...Mielőtt a beígért „Gyógymód"-posztot megjelentetnénk, úgy érezzük, fel kell tennünk a Tisztelt Olvasónak egy kérdést: Te mit tennél, ha a haza sorsa, jövője rajtad múlna? Ha a te aktivitásodtól függne: lesz-e jobb nekünk?
Feltételezem, hogy a PROGRESSZÍV BLOG olvasói többségükben maguk is progresszív emberek. De lehet-e igazán progresszív valaki, ha passzív? A progresszió nem haladást jelent-e – a haladáshoz pedig aktivitás kell, ugye?
A jobboldal hívei aktívak. Miért van ez: És miért nem azok, akik (elvileg és jelenleg csak szavakban) a progresszió hívei (lennének)?
Miért olyan aktívak a jobboldaliak? És miért olyan inaktívak a progresszívek?
Egyikre sem adható válasz, ha megmaradunk a politológia hagyományos keretei között; mindkét jelenség magyarázata az ember, mint egyén és mint csoportalkotó lény viselkedésében található meg.
A jobboldaliak aktivitása szükségszerű ebből a nézőpontból vizsgálva: erősen frusztráltak (ennek konkrét okai között személyes és általános tényezők egyaránt vannak…). A frusztráció pedig pánikreakciókat generál – és ezek riadóztatják, aktivizálják és ösztönzik ellenállhatatlanul cselekvésre az érintetteket. Viselkedésük a sarokba szorított patkányéval rokon: nincs mérlegelés, nincsenek alternatívák, csak akció! Nincs nyugalom, nincs higgadtság – ezeket ugyanis a pánik egyszerűen kikapcsolja...
A progresszívek inaktivitása is logikus: ők személyükben nem érzik magukat a sarokban: van egzisztenciájuk, vannak szerves és egészséges emberi kapcsolataik - tehát nincs pánik. Tudják, érzik ugyan, hogy baj van, hogy a dolgok rossz felé mennek, de valahogy úgy vannak vele mint Martin Niemöller a maga idejében:
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
Tehát: nincs olyan, az ösztönöket mobilizáló kényszer, amely aktivizálná és a hasonló helyzetben lévők keresésére a velük való szövetkezésre inspirálná a progresszív beállítottságúakat... A progresszívek ezek szerint nem érzik úgy, hogy védekezniük kellene.
...Most viszont, hogy látjuk, miért nem voltak igazán aktívak eddig a progresszívek, azt is ideje (be-)látnunk, hogy vagy aktivizálódtok, vagy ha tovább olvasgattok, akkor a cselekvést és a terepet átengeditek nálatok tehetségtelenebbeknek.
A poszt elején feltett kérdésre ideje felelni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek