„Condenadme, no importa. La historia me absolverá.”
(„Ítéljetek el, nincs jelentősége. A történelem majd felment engem.”)
Fidel Castro utolsó szavai a Moncada laktanya sikertelen ostromát követő perében – 1953. október 16.)
Több mint három éve tettük fel egy posztunkban azt a kérdést, hogy „túlélhető-e a saját halálunk?”, vonatkoztatva ezt az Alkotmánybíróságra. (Ld.: Alkotmánybíróság – túlélhető-e a saját halálunk?) A feltett kérdésre akkor adott válaszunkat (Nem!) azóta bőven igazolta az idő: a magyar Alkotmánybíróság 2006 és 2014 között képtelennek bizonyult az alapfeladata ellátására: nem tudta megvédelmezni a jogállamot és a demokráciát az azt a „legitim visszaélések” komplex rendszerével lebontó Fidesztől. Azért nem volt erre képes, mert tagjainak jelentős többsége csupán papírból ismerte a jogállamiságot, de maga nem élte azt át a mindennapjaiban. Ott halt meg a magyar alkotmánybíráskodás, amikor az alkotmánybírák elkezdtek „a hatalomhoz képest mérlegelni” és amikor elkezdték a személyes politikai preferenciáik alapján meghozogatni a döntéseiket. Ennek első eklatáns példája a „szociális népszavazás” lehetővé tétele volt – amikor egy, az Alkotmányban kifejezetten tiltott kérdésben, azaz az aktuális költségvetést érintő tárgyban indított fideszes kezdeményezést alkotmányosnak ítélték. Amikor egy alkotmánybíróság a jogállamiságot és annak intézményrendszerét rögzítő és leíró Alkotmány szövege ellenében hoz döntést, akkor ezzel magát az alkotmányos jogbiztonságot iktatja ki. Innentől semmi sem bizonyos.
A vicc az egészben az, hogy éppen a jobbos-szélsőjobbos kommentezőkre jellemző az, hogy másokat emberi méltóságukban, becsületükben súlyosan sértegetni szoktak és hogy az ilyen-olyan etnikai, vallási kisebbségek tagjait – vagy éppen nagyhatalmakat, nemzetközi szervezeteket és ezek vezetőit – olyan útszéli hangnemben és olyannyira a tényekre és összefüggésekre tekintettel nem lévén gyaláznak, hogy az bizony moderálásért-kitiltásért kiált! Mi magunk is jó csomó olyan kommentezőt tiltottunk már ki a blogunkról, akik egyetlen érve mások (köz-)életből/magyarságból való eltávolítására az illető politikai meggyőződése, vagy épp származása volt. Aki ismeri a közéleti-politikai blogok és kommentek világát, maga is tisztában van ezzel a szokással és ténnyel. Arról nem is téve említést, hogy hiába vágom ki az illetőt, mint a macskát szarni, mert a következő pillanatban ott van egy új nickkel – hiszen erre ösztökéli a maga politikai kényszerképzete. Volt olyan posztunk, ahová valaki hét, egymást követő nickkel mászott vissza, ugyanazzal a mocskolódó, a Btk.-t legalább tucatnyi paragrafusában megsértő ún. „véleményével”. …Mármost, hogyan bánjak el egy egész csürhével, ha egyszer az egy szem Alkotmánybíróságunkat sem tudom a demokrata jómodorra és stílusra szorítani? Hogyan gátoljam meg én, a blogger azt, hogy ezek az alakok ellepjék a netet, hogy saját (rendkívül nívótlan) blogokon, portálokon adják ki a frusztrációik által szépen felnövelt gyűlöletüket?
Az erre nem válasz, hogy „majd az új szabály alapján eljárnak ellenük!”, hiszen a Kurucinfót is időtlen idők óta kergeti ez a nagyon szigorú és abszolút pártatlan magyar igazságszolgáltatás – ezen kívül pedig még senki sem eszi a rabság keserű kenyerét Magyarországon azért, mert zsidózott, cigányozott, komcsizott, liberálisozott, vagy újabban már „demokratázott”. És ugyan Kovács Bélát vegzálják az EU elleni kémkedéssel (vagy ki tudja, mivel?), ám az EU ellen nyíltan agitáló, elképesztő hazugságpropagandát folytató honlapok, blogok gazdái, vagy éppenséggel mainstream parlamenti pártok prominensei vígan és háborítatlanul hergelhetnek. (Ez különösen gusztustalan a „legmainstreamebb” magyar párt, a Fidesz esetében, amely gyakorlatilag az EU-tól magához terelgetett pénzekből él és gazdagszik mocskosul, miközben hatékonyabban lázít ellene, mint a Jobbik…)
…Van egy régi, tréfás kérdés a gépészmérnökök körében: mikor meg tönkre egy fogaskerék – ha az első, vagy az utolsó foga törik ki? Ezt a kérdést fel lehet tenni az alkotmányossággal kapcsolatban is: akkor szűnik-e meg, ha az első alkotmányos sérelmet „kodifikálják”, vagy csak akkor, amikor nyíltan a tűzbe vetik az alkotmányt? Azzal szűnik-e meg a jogállamiság és a demokrácia, ha abszurd keretek közé szorítják – vagy majd csak akkor, ha királyt választ az országgyűlés? Avagy: Alkotmánybíróság-e még az a társaság, amely tagjainak többsége annyira távol áll a demokrata mentalitástól, hogy képes a nevét-szavazatát adni egy olyan állásfoglaláshoz, amelyet egy valóban demokrata közösség meg sem ért?
A magyar alkotmánybíróságnak „vége, elintézve”: ahogy egykori oszlopos-legendás tagja, Sólyom László is „önkezével vetett véget életének” (ld. erről: Sólyom László öngyilkos lett!), úgy az Alkotmánybíróság, a magyar jogállam váza is azért múlt ki, mert nem ragaszkodott az életéhez. A poszt első alcímében Hódító Vilmos normandiai hercegnek, Anglia legyőzőjének sírfeliratából idéztem. Egyvalami közös benne és a magyar Alkotmánybíróságban: neki, Vilmosnak ugyan az egyik combcsontja még megvan a sírban – de a gerince már neki is rég elporladt… Minden hatalmi önkény megtalálja a maga illegitimitását „szakértőként igazoló” embereket: ideológusokat, jogászokat, mint ahogy a kurzusművészeit és –történészeit is. A kommentekkel kapcsolatos állásfoglalásával alkotmánybíróink is odasorakoztak a Fekete Györgyök és Kerényi Imrék mellé és „megszállási emlékművé” silányították az Alkotmánybíróságot. Biszku Béla annak idején a rendszer ellen tüntető tömegbe lövetett. Korunk rendszerellenes tüntetése a blog- és kommentírás: napjaink Biszku Bélái, úgy látszik, az Alkotmánybórságban keresendők…
Épp ezért nincs már jelentősége annak, hogy mit ítél az Alkotmánybíróság – mert a történelem gyorsan túl szokott lépni az efféle testületeken – mint ahogy hiába követelt „tiszteletet” a maga tekintélyuralmi, ám a valódi teljesítmény híján lévő rendszerének azt „a magyarok” mögé bújtatva Orbán is… Nálunk pedig – és remélhetőleg minél több blogon és internetes portálon-fórumon – továbbra is szabad a kommentezés!
…Aki el akarja küldeni az alkotmánybírákat, minden antidemokrata, beszari, önző disznóval együtt, az nálunk és velünk együtt megteheti – akár a gyakorlatban is!
A posztot felvezető képhez: Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleményt fűzött a határozathoz – melyben azt elhibázottnak ítéli. A különvélemény itt olvasható (még?) az Alkotmánybíróság honlapján (a 79-től 93ig tartó pontokban):
1 „Itt van eltemetve”: a középkorban gyakori sírfelirat-kezdés. Pl. Hódító Vilmos sírján is ez szerepel a normandiai Caenben.
2 Jaroslav Hašek: Švejk
3 „Die Engländer sind doch fertig, erledigt!” („Az angolok tényleg el vannak intézve, végük!”) Hans Jeschonnek vezérezredesnek, a Luftwaffe vezérkari főnökének szavai 1940 nyaráról.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek