Itt most állampolgár és hatalom viszonyáról lesz szó… Következzen két jellemző magyar megnyilvánulás:
„Majdcsak kibírjuk, kibírom valahogy eztán is: apámék és nagyapámék generációi is kibírták valahogy és időnként egészen elviselhető volt itt az élet, majd csak lesz a miénk is olyan!”
„Ha lázadok, ha ugatok, akkor a fejem bánhatja! Ha szépen meglapulok és csendben maradok, akkor azért nekem is jut ez-az. Mi a lapítás népe vagyunk!”
…De akkor mi van azzal, hogy „Hős nép a magyar!”? – hiszen a hősök nem kussolnak?
Itt soha senkinek semmi sem sikerült, aki valami nagyot kezdett el… Mindig megszívta mert mindig volt, aki megszívassa. De most nincs. És ez az, ami megváltozott az elmúlt 500 évünkhöz képest: most mindenki a ki számít egy erős, dinamikus, önálló és öntudatos Magyarországban érdekelt, aki erőforrás és nem pióca.
Furcsa is, hogy most nincs ellenségünk, viszont vannak barátaink – nem is tudjuk átérezni, mekkora sansz ez! Egy igazi barát persze nem támogat elvtelenül minden hülyeségünkben: nem lehet pl. akármekkora a deficit, a barát nem „bajnak tart minket”, hanem szövetségesnek, hogy tudjuk egymást segíteni.
Vannak, akik most is erőnek erejével keresnek, gyártanának ellenségeket – de miért is? Hiszen szavakban ők a legnagyobb magyarok, akiknek „Magyarország über alles!” Miért nem tudnak „belenyugodni”, hogy most TÉNYLEG nincs komoly hatalom, aki ellenünk törne?
Nem másért, feleim, mert ezek a derék magyarok attól félnek, hogy most, tiszta pályán, amikor csak a mi teljesítményünktől függ a sikerünk, kiderülne, hogy valójában nem is tudunk teljesíteni. De itt van egy logikai bukfenc: ezek az emberek azt, ami a SAJÁT teljesítményképességükre jellemző egybemossák az egész népével – teszik ezt pedig azért, hogy ezzel a trükkel próbálják elleplezni, hogy ŐK nem képesek teljesítményekre, hogy belőlük hiányzik ehhez bölcsesség, tudás és szorgalom! Ócska, szánalmas próbálkozás: azonnal lebuknak!
De vajon nem-é ezeknek a huhogóknak és kárálóknak van igazuk? Vajon valóban tudunk-e mi, mint nép, teljesíteni? Egyénileg sokunk igen – de mi van a közös teljesítőképességgel? Mi kell a közös teljesítményhez? Közösség! És itt „csehül állunk” (ellentétben a csehekkel, akik nagyonis jók ebben!).
Ha nem akarjuk, hogy károgó balfaszéknak legyen igazuk, akkor itt kell erősítenünk: az együttműködésben. Nekünk nem természetes a” másokkal együtt”, nekünk a „majd megpróbálom valahogy…” a megszokott: ezt láttuk apánktól és ezt a példát mutatják politikusaink is. Sőt, ők az utóbbi időben arra intenek minket, hogy „meg ne próbáljatok valamit ti – csak MI tehetünk itt meg BÁRMIT!”
Helyettük inkább hallgassunk olyanokra, akikben már működik az együttműködés természetes ösztöne. Mert ne feledjük: az ember veleszületett és csak nehezen elnyomható ösztöne az, hogy társakat keressen és velük együttműködve érjen el célokat. Ha pedig ez így van minden ember „alapprogramjában”, akkor a magyar emberek sem esélytelenek: szólhatnak - tehát szóljanak, emeljék fel a szavukat, ha valaki elkussoltatni igyekezne őket, tehetnek – tehát tegyék meg, ami közös érdekükben megteendő, kooperálhatnak – tehát keressék a kapcsolatot a velük egyérdekűekkel… Így akár még sikeres nép is lehetünk!
…Csak egyet nem tehetnek meg, ha nem akarják folytatni az 500 éves szívásszériát: nem térhetnek vissza régi, hibás, egyénileg taktikázó-próbálkozó, feladó, beletörődő mentalitásukhoz. Ha vannak, akik valóban érdemesek a követésre, akkor kövessék, támogassák őket – hogy azok is megtehessék a közösségért, amit kell. Egyedül, lapítva, kussolva – vagy éppen a sorokból elsomfordálva, hogy „majd mások úgyis cselekednek, helyettem is” az egész nem sikerülhet. „Nagy idők nagy embereket kívánnak” – így kezdődik a Svejk. Most az idő nagy lehetőségeket kínál nekünk, legyünk mi is elég nagyok ahhoz, hogy élni tudjunk ezekkel!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek