„Steig ich den Berg hinauf,/Das macht mir Freude./Mein Mädel hab’ ich gern,/Das macht mir Lust.”
(„Felmegyek a hegyre,/Ez nekem örömet okoz./A nőmet szívesen birtoklom,/ Ez örömmel tölt el.”)
Német népdal – 1900 körül
Sokan és sokat foglalkoztak az elmúlt napokban a felcsúti stadionnal – mi most beleillesztjük ezt a jelenséget az orbáni „belvilágba”.
(Hofi Géza: Hofélia dala)
Köztudott Orbánról, hogy a kedvenc időtöltése a foci – persze a hatalom birtoklásán kívül. Mi nem bizonyítja ezt jobban, mint a minap átadott felcsúti stadion. De Orbánom kívül léteznek még vezető politikusok is, akiknek szintén van valamiféle hobbijuk: vegyük csak Angela Merkelt, aki imád hegyet mászni. Hosszú évek óta tölti szabadságait az Alpokban… Mekkora pech, hogy Berlin környéke olyan lapos, mint egy Mesterházy-beszéd: szegény Angelának több mint 900 km-t kell bumliznia kedvenc dél-tiroli üdülőhelyéig, Suldenig… Bezzeg Orbán: neki elég tíz lépést mennie és máris ott ül a Pancho V.I.P.-ben! Igazán frappáns megoldás – képzeljük csak, mennyi időt lehet így megspórolni, amelyet aztán az ország boldogítására fordíthat!
Íme, a magyarok (ezúttal Orbán személyében) „mertek nagyot álmodni”: focistadiont a focikedvelő minisztrelenök háza mellé! Ám a magyarok nem irigy népség: tudnak másoknak is hasonló nagy álmokkal szolgálni – ha kell, akkor a németeknek és személyesen Merkelnek is. Még 1999-ből származik egy magyar építész ötlete, a Bundesberg1 (Szövetségi Hegy), mely szerint az immár bezárt, Berlin közepén elterülő Tempelhofi repülőtéren kellene egy több mint 1 km magas hegyet felépíteni. Pedig akkor még Schröder volt a kancellár! Aztán jött 2009 és immár egy német építész javasolt egy, a magyar kollégáéra kísértetiesen hasonló projektet ugyanoda: a The Berg2 (A Hegy) nevezetűt…
Ha Merkel is olyan lenne, mint Orbán, akkor már bizonyára lenne hegye Berlinnek! És persze: ha egy polgári társadalom is simán, következmények nélkül lenyelné azt, ha vezetője nyilvánvalóan (azaz: a cselekedetei által bizonyítottan) bolond – elszakadt a valóságtól és a normális és természetes korlátokat úgy lépi át, hogy már nem is érzékel eközben semmiféle feszültséget.
(József Attila: Levegőt!)
Aki pusztán politikai szempontok alapján akarja megérteni ezt az orbáni világot, az el nem juthat annak lényegéhez: a politika, annak szempontjai, no meg az elvek is itt csak segédeszközök. A lényeg a belső motiváció, amely ebben a konkrét esetben egy késztetés, amely egyre csak erősödik: „Én vagyok a Vezető, nekem kell legfelül lennem – mert különben megkérdőjeleződik a létezésem!” Ez egy pszichózis – pszichózis esetében pedig megszűnik, vagy ellenséggé válik a valóság. Képzeltet valamit az illetővel az állapota önmagáról és a világról, a benne elfoglalt szerepéről – és bármi, ami ezzel szemben áll, tényként vagy akadályként, az frusztrál és ez a frusztráció folyamatosan arra ösztökéli, hogy számolja fel a frusztráló akadályt. Mert ha nem teszi, veszélybe kerül az önképe: vagy a tévedésen/kóros folyamaton alapuló szerep omlik össze, vagy a valóságot kell úgy átalakítania, hogy az többé ne szembesíthesse őt a kóros állapotával.
…Ezt teszi Orbán: a „fékek és ellensúlyok kiiktatása” a belső kényszer követelése: a pszichózis útjában álló gátak – a valóság – kikapcsolásának szándékán alapszik. Amikor stadiont építtet közpénzen a falusi portája mellé, akkor ez nem más, mint annak önmaga előtti megerősítése, hogy „a dolgok valóban úgy vannak, ahogy én gondolom: valóban mindenható vagyok!” A világ olyan, amilyenné azt a pszichózisom transzformálta a fejemben: a foci a legfontosabb, nekem pedig mindenhatónak kell maradnom – különben végem! A hatalomkorlátozás alkotmányos és demokratikus lehetőségének kiiktatása nem cél, nem is csak eszköz, hanem következmény: a pszichózis sugallta önkép és szerep igazolásának vágya és kényszere inspirál erre: hogy őt, a beteg vezetőt mások ne tudják a benne élő torz énképnek a valósággal való összevetésére kényszeríteni.
Ehhez a pszichózishoz, hogy ebből közpolitika lehessen, persze kellenek más, szintén torzult személyiségű társak, akikből és akikkel rendszer épülhet a pszichopata köré. Ezek az emberek alapvetően két típusra és két körre oszlanak: a hatalom csúcsain és a működtető mechanizmusban az önző cinikusok állnak, a (demokratikusnak álcázott játékporondon szükséges) tömegtámogatást pedig a passzív csodavárók hadai szolgáltatják. Ez a két típus teszi ki azt a sajátos összletet, amelyet „a Fidesz és hívei” néven ismerünk.
Ma Magyarországon az emberek nagy többsége alapvetően kétféle stratégiával él. Az első a „törtetők” és önérdek-érvényesítők stratégiája. Ennek lényege, hogy az illető a saját céljaiért képes átlépni írott vagy íratlan szabályokon – csak hogy meglegyen az áhított eredmény: legyen saját ház, lakás, legyen sikeres vállalkozás, választási eredmény, hatalom, vágyak beteljesítése. A másik stratégia ennél sokkal szimplább: várni arra, hogy az állam, a „felsőbbség” majdcsak megsegít, majdcsak eltart, majdcsak szolgáltat nekem – persze „ingyen”. Az első stratégia képviselőit találjuk a Fidesz-rendszer kulcspozícióiban és a „nemzeti nagytőkések” között. A második stratégia követőiből pedig a rendszert támogató tömeg verbuválódott.
…Ha Merkel és a németek is ezzel a „stratégiai ikerpárral” élnének, akkor ma Németország nem lehetne Európa vezető gazdasági hatalma és az ország a két vesztes világháborút követően sem válhatott volna „a béke győztesévé”. Hogy mire vezet az, ha egy pszichopata áll az állam élén, akit gátlástalan „technokraták” vesznek körül a hatalomban és az államgépezetben, és akit csodaváró és ettől a nyilvánvaló gazemberséggel szemben vakká vált emberek tömegei istenítenek, azt épp egy német példa mutatja: a hitlerizmus…
Ha egy nép képes szakítani egy frusztrált korszak rossz módszereivel3, és az államszervezés és –vezetés gyakorlatából kizárja akár az egyéni, akár a kollektív pszichózist, valamint az önző, másokon mindenkor átgázolni kész gátlástalanságot, akkor felemelkedhet – ellenkező esetben viszont csak az őrült hatalom „hegyei” (és stadionjai) fognak a nyomor lapálya fölé emelkedni!
1 Ld. itt: http://berlin2010.blog.hu/2010/06/13/lakner_antal_bundesberg_2020
2 Ld. itt: http://www.the-berg.de/
3 Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy a német társadalom miképpen jutott el a nagyon racionális és gyakorlatias, ennek következtében pedig rendkívül sikeres XIX. század végi önmagától az I. világháború elvesztésén és a weimari korszakon át a nácizmusig és miként-miért kezdett rossz módszereket alkalmazni önnönmaga ismételten sikeressé tétele reményében… Részletesen feltárták azt is, hogy e rossz módszerek – embertelenségükön túl – miért lettek volna szükségképpen eredményetlenek hosszabb távon. Azzal pedig mi foglalkoztunk részletesen és alaposan e blog számos korábbi írásában, hogy a magyar társadalomnak mit és hogyan kellene tennie annak érdekében, hogy a meglévő és őt eredménytelenségre kárhoztató társadalmi stratégiái helyett alkalmasabbat kezdjen használni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek