Hétfőn döntöttek a „Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” szóló törvényjavaslatról. Célja:„Legyen június 4.-e gyásznap helyett a nemzeti összetartozás napja!”
A nemzeti összetartozás
Gondoljuk végig, miért szerencsétlen és egyben veszélyes döntés összekapcsolni Trianont ezzel az - egyébként nagyon fontos - társadalmi kérdéssel. Azért, mert akarva-akaratlanul továbbműködtetünk-továbbörökítünk egy helyzetet: a szembenállást, a lelki el nem fogadást, a meg nem békélést. És talán még ennél is lényegesebb szempont, hogy ha Trianonhoz kötődik a nemzeti összetartozás (már csupán a dátum egybeesés okán is), akkor nehezen helyezhetők el azok a polgárok, akik nem az aktuális politikai hatalom által diktált módon gondolkodnak Trianonról. Ők nem tartoznak a nemzethez? A szálat tovább fűzve még további kérdések merülnek fel bennem: ezek szerint az összetartozás és összetartás azon múlik majd, hogyan azonosulunk órégi emlékekkel? És mi van akkor (demokráciáról beszélünk továbbra is), ha valami olyasmi mellett érvel a hatalom, ami éppen a magyarság közös céljaival ellentétes hatást vált ki a külpolitikai kapcsolatainkban? Trianon éppen azért következett be, mert az akkori politikai elit a magyarság érdekeivel ellentétesen cselekedett évtizedekig. És mi lesz akkor, ha a mai elit éppen ezen cselekedetének lesz valami hasonlóan szerencsétlen következménye?
Tanúságtétel
Meggyőződésem, hogy adott körülmények között (33 évesen) azzal teszek tanúságot a nemzeti összetartozás mellett, ha másokkal együtt és nem mások ellenében dolgozom… a boldogulás és az önigazolás a mai tettekben és a jövőben keresendő. Ez sokkal többet ér, mint egy díszes törvény. Tényleg, csak apró kitérőként: kifejezetten furcsa, hogy a nemzeti összetartozás mellett azok igyekeznek most törvényben is szentesített módon tanúságot tenni, akik éveken át mindent megtettek, hogy megosszák a nemzetet és ezzel eliminálják politikai ellenfeleik hatalmát!
Mit szólna ehhez Isten
A Kövér László és Semjén Zsolt által jegyzett beadványban a FIDESZ-KDNP pártszövetség ideológia vagy fogalmi zavarokkal küszködik, de mindenképpen erkölcstelen és álszent hatalmi játékot űznek - Isten nevében.
Demokráciában Istentől nem eredeztethető sem maga a hatalom, sem egy politikai döntés, vagy másképpen felelősséggel megkérdőjelezhetnénk az összes korábbi, vagy jövőbeni, nem felsőbbrendű hatalomtól származó törvény jogosságát. Egyébként, szerintem azért hivatkoznak Istenre, hogy ezzel is a saját véleményük súlyát próbálják növelni. Igazi hívők Isten nevével nem élnének vissza egy törvényjavaslatban („Isten nevét hiába szádra ne vedd!”). Mi értelme ezt belefogalmazni egy törvénybe? Minek osztályozni az embereket? Mi köze a nemzeti egységnek, vagy egy történelmi esemény megítélésének ahhoz, hogy éppen valaki hisz-e Istenben, vagy ateista?
Ha Isten a történelem ura, akkor bizony Trianont, mint döntést is el kell fogadnunk intő példaként és nem visszafelé sírni! Vagy Trianonra nem vonatkozik Isten mindenhatósága, mert az a Sátán műve volt? Kényük-kedvük szerint csavarják a hitet.
Nem látom át, hogy igazából minek szánják hamis illúzió keltésüket, de meggondolatlanság sebeket feltépni. Sok embert traumaként fog érni, ha újra előtérbe kerül a családjukban - egyébként kurva régen - megtörtént igazságtalanság, sérelem.
Hit és politika
Súlyos tévedés a politikai és a tényleges kereszténységet összemosni; a valódi keresztények számára a hitük egyet jelent az életükkel (Semjén esetében ez enyhén szólva is megkérdőjelezhető). Még sosem vezetett jóra a történelemben, ha összekeverték a politikát és hitbéli meggyőződéseket: se keresztény, sem bármelyik vallás esetében. Nincs egymáshoz semmi közük: a hit a nem látható dolgokról való meggyőződést jelenti, a politika meg világi eredetű: nagyon is látható és megtapasztalható következményekkel.
A megszokás náluk az igazi Nagyúr
Megint kisajátít az egyik politikai erő egy fogalmat saját használatára és saját céljainak szolgálatába állítja azt. Most a „nemzeti összetartozás” került terítékre, de néhány napja még a „forradalom”, korábban pedig a „polgári” fogalmakat használták. Szerintem nincs joguk rendelkezni ilyen jelentőségű szavak felett: innentől más megítélés alá kerül az adott fogalom. Akik az övéktől különböző nézeteket vallanak, azok ezután ezeket a szavakat már önkéntelenül is hozzákötik az adott politikai erőhöz.
Ma szerintem a magyar emberek szemében különben sem Trianon és a „ki a Történelem Ura?” az akut kérdések; legalábbis én továbbra sem ezekre várom a válaszokat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek