.jpg)
Ma délelőtt már foglalkoztunk egy aspektusból az Orbán Viktor miniszterelnök által a külképviselet-vezetők előtt elmondott beszéddel – akkor megállapítottuk, hogy „Erőtlen ország, gyengén szervezett állam és gazdaság, populista vezető, aki „erőből” akarja hatalmát fenntartani…” Most a beszéd egy másik szintén fontos „üzenetét” és annak következményeit, összefüggéseit tanulmányozzuk. Orbán ezt mondta:
„…Nem kényszerítenek bennünket semmilyen olyan együttműködésbe, ami nem érdekünk. Mi egy kölcsönszerződésnek tekintjük az IMF-megállapodást – az IMF egy gazdaságpolitikai megállapodásként értelmezi. A magyar érdek az, hogy az IMF-fel, ha szükséges rendszeresen kölcsönszerződéseket kössünk. Az nem érdekünk, hogy gazdaságpolitikai megállapodásokat kössünk, mert az szükségtelenül bekorlátozza a magyar autoritás a magyar kormányzat, a magyar parlament, a magyar törvényhozók lehetőségét.”
No, most álljunk meg!
Az IMF-fel kötött kölcsönszerződésre azért volt szükségünk, mert hibás gazdaságpolitikát folytattunk előtte, ami majdnem katasztrófához vezetett. Az IMF célja a segítséggel nyilvánvalóan nem az volt, hogy némi kamatot zsebeljen be, hanem éppen az, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy kijavítsuk a hibás gazdaságpolitikánkat – ez ugyanis „a magyar érdek”!
Az viszont nem magyar érdek, hogy szükséges legyen rendszederesen IMF-kölcsönökért folyamodnunk, mert „a magyar kormányzat, a magyar parlament, a magyar törvényhozók” úgy értelmezik a „magyar autoritást”, hogy akár el is térhetnek a helyes gazdaságpolitikától! Attól a helyes politikától, amely a teljesítményre és a jó kormányzásra alapoz. A Fidesz már hosszabb ideje minden módon próbálkozik azzal, hogy (ahogy ők fogalmaznak) „növelje a gazdaságpolitika mozgásterét” – magyarán: újabb hiteleket vehessen fel, növelhesse a hiányt, ezáltal pedig folytassa éppen azt a hibás politikát, amely a teljesítmény helyett az eladósodásra alapozta a kormányzat rövid távú népszerűség-megőrzését. Ezt tették annak idején Kádárék, ez folyt Medgyessy idejében és részben még Gyurcsány alatt is… De ez az út járhatatlan!
Hasonlóképpen járhatatlan az az út is, amely elválasztaná a sikert és a pozíciót a teljesítménytől. Ha már Orbán szóbahozta a magyar érdekeket, akkor nem árt tudnunk, hogy a magyarság eminens érdeke egy végre-valahára teljesítményre alapozott társadalom megteremtése. A mi célunk és feladatunk tehát nem Orbán legyőzése, hanem a modern, nyugatos Magyarország felépítése. Orbán és a jobboldal eközben persze veszíteni fog. Azért fog veszíteni, mert nem lesz képes új erőforrásokat teremteni, új erőket aktivizálni – éspedig azért nem, mert ők éppen a „nem teljesítők” közössége: ők és híveik anélkül akarnak sikert és pozíciót, hogy azt folyamatos jó teljesítménnyel alapoznák meg és tartanák fenn. Enélkül pedig nem megy. Előnyt csak a jobb teljesítmény adhat.
A Fidesz hívei közül számosan épp azt várták-várják, hogy levegye valaki róluk a teljesítménykényszert. Azt akarták hallani a választások előtt, hogy megy a dolog erőfeszítés nélkül is – és Orbán engedte, hogy ezt higgyék a zemberek. Nem mondta, de sugallta: ha én jövök, nem folytatódik a vegzálás. Akkor lehet költekezni, akkor lehet lazábban élni és venni a dolgokat. Ezek a bizonyos zemberek persze nem tudták, nem fogták fel, vagy nem akarták megérteni az, hogy a nyugatot éppen a teljesítmények versenye hozta létre, annak köszönhető jóléte és magabiztossága – amik miatt irigyeljük!
És most, hogy nyilvánvalóan Orbán sem lesz képes egy szervezetlen és teljesítményhiányos társadalomban jólétet teremteni, ezek a zemberek lassan kezdenek átalakulni emberekké. Zember az, aki fentről várja a csodát – és attól kezd emberesedni, ha végre elgondolkodik azon, hogy miért nincsenek csodák?
Marad majd egy kisebbség, amely azért nem akarja a teljesítmények társadalmát, mert ő maga nem képes jól teljesíteni – nekik ott lesz a Jobbik. Ők majd igyekeznek mindig saját sikertelenségük okait másokban meglátni – de ezzel csak magukat csapják be…
És mit kell nekünk tennünk, akik éppen hogy a valódi teljesítményekben hiszünk?
Mi nem a nyugat jelen állapotát kell, hogy példának tekintsük, nem másolnunk kell ezt az állapotot. Akkor és attól lesz „nyugatos” Magyarország, ha szellemében, céljaiban válik nyugattá. Ha pedig azzá válik – és erre most adott a lehetőség – akkor onnantól már „mi” és „a nyugat”: ugyanaz és elválaszthatatlan. Együtt és egyek vagyunk.
Éppen ezért nem „kívülállókként” kell gondolnunk a nyugat jelenlegi problémáira sem. Most a nyugat éppen megtorpant és pozíciókat vesztett (ezt is emlegette ma Orbán). E problémák pedig a lendületvesztésből adódnak. Mikor veszít lendületet egy civilizáció? Ha motiváló erők tekintetében keletkezik hiány. Anyagi motivációi is csökkentnek a nyugatnak: elég nagy a jólét. De önmagában az, hogy jólétben él egy társadalom, vagy akár egy ember, még nem szükségképpen következik az, hogy csökken a tevékenységét motiváló erő is – hiszen a motiváló erő nem csak anyagi, hanem szellemi is lehet: egy inspiráló hit, egy motiváló ideológia, amely mellé odaáll az ember és tevékennyé válik tőle. Ilyen ideológia terén nem áll jól a nyugat. Legutóbb a jóléti állam ideológiája volt, amely működtette: leginkább a szociáldemokrata társadalom-felfogás. Ez azonban elfáradt, kimerült és már nem képes leírni a társadalmat, megmagyarázva annak működését, ennél fogva pedig nem képes arra sem, hogy „betöltse az emberek világkép-igényét”. Az emberekben ugyanis ősi, génekbe programozott igény van arra, hogy közös világképük legyen: ez tartja össze és ez készteti közös tevékenységekre az közösséget. Egy közös, hitelesnek elfogadott „hiedelem”, amely megmagyarázza, miért és hogyan „áll össze a világ”.
A szocdem ideológia, „hiedelem” alapja a marxi társadalomfilozófia volt. Ez egy másfél évszázados leírása a világnak, melyről azóta – hála a természettudományoknak – jóval teljesebb képünk van. Viszont mindezidáig elmaradt ezeknek az új, a társadalomra és az emberre vonatkozó természettudományos ismereteknek a „társadalomtudományosítása” – és ezáltal egy „új hiedelem” életre hívása, mely újradinamizálja a nyugatot. Minden adott immár ahhoz, hogy ez megtörténjen, hogy megszülessen ez az új társadalomfilozófia, új ideológiát adva ezzel egy új társadalmi erőnek: a „progresszívizmusnak”. És ha éppen az a szerencsés véletlen áll elő, hogy ezzel a nyugat szerves részét képező Magyarország állat elő, akkor ennek csak örülhetünk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek