.jpg)
Alattvalók lettünk ismét...
Senkinek ne legyenek kétségei: az új kormány és annak vezetője mindent, de mindent keresztül fognak vinni az Országgyűlésben, amit csak elhatároznak. A benn ülő csekélyke és rémesen tagolt ellenzék pedig semmit, de semmit sem fog tudni ez ellen tenni – mint ahogy teljesen tehetetlenül fog állni a szintén végzetesen megosztott magyar társadalomnak azon (tekintélyes) része is, amely nem ért egyet a jelenlegi kormánnyal és nem bízik Orbán és társai szándékaiban és képességeiben.
Ha megnézzük azt az államhatalmi struktúrát, amelyet épp most, a szemünk láttára és az arcukba röhögve hoz létre a forradalmi 2/3, akkor azt látjuk, hogy egy az egyben le van másolva a kádári rendszer. Vannak bár formai néphatalmi elemek (Országgyűlés, kormány, közhivatalok, ellenőrző szervek, stb.), de ezek egymáshoz való hierarchikus viszonyai és az őket vezető személyek egy valójában külső szereplők által ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan, monolitikus, zárt rendszert alkotnak.
Ez tehát „minimálisan is hegemonisztikus”, valójában, működésében és befolyásolhatatlanságában pedig autokratikus hatalomgyakorlást fog jelenteni az elkövetkezendő időben.
Mármost, fel lehet tenni azt az elméleti kérdést, hogy vajon önmagában elvetendő-e bármiféle autokratikus hatalmi berendezkedés, illetve ha mégsem, ha elvileg legalábbis lehetséges egy a közjót szolgáló autokrata hatalom, akkor ez a jelenlegi, amely ránk vár, vajon ilyen „jó kormányzat” lesz-e/lehet-e?
Az első kérdésre azt kell válaszoljuk, hogy elvileg lehetséges olyan autokrata hatalom, amely adott, speciális viszonyok közepette a lehetséges legjobb megoldást jelenti az adott nép számára. Ez akkor lehet így, ha egy viszonylag fejletlen, zavaros történelmű, önmaga valóságával kevéssé tisztában lévő, a demokrácia gyakorlatában járatlan és széttagolt népről van szó. Ekkor egy realista, nem öncélú, kompetens autokrata képes lehet elindítani olyan folyamatokat, amelyek a nép hasznára lesznek és amelyek egy idő után megteremtik-kitermelik a népben mindazokat az adott pillanatban hiányzó feltételeket, amelyeket épp az előbb soroltam fel. A történelemben akadnak olyan példák, amikor ez működött – de hangsúlyoznom kell, hogy ehhez egy igen kivételes képességekkel és a hatalmat nem önmagáért akaró-működtető vezető kell, különben elkerülhetetlenül szembekerül hatalom és népérdek!
Eddig az elmélet – most lássuk Orbánék gyakorlatát! Elvitathatatlan tény, hogy Orbán – és társai közül számosan – a hatalmat önnön érdekeiktől vezettetve akarták megszerezni és ekképpen is fogják működtetni. Hatalommotivációik között lelkiek és anyagiak egyaránt és legtöbbször egyszerre, keveredve és egymást erősítve vannak jelen – korábbi posztjaimban erről írtam már (ld.: Erő és Alkotmány, Orbán lelke c. posztokat).
Csak az az új politikai szervezőerő tud hosszabb távon is fennmaradni és hatékonyan működni, amely rendelkezik a korábbiaknál jobb ideológiával, amely a társadalom valóságos leírását adja. A Fidesz – pontosabban: Orbán – nem tudja, mihez kezdjen az országgal. Tulajdonképpen zavarja, hogy foglalkoznia kell vele – ő a hatalmat önmagában, feladatok nélkül szeretné. Ne gondoljuk egy pillanatig sem, hogy értünk dolgozik: csak nyűg vagyunk a nyakán! Ő a hatalom népszerű pillanataiért él, azokért akarta megszerezni és akarja most minden eszközzel megtartani a hatalmat. Ez egyfajta szeretetpótlék számára.
De mi is ez a Fidesz, amely most uralkodik rajtink, ha egyszer nem egy határozott koncepció és pozitív célok mentén szerveződött közösség?
A Fidesz a félelmek pártja. Azok vannak ott, akik félnek attól, hogy ha nem ők vannak felül, akkor elvesznek és semmik-senkik lesznek. Ott vannak ugyebár a ’80-as években még az eliten kívülálló klasszikus Fidesz-fiatalok: Orbánék. Ők azért lettek antikommunisták, mert az akkori MSZMP öregjeiben látták az elitbe kerülésük akadályát, akik elzárják az útjukat felfelé, a csúcsokra. Ők, Orbánék pedig lentről jöttek. Innen származik az az elképzelésük, hogy: „Mi alulról jövünk, alul a nép van – tehát: a nép mi vagyunk!”, továbbá, hogy: „Demokrácia az, ha a nép uralkodik – tehát: az a demokrácia, ha mi uralkodunk!” …És a nép uralma mindenképp, bármilyen eszközzel fenntartandó – ezt látjuk most működésben, amikor Alkotmányt akarnak módosítani, amikor az alkotmánybírók választásának új módját vezetik be, amikor az Állami Számvevőszék élére szerviensüket nevezik ki, amikor készséges köztársasági elnököt fognak megválasztani… ismét a kádári párhuzam: mi ez, ha nem bolsevizmus: „Minden hatalmat a Szovjeteknek!” Lófaszt demokraták ezek!
És szintén nem demokrata a Fidesz másik fele sem, a hozzájuk csatlakozott „derék magyar urak és úriasszonyok”, akik a Horthy-rendszer elitjéből származnak, szintén antikommunisták: ők azért, mert a komcsik vették el tőlük a hatalmat. Ami a Fidesz két felét összehozta és egyben tartja, az a közös, bár más-más alapú félelem a hatalomból való kikerüléstől, a teljesítményektől független privilegizált helyzeten kívüli léttől. Így találkoztak azok, akik a ’30-as-’40-es és azok, akik a ’80-as években voltak a komcsik ellenségei!
Most ezek az alakok elkezdtek babrálni az Alkotmánnyal és minden pozícióba sajátjaikat rakják… Mondatnák sokan, hogy mit érdekli őket az Alkotmány és mit számít nekik az, hogy kik ülnek az Alkotmánybírói, vagy épp a köztársasági elnöki pozíciókban… Valóban: az emberek életében nem ezek a meghatározó tényezők, hanem sokkal inkább a törvények és rendelkezések, amelyeket az Országgyűlés hozni fog. …De mi lesz, ha ezek a törvények rosszat hoznak az embereknek? Akkor nem lehet hová, kihez fellebbezni! A demokrácia és az alkotmányos garanciák csak addig érdektelenek, amíg nincs, nem lenne rájuk szükség – mint a levegő, vagy az ivóvíz: ha nincs és kellene, akkor gáz van!
Orbánék most azt hiszik, hogy mivel lefedtek minden mezőt, mindenhol ők állnak, minden kaput az ő embereik őriznek, ezáltal belátható időre kibillenthetetlenek lettek a hatalomból. Hogy végre akkor sem kell majd félniük ettől, ha teljesítményükkel nem lennének képesek azt megőrizni. (Ne feledjük? nincs koncepciójuk, nem is gondolkodnak azon, hogy mi jót kellene kezdeniük az országgal a hatalom birtokában – és ha nincs koncepció, akkor siker sem lehet!)
Amivel nem számolnak, az a társadalom maga. Most a társadalomban számosan vannak, akik már vagy eleve nem akarták Orbánékat, vagy épp a napokban döbbentek rá, hogy nem ezt remélték tőlük. Ezek az emberek – hogy úgy mondjam – kihasználatlan erőforrások ma és ha valamit megtanulhattunk az evolúciótól (itt jön az a kurva Darwin!), hogy erőforrás nem marad kihasználatlanul, az Élet utat tör. Ha Magyarországon milliónyian érzik úgy/fogják úgy érezni, hogy nem akarják azt, ami itt folyik, akkor nem lehet a változást Alkotmánnyal, pozíciókba rakott sameszokkal meggátolni, ezt csak igen naiv alakok képzelhetik így, akik talán ezzel akarják magukat megnyugtatni. Ha egy fazékban valaki vizet forral, de leszorítja a fedőt, akkor a fazék fel fog robbanni – és épp a fedőt szorítót fogja elsöpörni…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek