„Mi csak ádáz szónoklatokat tartunk, vagy még ádázabb terrorakciókat hajtunk végre. Támogatunk egy sereg anarchistát, de sehol egy csoport, amely valóban felvehetné a harcot a britekkel… Ahol fönnáll az igazságtalanság, ott bizony szükség van a harcra.”
Richard Attenborough: Gandhi – 1982
…Hát, bejött a legújabb Fidesz-trükk is: a megszállás-emlékműnek a választást követő utáni azonnali és „könyörtelen” újraindítása! Az önmagukat demokratikus ellenzékieknek tartók pedig menetrendszerűen estek egymásnak: az álláspontok a fasiszta veszélytől a Horthy-éltetésen át a túldimenzionált hisztiig tartanak – és persze emiatt széttart maga az ellenzék is. Megint egymást csesztetik, ahelyett, hogy a Fidesztől vennék át tehetséggel és szervezettséggel a tematizálást; megint csak pótcselekesznek, ahelyett, hogy betartanák a minden eredményes tevékenység alapját képező alábbi cselekvési algoritmust:
Miközben az ellenzék izgágábbik fele javában akciózik, aközben – ha az ember rákérdez – tulajdonképpen fogalma sincs arról, hogy mi is ezzel az akciózással a konkrét célja, mit is akar elérni ezzel a módszerrel? Nem tételezhetünk fel mást, mint hogy nincs is definiált cél: itt csupán arról van szó, hogy a saját magukban működő frusztrációkat „kell” valamiképpen levezetniük. A cél csupán az és annyi, hogy „Csináljunk már valamit!” és nem pedig az, hogy érjünk el valódi, tartós változás/javulást a közpolitikában.
A győzelem mindig azé, aki vagy döntő erőfölényben van, vagy (ennek híján) képes a saját stratégiáját rákényszeríteni az ellenségre. Az világos, hogy a demokrata ellenzék enyhén fogalmazva sincs éppen „döntő erőfölényben”: se pénze, se médiája, se formális, intézmények birtoklásában is testet öltő hatalma. Így marad(na) a másik út: a stratégia ellenségre kényszerítése – ehhez azonban mindenek előtt stratégia kellene, ahhoz meg definiált és adekvát cél. …Mert elhiggyétek: nincs rombolóbb, a hitet és az önbizalmat jobban amortizáló dolog az eredménytelen erőfeszítésnél!
Jelen állapotában az ellenzék csak eredménytelen lehet – ez pedig hosszabb távon magát az ellenzéki tettrekészséget fogja felszámolni!
Ma még kimentek kordont bontogatni… és talán még egy-két hétig kitart ez az elán – de mi lesz később? Mi lesz, ha már köt a beton? Mi lesz, ha a daru beemelte szegény Horthy-Magyarország Gábrielt, és ha a „Reichsadlert” már ott tartja majd felette a Hatalom Akarata? Majd felírjátok a kéménybe korommal, hogy „Hát… Megint nem sikerült!”?
…Akartok ti itt valódi változást? És egyáltalán: meg tudjátok azt pontosan fogalmazni, hogy miben is kell itt változás ahhoz, hogy végre sikeres legyen Magyarország és élni tudjon a pont most tízéves EU-tagság adta óriás történelmi sansszal?
Joggal tarthatunk attól, hogy mindkét kérdésre „Nem!” az igazi válaszotok!
Nézzétek: én elhiszem és tudom is rólatok, hogy világéletetekben távol álltatok és távol éltetek attól a valamitől, amit stratégiai rendszernek neveznek, és hogy még arról sem tudtok, hogy mennyit veszítetek azzal, hogy nem is érzitek a stratégia (és az abból következő dolgok…) hiányát. De az talán csak-csak feltűnt már nektek, hogy az utóbbi években sohasem sikerült nektek semmi sem, lett légyen bár a szándék és az eszme mégoly nemes is! A Fidesz újra kétharmaddal húzott be. Az „egyesült ellenzék” („Kormányváltók” – muhaha!) szétesettebb és elcseszettebb, mint egy falka bedrogozott harlemi négergyerek… A demokrácia ügye reménytelenebb, mint a borsodi mélyszegény romák helyzete – a modern, huszonegyedik századi tudásalapú kapitalizmusról pedig azt sem tudja a magyar nép túlnyomó többsége (az ún. „válalkozókkal” – sic! - egyetemben), hogy az egyáltalán létezik, és hogy mi is lenne az – és hogy egyedül az és semmi más nem lehet a jóléte alapja.
…Nem érzitek, hogy itt valami mást és másképp kellene csinálni, mint ahogy ti azt 1989 óta csináltátok és gondoltátok? Nem érzitek itt a (hogy is szoktátok ezt mondani) „kognitív disszonanciát”? Igen: a korábbi (és: jelenlegi) elképzeléseitek és a (csak nektek új) információ, azaz a totális demokratikus eredményképtelenség miatti folyamatos szorongásra gondolok – arra, hogy „de hiszen mi jól tudjuk és jól csináljuk – oszt mégis a Zorbáné a Zország!”
Fentebb leírtam egy négylépcsős folyamatábrát: a sikeres tevékenységét. Ezzel szemben ti az alábbi zárt ciklusban ügyködtök:
Elárulom: ezt a zárt és eredménytelen ciklust mi, stratégák „a hülyék körének” szoktuk egymás közt nevezni… Ez a hülyék köre okozta az ellenzék választási kudarcát, ez a kör írja le a jellemző magyar gondolkodás- és viselkedésmódot és ez a körforgás működik ma is mindazokban, akik pedig fejben mindennap leváltják a Fideszt! De azt is elárulom, hogy az igazi demokráciák nem ebben a körben működnek, hanem a fentebbi lineáris folyamatterv mentén! Úgy tervez az IKEA, úgy fejleszt az Audi, úgy törvénykezik a holland parlament és úgy éli az életét egy átlagos finn tanár is. Ettől a lineáris gondolkodásmódtól élhető Északnyugat-Európa, ennek a hiánya okozza Magyarország és a magyar ellenzék kudarcait és ennek a lineáris rendszernek a mentén lehet a kudarcosságból kikerülni.
Ha nem akartok megszállottság-emlékműveket, de akartok jól működő demokráciát és jól teljesítő gazdaságot, akkor ahhoz:
…Ha kell a know-how, csak szóljatok!:-)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek