A címül választott vezényszó általában felszólító és nem kérdő módban hangzik el – de mi most vizsgáljuk meg, valóban az igazodás-e az egyetlen előttünk álló lehetőség, az elkövetkezendő évek mindenkire kötelező vezényszava?
Ez az igazodáskényszer népe: több száz éves megszokások működnek. Tapasztalat, hogy aki szemben áll a hatalommal, az csak vesztes lehet. Akár „régi hatalmaink” úgy a most hatalomra kerültek is tudják ezt: közös, össznépi ösztöneink bennük is működnek és alapoznak is arra, hogy „csekély lesz a közegellenállás”, bármit is tesznek majd.
Mert mire számíthat az, aki „hősködik”? Egyik oldalon lesz ő, egyedül, őt támogató és védelmező közösség és erőforrások nélkül, a másikon pedig minden erő és hatalom, olyanok kezében, akik semmiféle aggályt nem ismernek…
Megkezdődött az általános igazodás...
A vállalkozó nem harcos, nem a dicsőség, és a győzelem, hanem a siker motiválja. Egyre többen érzik úgy, hogy sikerük – és egyáltalán: túlélésük - feltétele, ha mielőbb besorakoznak „A MOST JÖVŐK” érdekköreibe: akkor lesz-lehet állami, önkormányzati megrendelés, támogatás – és akkor nem lesz például APEH-zaklatás.
Még ha esetleg érzi is, hogy „itthon másképp mennek a dolgok, mint Nyugaton”, ha tapasztalja is, hogy az általunk oly sokszor példaként tekintett – és irigyelt – nemzeteknél a politika nem telepszik rá a gazdaságra, akkor is úgy érzi, hogy „ezek a szabályok itthon nem működhetnek”. Mert: egyik oldalon lesz ő, egyedül, őt támogató és védelmező közösség és erőforrások nélkül, a másikon pedig minden erő és hatalom, olyanok kezében, akik semmiféle aggályt nem ismernek…
Iskolákban is egyre halkabbak azok, akiknek az ízlését sérti a „magyarkodás” és egyre szaporodnak a rovásírás-szakkörök (korszerű tudás, óh!), a hitoktatók közül egyre többen felejtik el, hogy Jézus zsidó volt (mellesleg: mit is keresnek hitoktatók állami, önkormányzati iskolákban?). Azok pedig, akik úgy érzik, hogy az iskolák feladata az ifjúság felkészítése a XXI. században való „aktív és sikeres részvételre”, nem pedig az, hogy gyerekeinkbe ültessük előző generációk sérelmeit, frusztrációit és „rossz megoldásait”, egyre inkább elszigetelődnek. Egyre több tanár érzi úgy, hogy bizony a következő évekre meg kell fogadnia a derék Svejk szavait: „Maul halten und weiterdienen!” („Pofát befogni és tovább szolgálni!”) - mert ha nem, akkor elkövetkezhet egy pillanat, amikor: egyik oldalon lesz ő, egyedül, őt támogató és védelmező közösség és erőforrások nélkül, a másikon pedig minden erő és hatalom, olyanok kezében, akik semmiféle aggályt nem ismernek…
Miért nem képes megszerveződni és erőit egyesíteni országunkban progresszió? És: miért képes erre egy másik erő? Miért van az, hogy milliók zárnák be a Kárpát-medence kapuit?
A „kapuzárók” összetartásának magyarázata: irritáció és frusztráció. Valaki, valami irritálja, frusztrálja őket. Hogy kit éppen mi, az egyénenként lehet eltérő; kinek-kinek az életében, a környezetében vannak az okok. Olyan ez, mintha tüske lenne a lábában: bármi áron el kell távolítani, mert különben „beledöglik”! És ha a „tüske” éppen egy másik embert, másik mentalitást jelent, akkor azt kell mielőbb „kivetni a testből”. „Tüske” lehet az is, ha valakik sikeresebbek, tehetségesebbek, kitartóbbak nálunk – vagy: ha inkább képesek közösséget alkotni és ekképpen eredményesebbek lesznek nálunk.
Igazodni kényelmetlen. Akkor is lélek- és erkölcsromboló, személyiséget bomlasztó dolog, ha azt egy brutális külső hatalom nyomására tesszük. Ha azonban semmiféle külső erő nincs, csupán a saját szervezetlenségük miatt vagyunk „önigazodó helyzetben” egy egyébként sem nem számottevő, sem nem „elháríthatatlan” erővel szemben, akkor ez szégyenletes!
Ne hivatkozzunk önmagunk és egymás előtt arra, hogy „Nem tehetünk semmit, ez van!”, mert nem ez van, nem csak ez lehet! Egyszerűen csak szokásaink rabjai vagyunk – és ez használják ki ügyesen ellenünk egy szűk, önző, destruktív csoport tagjai.
Van azonban egy másik csoport is, mely kiutat kínál; egy jobb, szerencsésebb „szokást”: azt, hogy ismerjük meg valóságos érdekeinket és lehetőségeinket és csatlakozzunk azokhoz, akik szintén ezen érdekek és felismerések mentén alkotnak erős, kitartó szövetséget - mert az igazodás nem egyenlő az együttműködéssel!
Ez az új csoport néven nevezi a dolgokat és nem elégszik meg a bajaink felszínes felsorolásával, hanem azok alapjait tárja fel. Kimondani a dolgokat – ez bátorság és a bátorság másokat is bátorít. Feltárni bajaink alapjait: ez az igazság iránti szenvedélyes elhivatottság – és az igazság birtoklása erőt ad. Akik elkötelezettek az igazság iránt, azok mindenkor fölényben vannak azokkal szemben, akiknek elemi érdeke, hogy az igazság ki ne derülhessen – és stratégiai közhely, hogy aki fölényben van, az fog győzni.
…És ki ne akarna a győztesek közé tartozni?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek