„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
A prédikátor Salamon könyve, 12. 16., Károli Gáspár fordítása – 1586
Két napon belül már másodszor vagyok kénytelen „harcos ateista” létemre véleményt írni egy, a kereszténységet érintő ügyben. Előbb a vasárnapi zárva tartás miatt, most pedig a Harrach Péterrel az úgynevezett „közszolgálati tévé” (tudják: amin az állampolgárok adóforintjaiból próbálják az állampolgárokat alattvalókká nevelni!) Ma reggel című úgynevezett „műsorában” készült úgynevezett „beszélgetés” során a reggeli nélkül iskolába (pontosabban: az úgynevezett „hoffmannizált iskolákba”) menő gyerekekkel kapcsolatban elhangzottak miatt.
Gondolom, a Kedves Olvasó már értesült az esetről – ha nem, akkor, íme: nézze meg/olvassa el, aztán folytatom.
…Megvolt? Szóval.
Az nyilvánvaló, hogy a mai Magyarországon minden harmadik ember szegény és minden második gyermek is. Az is köztudott, hogy milliós számban van jelen a gyerekek körében a minőségi éhezés (amikor a szervezet nem kaphatja meg a számára az egészséges fejlődéshez-léthez szükséges tápanyag-összetevőket, a megfelelő minőségben és mennyiségben) és hogy százezres számban van jelen a mennyiségi éhezés is (amikor már a szüksége energiamennyiség sem kerül bevitelre). Hogy ennek miféle, az érintett gyerekek fejlődésére, későbbi fizikai és szellemi képességeire és azokon keresztül az életesélyeire és az egészséges életre való esélyükre kiható következményei vannak-lesznek, szintén könnyedén belátható…1
Az sem kétséges, hogy mivel az utóbbi években ugrott meg a szegénység és ezzel együtt az így vagy úgy éhező gyerekek száma is, itt nem arról van szó, hogy az éhező, éhesen az iskolába (a hoffmannizált iskolába!) elinduló gyerekek számának a növekedése nem valami kulturális attitűd-változás miatt történt. Nem arról van szó, hogy az utóbbi években százezrekkel nőtt a fényevő családok száma az országban. Egyszerűen „csak” arról van szó, hogy ötödik éve vagy egy olyan politikai erő hatalmon, amely leszarja a szegényeket és amely leszarja azt is, hogy az érintett gyerekek képességei és egészsége ezzel véglegesen károsodhat – legalább is a tudomány jelen állása szerint! És leszarja azt is, hogy emiatt fel fog nőni egy képességhiányos és az úgynevezett állapotbetegségekre (cukorbaj, keringési problémák, stb.) hajlamosabb generáció – és leszarja azt is, hogy ebből a későbbiekben évente ezermilliárdokban mérhető kár fog származni: elmaradt GDP és megnövekvő egészségügyi és rokkantsági nyugdíj-kiadások formájában.
Mondjuk ki: erről a Fifesz-kormány tehet: annak „emberanyaga” lesz a felelős ezekért a károkért! Lenne ugyanis lehetőség arra, hogy csökkenjen a szegénység: ha növekedne a gazdaság. Az meg akkor képes tartósan növekedni, ha növekszik a versenyszféra – hiszen onnan jön a minden egyéb szférát eltartó pénz. A versenyszféra akkor képes stabilan növekedni, ha:
Könnyedén belátható, hogy a fenti feltételek egyike sem adott a mai Magyarországon – és az is belátható, hogy a fenti négy alapfeltétel közül legalább három nagyrészt a politikai döntéshozókon múlik. (A negyedik pedig részben a szavazókon – hogy kiket juttatnak hatalomra -, részben pedig azon, hogy mennyire elterjedt az adott társadalomban az előre tervező polgári, üzleti és menedzseri szemléletmód és mennyire fejlett a munkakultúra. Ez utóbbi, ha hiányosságokat mutat, szintén nagyban fejleszthető politikai akarat és az amellé rendelt szakértelem által…)
A Fidesz-hatalom elmulasztotta a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos kötelességeit – volt fontosabb dolga is: a gazdagodás, éspedig a közvagyon magánvagyonná alakítása által, és mindehhez (hogy továbbra is ő dönthessen a közpénzekről, a saját érdekei szerint) a hatalom bebetonozása, a demokratikus intézményrendszer formálissá tételével. Sem akarat, sem érdeke, sem kultúrája nem volt és nincs is ennek az „elitnek” arra, hogy a valódi (azaz: versenyszférabeli) gazdasági fejlődést előmozdítsa…
…És ha már leírtam a „kultúra” szót, hadd írjak most arról a kultúráról, amit ez a hatalmi elit önképként magáról hirdet. Ez pedig nem más, mint a kereszténység. Még az Alaptörvényükbe is beleírták…
Van egy idézet a Szentírásban – ott is magától Jézus Krisztustól, a híres Hegyi beszédéből, ami így szól szó szerint: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”2 Hogy mi „Atyám akarata” – azaz, hogy miképpen kell éreznie, gondolkodnia, cselekednie és a köztévében beszélnie egy kereszténynek, az, gondolom, nem kíván bővebb kifejtést. Mindenesetre nem úgy, ahogy ez a Harrach nevű alak és a riporter funkcióját Fidesz-bérencként bitorló Fábián nevű lény érez, gondolkodik és (feltételezhetően és Harrach esetében az általa megszavazott törvényekből, illetve a parlamentben általa keresztényként el nem mondott beszédekből egyérzelműen) cselekszik is, abból következtethetően, ahogy a gyermekéhezésről beszéltek.
…És Itt most (ahogy Moldova írta egykor3) „kijön belőlem a két elemi”: Basszátok meg, egy kereszténynek, ha a gyermekéhezés, meg a reggeli nélkül iskolába menő gyerekek ügye szóba kerül, akkor nem „alternatív életmódot” folytató családokról, meg „reggel nem éhes gyerekekről” kell pofáznia, hanem a (Krisztus által is a Mennyeknek Országából igen jól látott) valódi problémáról: a mélyszegénységről. Arról, hogy a legtöbb, az iskolába (a hoffmannizált iskolába!) nem azért megy el ma Magyarországon reggeli nélkül, mert vagy nem éhes, vagy mert a szüleitől rossz mintákat kap a napi tápanyag-bevitel időbeni ütemezését illetően, hanem azért, mert a szülei jövedelme egyszerűen nem elég arra, hogy legyen mit enni.
Ezért a műsorban mellébeszélő ál- és megélhetési keresztény is felelős: hiszen egyetlen (keresztényi) szóval, vagy cselekedettel sem járult hozzá a tömeges elszegényedést okozó politika megakadályozásához. Harrach nem tett és nem mondott semmit a politika fő felelőseinek, amit azok rossz szemmel nézek volna: eszébe sem jutott követni az embertelen hatalomnak nemet mondani tudó/merő mártírok példáját. Harrach nem azonosul Krisztussal, csak él belőle.
…Azt nem tudom, hogy „odaát” mit fog ezért kapni – de lennének javaslataim arra nézvést, hogy mi, evilági magyarok, mit tegyünk vele. Kezdetnek pl. elég lenne minden nap éhesen elhajtani dogozni! Szép, marha ember – talán még jót is tesz az egészségének, ha beépítünk az étrendjébe némi fényevést…
És arra is vannak javaslataim, hogy mit tegyünk azzal a hatalommal, amelynek részese ő is: le kell váltani! Nem azért volt 1989, hogy tömeges gyermekéhezés legyen. Ez ugyanis – sok elkeseredett, csalódott és a világot kevéssé ismerő emberük vélekedésével ellenétben – nem következik a kapitalizmusból. Sokak véleményével ellentétben nem szükségszerű, hogy „a termelőeszközök magántulajdonlása” és a szegénység kéz a kézben járjanak – hiszen a legjobban élhető és a stabilan a legmagasabb életszínvonalat biztosítani tudó társadalmak kapitalista viszonyok között léteznek. Valójában a tömeges szegénység a mai Magyarországon alapvetően azon tényezők hiánya miatt létezik, amelyeket fentebb négy pontban foglaltam össze. Így, ha fel akarjuk számolni a tömeges szegénységet, akkor e négy pontban komoly előrelépésre képes kormányzatot kell létesítenünk a „fényevő gyerekekről” ugató, velünk pedig sötét maszlagot megetetni akaró Fidesz-faszok helyett!
1 Erről bővebben is írtunk a „Nemzetpolitika” – vagy nemzetsorvasztás? c. posztunkban.
2 A Máté írása szerint való Szent Evangéliom 7. 21., Károli Gáspár fordítása – 1586
3 Moldova György: Nézz vissza haraggal?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek