„Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó.”
Napóleon – 1769-1821
2014-et az Együtt nevében Bajnai Gordon azzal indította, hogy ez az év „a remény éve” lesz1. Ehhez képest az azóta eltelt fél év (az azt megelőző másfélhez hasonlóan) a teljes ellenzéki reménytelenségről szólt, olyannyira, hogy azóta maga a „mondó” is távozott a gyakorlati politikai mezőből. Aki ma reményt akar magának Magyarországon, az kénytelen azt Magyarországon kívül keresni: vagy az eszével és képzettségével nyugaton, vagy a szépségével és elszántságával Dubaiban…
Amiről ma itt szó lesz, arról írtunk már a Demokratikus tévedés című posztban, még a múlt év elején, az ez év tavaszi választásokra (ki-)készülő ellenzék viselkedése kapcsán (érdemes elolvasni). Hogy ismét elő kell vennünk ezt a témát - egy kissé más nézőpontból -, annak az oka nem más, mint hogy az ellenzékünk semmit sem tanult a két mögöttünk lévő választásból és láthatóan semmit sem változtat a stratégiáján és a gondolkodásmódján most sem, amikor az őszi önkormányzati választásra készül. Ez pedig azt jelenti, hogy továbbra sem képes betölteni a reménységmondó szerepét a magyar társadalomban: ezt a pozíciót továbbra is a Fidesz és a Jobbik birtokolja.
Reménytelenségbe süppedt alakok akarnak a választókban reményt kelteni maguk és a pártjaik iránt!
Ugyan mivel képes bármelyik baloldali párt is reményt ébreszteni a ma huszon-harmincévesekben? Eddig sem sikerült nekik, az elmúlt másfél évtizedben, a módszerek pedig nem változtak – és többnyire a személyek sem, de még csak a tanácsadók köre sem! Honnan higgyem el én, a „pályakezdő kvalifikált fiatal”, hogy ha ezek a pártok és személyek vezetnék a magyar társadalmat és ők szabnának kereteket a gazdaság működésének, akkor itt a teljesítménnyel lehetne boldogulni és nem a kapcsolatok révén – amikor e pártok szinte „tisztán kapcsolatiak”: zártabbak és klikkszerűbb a vezetésük, mint amilyen egy ultrabalos szektáé.
Alapvető tény, hogy ha egy (vagy, mint látjuk, három!) párt totálisan sikertelen az addigi stratégiájával és e stratégiákat kidolgozó vezetőivel-tanácsadóival, akkor két út közül választhat:
Mindaz, amit az utóbbi hetekben látunk, arra utal, hogy az első utat járják a magyar bal- és balközép pártok. Hogy miért, az a mi nézőpontunkból szinte mindegy is: minket csak a politika minősége és az ezzel elérhető teljesítménye érdekelne, a belső harcok, klikkezések és pozícióféltékenység egyáltalán nem! Amikor azt tapasztaljuk, hogy a vészesen közeli önkormányzati kampányra készülve megint csak azt számolgatják, hogy melyik helyre melyikük kutyája kölyke kerülhet (persze téve ezt titokban), azt pedig meg sem gondolják, hogy mit szólnak e jelöltek zöméhez és magához a módszerhez éppen azok, akiket „meghódítani, átbillenteni”2 kellene a választási győzelemhez, akkor – e választói célcsoporttal együtt - csak enyhe undort érzünk, de reményt, azt biztosan nem! …És amikor arról jön hír, hogy az egyik balos és persze demokrata párt törzstábora megver valakit, aki a legelemibb balos és demokrata értékekkel szembemenő3 miskolci polgármester-jelölést kifogásolja, akkor a levegő átható rothadásszaggal telik meg – a remény illata helyett.
…A potenciális szavazótábor elkezd csomagolni. maradnak a tompák, a karrieristák, a kivételezésre vágyók, a vakhitűek, az öregek és a totál hülye idealisták. Szép ország lesz!
Persze, vezetni könnyű lesz azt az országot, ez tény. Lehet, hogy erre játszanak – nem csak a Fidesz (róla tudjuk!), hanem az egész balközép vezérkar is? Hiszen annyit mindig ki lehet majd szorítani az ittmaradottakból, hogy néhány tucat pártgóré jól élhessen. Már csak azt az egyet kellene valahogyan kifundálnia a balközép ellenzéknek, hogy miképpen kaparinthatná meg a hatalmat, legalább néhány évecskére, amíg ismét felszívja magát anyagi téren? Mert erre még nincs meg a tuti módszere! Akárhogy számolgatják, sehogy sem tudnak összerántani elegendő birkát a „visszaszerzéshez”. Marad a remény – persze az ő reményük – abban, hogy majdcsak összeomlik a Fidesz-rendszer és akkor valahogy majd éppen bennük, balközépékben látják a tömegek az „alternatívát”…
…De ehhez nekünk már nem lesz közünk – és ehhez már nem mi fogjuk biztosítani az erőforrásokat! Lesz majd esetleg egy szép vetésforgó: egyik évben a Fidesz-fiúk dolgoznak a bányában, a másikban pedig újévtől a Gyurcsány-brigád vágja jó mélyre a csákányt, a szenet a MASZOP-féle gárda lapátolja, és Együtt tolja a csillét Szigetvári és Juhász - egészen Karácsonyig…
1 A teljes újévi beszédét ld. itt: http://www.atv.hu/belfold/20140101-a-remeny-eve-bajnai-uzent-a-szavazoknak
2 Az „átbillenteni” és a „meghódítani” szavak Szigetvári Viktor és Vető Balázs 2012. augusztusi Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani c. tanulmányára utalnak – lásd itt: http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/hesh_evk_elemzes_tordelt_v5__1_.pdf
3 „Balos és demokrata értékek” alatt mi természetesen nem a szokásos, e kifejezésekhez kapcsolódó részben ködös, részben vágyálmokkal és Kádár-nosztalgiával teli, részben populista szólamokat értjük – hanem a Ballib pártok: az esélyegyenlőség árulói?, illetve A jó Pásztor? című posztjainkban említett nyitott, teljesítmény- és kompetenciaalapú attitűdöt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek