„Kommt die Kunde, daß ich bin gefallen,/ Daß ich schlafe in der Meeresflut,/Weine nicht um mich, mein Schatz, und denke:/Für das Vaterland, da floß mein Blut!”
(„Jön a hír, hogy elestem,/Hogy a tenger hullámaiban nyugszom,/Ne sírj miattam, kedvesem, és gondold azt:/A hazáért folyt ott a vérem!”)
Hermann Löns: Matrózdal - 1914
Vasárnap késő este óta megy a Nagy Értékelősdi és Okkeresősdi: miképpen történhetett, hogy a rendszerváltás óta legpimaszabb és legszakszerűtlenebb kormány ismét kétharmaddal nyert? Leszedik a keresztvizet az ilyen-olyan ellenzékről, az igazságtalan választási rendszerről, a kormány uralta médiáról… Ezekben mind-mind ott az igazság egy darabja, de mégsem ők a „főbűnösök”.
Hanem mi, mindannyian!
Mert amikor ez a garnitúra – a Fidesz – elkezdett mindent és mindenkit maga alá gyűrni, leszalámizni az egész magyar társadalmat-gazdaságot, akkor az épp soron lévő áldozatok bizony nemigen tanúsítottak érdemi ellenállást… Legtovább még a rendvédelmisek húzták, de az sem volt más, mint hőzöngés.
…Ezzel szemben leírok egy alternatívát – amely ráadásul nem csupán 2010 és 2014 tavasza között lett volna működőképes, hanem ma is az!
Képzeljük el a következőket:
Amikor a kormány elkezdett előjönni a bank- és multiadókkal – mondjuk azt követően, hogy immár többedszerre szegte meg a nekik korábban ezekkel kapcsolatban tett ígéreteit -, akkor ezeknek a cégeknek a vezetői egyszer csak fogják magukat és összebeszélnek: mivel ez az egész őrület szétcseszi a gazdaságot, továbbá, mert nyilvánvalóvá vált előttünk, hogy ezeknek egy szavát sem hihetjük el, meg ráadásul nem is értenek semmihez és csak a saját hülyeségük ütötte költségvetési lyukakat foltozzák a tőlünk kizsarolt pénzzel, ezért leállunk! Se bank, se internet, se telekommunikáció…
Kíváncsi vagyok, meddig húzta volna a kormány!
Vagy: amikor az egyetemek – diákok és tanárok – világosan látták azt, hogy tízmilliárdokat vonnak el tőlük (megj.: hogy azon stadionokat építhessenek, részint a miniszterelnök mániája, részint a Kubatovval lepaktált fociultrák kedvéért), így leállunk! És persze, ha már épp nincs oktatás, odamegyünk, ahányan csak vagyunk az Országház köré, hogy végre egyszer mi is csináljunk egy jó ki „nemzeti konzultációt” a kormánnyal…
Kíváncsi vagyok, meddig tarthatta volna a hadállásokban Orbán Balogot és Hoffmannt!
Avagy: ha a (regisztrált) munkanélküliek lepték volna el az össze minisztériumot-kormányhivatalt, amikor megtudták, hogy harmadára csökken a munkanélküli segély időtartama. Vagy ha a közmunkások kezdtek volna öntevékenyen a Fidesz-féle „Magyarország jobban teljesít”-plakátok módszeres eltávolításába? …Ezeket a khm. „tömeges jelenségeket” csak meg kellett volna valahogy magyarázni?
De az sem lett volna utolsó dolog, ha a rezsicsökkentésre kötelezett energiaszolgáltatók – akiket nem mellesleg sanyargató törvénykezéssel kívánnak kiebrudalni az országból – egyszerre elzárnak vízcsapot-gázcsapot és lekapcsolják az áramot, mondjuk napi 1-2-3 órácskára, mondván: „Hát, a csökkentett árakból nem futja 24 órás szolgáltatásra – már ha költeni akarunk hálózat-karbantartásra, netán fejlesztésre is!”
Vagy (hogy kisebb dolgokkal jöjjek elő) ha a külföldön dolgozó-élő félmillió magyar ír egy-egy e-mailt/levelet Orbánnak, hogy t. i. ők, akik eddig 1,7 milliárd eurót utaltak haza, ugyan miért nem vehetnek egyenlő jogokkal részt a választáson azokon az „újmagyarokkal”, akik egy büdös buznyákot se?
…Írjak még ilyeneket? Szerintem felesleges – mert ezekből is jól látszik két dolog:
Bizony, bizony: mi magunk, magyar állampolgárok, munkavállalók, közmunkások, munkanélküliek és munkaadók tehetünk arról, hogy egy rablóbanda ül a nyakunkon! Ha igaza volt Gogol Revizorában a polgármesternek, hogy „Mit röhögtök? magatokon röhögtök!”, akkor igaz az is, kedves magyarok, hogy „Mit sírtok? Magatok miatt sírok – és fogtok sírni!”
És hogy miért nem tettétek meg mindezt? Csak azért, mert itt nem szokás abban bízni, hogy a polgár, vagy a vállalkozó ellenállhat a hatalom barmolásainak. Több évszázad így volt: ült a nyakunkon ez vagy az a nagyhatalom… És lassan kialakult ez a szolgamentalitás. Ám a helyzet ma egészen más: a mai „nagyhatalmunk”, az EU éppen hogy a polgár mellett áll az erőszakos hatalommal szemben. (Hiszen lám, pl. ma is elkaszálták Orbánékat két témában is: az egyháztörvény, ill. az adatvédelmi biztos kirúgása ügyében…)
Jó lenne ezt tudatosítanunk – amíg még nem csavar néhányat kedve-érdekei szerint a régi-új Fidesz-kormány az adóprésen… Persze, ehhez el kellene kezdeni bízni egymásban, a másik sorstársban – és általában: a saját erőnkben. Abban az erőben, amelyet a szövetkezés ad. Tanuljunk a Fidesztől, amely maga sem más, mint egy, az ország megszállására szerveződött szövetség… Csakhogy amíg ők néhány ezren vannak, addig mi több millióan. Szerintetek ki lesz a győztes?
Az egyszerű állampolgár igaz ellensége nem a „multi”, vagy a bank, vagy épp az energiaszolgáltató – hanem az a kormányerő, amely teljesítmény nélkül akarja uralni az egész országot. Az az uralmi elit az igazi ellenség, amelynek hagyománya a II. világháború előtti korszak, amelyben gyakorlatilag bármit megtehetett és megszerezhetett, de sem nem vállalt felelősséget az országért-népért, sem nem járult hozzá személyes teljesítménnyel, innovációval és munkával ezen ország sikeréhez. Csak birtokolt és uralt… Ez az a csapat, amely a rendszerváltástól ezt a teljesítmény nélkül is működő kivételezettséget remélte egy az egyben visszakapni. Ez az a csapat, amely arra mindenkor nyitott, hogy bárkivel lepaktáljon, aki e céljában őt segíti – Habsburgokkal, nácikkal, Fidesz-fiúkkal – és amely hírből sem ismeri az igazi polgári mentalitást…
A mai magyarságnak nem a kapitalizmus és nem a polgáriság az ellensége, hanem éppenséggel a munkával és tudással ki nem érdemelt hatalom – amely képes ugyan mindent megszerezni (trafikot-termőfölded, sokat érő forráskulcsot, állami megrendeléseket), ám működtetni és fejleszteni nem tud, mert ahhoz más mentalitás kellene.
…Mondom: a fentebb leírt módszerek ma is, bármikor működtethetők!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek