Kohn már hosszú évek óta imádkozik az Úrhoz, hogy legyen már végre egy lottóötöse. Amikor aztán Kohn ismét belekezd a fohászába, az Úr megelégeli a dolgot és leszól neki:
- O.K., Kohn, de legalább adj nekem is egy esélyt, hogy csodát tehessek veled: vegyél egy kibaszott lottószelvényt!
Helyzet van! Több ok miatt is:
Mindkét hír arra utal, hogy itt az idő és az alkalom is arra, hogy a demokrata ellenzék a társdalom szemében vezetésre alkalmassá és így a demokrata nagyhatalmi szövetségesek által támogathatóvá váljon!
Ma ez nincs így!
A baloldali pártok láthatólag kifogytak az ötletekből. Évek óta ugyanazokat a köröket futják: egy olyan politikai világ és ajánlat köreit, amelyre politikai többség többé nem épülhet.
Ilyen helyzetben mi sem természetesebb, mint hogy az a szellemi elit lépjen színre, amely nem amortizálódott és nem korrumpálódott az elmúlt két „pártos” évtizedben.
Nem feltétlenül kell a párteliteknek, a párvezetőknek saját új gondolatokat előállítaniuk és ezekből új politikai rendszert felépíteniük. A pártelitek és vezetők feladata ugyanis alapvetően nem a rendszerek felépítése, hanem ezek üzemeltetése, akár a párt belső szervezetére, akár a társadalomban ható politikai koncepciókra és az ezek alapján előálló rendszerre gondolunk. Az logikus és természetes, hogy az üzemeltetés, a „menedzsment” másféle személyiségtípust és másmilyen képességeket igényel, mint a konstruálás. Ezért amiatt, hogy egy-egy párt vezetésének-menedzsmentjének és kádereinek nem kell amiatt magukat szégyellni, hogy nem képesek valami egészen új politikai termékkel (mondanivalóval, gondolatrendszerrel és társadalmi vízióval) előállni. Ez ugyanis nem menedzseri-üzemeltetői feladat. Szégyellniük akkor kell magukat, ha (a mostanihoz hasonló helyzetükben, amikor elfogyott a muníciójuk és emiatt a támogatottságuk is) képtelenek új gondolatokért a megfelelő – azaz: konstruálásra képes – szellemi közegekhez fordulni segítségért, és ha az innen származó új konstrukciót nem akarják, vagy nem képesek átvenni és integrálni.
Ez az utóbbi eset az, amelyben el szoktak tűnni a változtatásokra képtelennek bizonyuló pártok és politikusok! Ez vár a mai magyar baloldalra is, ha sem nem akar, sem nem tud új fejekből új gondolatokat és azok mellé új társadalmi és politikai módszereket, szellemiséget átvenni. Mondhatni: e pártok és politikusok utolsó esélye jött el most: vagy képesek rá és akarják is az idegen újdonságok integrálását, vagy pedig, ha ezt nem teszik, akkor marad nekik a Fidesz-állampárti rendszer legitimálóinak megalázó, perspektívátlan kukabúvár szerepe.
Ehetnek Orbán kezéből.
A legutóbbi posztunkban (Az állampárti viszonyok és az ellenzéki pártpolitizálás reménytelensége) világosan leírtuk, hogy miért reménytelen ma a pártpolitizálás eszköztárával való próbálkozás – és azt is leírtuk, hogy helyette mit és miért azt kell tenni. Ez az elkerülhetetlen jövő: aki képes ennek megfelelni, az túlél és felvirágzik, aki nem, az eltűnik, dicstelenül. Ma az állampolgárok szemével nézve a baloldali, magát demokratának hirdető ellenzékünk afféle korhadékzabálónak látszik: a demokrácia roncsai tartják életben és táplálják őket – azért, hogy a külvilág (EU, USA) elől valamennyire eltakarják a demokrácia roncsoltságát, mondván, „Van itt demokrácia – hiszen abból élünk mi is!” Egy politikusnak mindig az állampolgárok szemével kell néznie magát ahhoz, hogy tudhassa: amit tesz, abból lehet-e társadalmi bázis? Ha így nézik magukat, akkor maguk is láthatják, hogy jelenlegi tevékenységük mi is valójában, kinek használ és mik a perspektívái.
Az előbb azt írtam, hogy a baloldali ellenzéki pártok „magukat demokratáknak hirdetik”. Ám a demokrataságukat nemigen támasztja alá sem a szemléletmódjuk, sem a viselkedésük, sem a munkakultúrájuk:
Ami most kell, hogy következzen, az a szándékok és képességek, valamint a teljesítőképesség próbája. Azok fogják tudni megszerezni a leendő plurális Magyarország politikai vezető pozícióit, és azok tudják majd az országot a jelenlegi külpolitikai elszigeteltségéből kivezetni és ismét integrálni természetes partnerei közé, akik az odavezető úton a legkreatívabbak, a legteljesítőképesebbek és a tömegbázis szemében a saját elveiket a gyakorlatban a legkövetkezetesebben megvalósítók lesznek majd.
A mai bal-balközép, úgy, ahogy most van, még egyáltalán nem alkalmas erre – és nagyon valószínű, hogy azok a baloldali pártok, amelyek megmaradnak a korábbi „vonalon”, alkalmatlanságuk miatt sohasem erősödnek már meg.
…Kedves baloldali nyereményért fohászkodók: ideje megvenni azt a „kibaszott lottószelvényt”!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek