„Bestaubt sind die Gesichter,
Doch froh ist unser Sinn,
Ist unser Sinn;
Es braust unser Panzer
Im Sturmwind dahin."
(Szabad, az alkalomhoz illő fordításban: „Mocskos a pofánk, de a lelkünk, a lelkünk vidám, robog a tankunk, bele a förgetegbe.")
Kurt Wiehle főhadnagy: Panzerlied (Páncélosdal) – 1933 június 25.
Amiről Miniszterelnökünk péntek reggel a rádióban vizionált, valójában már meg is történt: a német tankok elindultak, hogy legázolják a magyar szabadságot. De nyugi: nem jött össze nekik!
...Hogy miért, az kiderül az alábbi, blogunk által komoly áldozatok árán egy német páncélostiszttől megszerzett hadinapló-részletből. (3 trafikot adtunk érte a Rózsadombon, teljes jégkrémkészlettel!)
Nulladik bevetési nap:
Heil Merkel!
Az egész Panzerregiment tiszta izgalomba' van – de ahogy hallom, ugyanez van az egész hadosztálynál is: 69 év óta először lesz alkalmunk arra, hogy ismét legázoljuk a magyarokat és kiélhessük legvadabb teuton harci dühünket rajtuk!
Megvolt az utolsó eligazítás: a feladat a teljes megszállás – fizikailag is, nem csupán gazdaságilag, ahogy az elmúlt 23 évben (kivéve 1998-2002 között, mert akkor sajnos szabad volt Ungarn, mint mindig, ha a miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják). A Tábornok Úr ugyan azt nem mondta meg világosan, hogy a hadmozdulatok közben ott talált esetleges izraeli megszállókkal mi legyen, de ezt minden öntevékenységre kiképzett német tiszt magától tudja: velük természetesen együttműködünk, hiszen Izrael is természetes szövetségesünk a magyarok ellen. (A felállás köztudottan: az egész világ – a magyarok ellen!)
Természetesen Orbánt is foglyul kell ejteni. További sorsáról majd Berlinben döntenek, de valószínűleg halálig tartó kényszermunkára megy majd a kecskeméti Mercedes-gyárba. Istenem, szegény: még az én kőkemény német katonaszívem is beleremeg! Borzasztó lesz neki – hiszen még sohasem dolgozott! De hát „Közarbeit macht focistadion!" – ahogy újabban a magyarok mondogatják...
Első bevetési nap:
Heil Merkel!
Terv szerint, hajnali 03:57:21-kor megindultunk! Hogy miért épp 03:57:21-kor, azt nem tudom, biztosan azért, hogy felvágjuk a szarházi, alacsonyabbrendű magyarok előtt a másodpercre pontos német precizitással!
A stratégiai előkészítő osztály igen alapos munkát végzett: beszerezték a lehető legautentikusabb Magyarország-térképet – ennek érdekében ügynökeink felderítették a legeslegmagyarabb forrást, a nagykörúti Szíriuszi Szittya-Hun Táltos Könyv- és Nyomtatványbolt térképosztályát és oda egy éjjel behatolva megszereztek egy General Koppány és Vidnyánszky Attila képmásával dekorált ún. „Nagy Magyarország térképet". Sajnos itt baj történt, ugyanis – kiindulva a Michelin Nagy Autóatlaszából, amivel a kézben annak idején Franciaországot rohantuk le – azt hitték, hogy a „Nagy" itt is a „lehető legrészletesebbet" jelenti... Hamarosan kiderült, mekkorát tévedtek... Ez a tévedés alapjaiban aknázta alá az egész haditervünket!
Második bevetési nap:
Heil Merkel!
A tervek szerint Sopronnál kellett volna átlépnünk a magyar határt, de a várost hiába kerestük. Ahol ui. a tegnap említett térkép már a magyar határt jelezte, még javában burgenländischül beszéltek az emberek (ez egy nagyon csúnya német tájszólás!) és hallani sem akartak arról, hogy ők magyarok lennének. Valahová messze, keletre mutogattak, hogy „Ott laknak a magyarok, de nem ajánljuk, hogy oda bemerészkedjetek, fiúk!" Volt még néhány öregember, aki inkább arra kérlelt minket, hogy ha már hozzájuk tévedtünk, nem csinálnánk-e megint Anschlusst, de ezt udvariasan elhárítottuk...
Harmadik bevetési nap:
Heil Merkel!
Megvan Sopron!
...Ugyan eleinte azt hittük, hogy a városka, amelybe szó szerint véletlenül botlottunk bele, nem lehet Sopron, ui. a határát jelző táblán ez állt:
Az USA hadseregétől („Biztos, ami biztos, egy német mindenre gondol!"-alapon) kölcsönkért navajo indián kódfejtők sem boldogultak a szöveggel... Aztán jött valaki és elmagyarázta, hogy ez bizony Sopron – csak az ősi magyar rovásírással, amihez 2010 óta minden hivatalos írás esetében visszatért az ország. Az illető szintén burgenländischül beszélt és elmondta, hogy amúgy a város már évek óta üres, ui. mindenki Ausztriában dolgozik. Csak azért nem szűnt még meg a város, mert a polgármester továbbra is felveszi az állami támogatást. (Amúgy állítólag ő is Ausztriában él, a pénzt is egy bécsi banknál nyitott számlájára utalják neki, mert mióta Matolcsy György átvette az MNB-t, már ő sem bízik a magyar bankrendszerben...)
Negyedik bevetési nap:
Heil Merkel!
Megindultunk Győr felé, hogy ott átvegyük az Audi titkos, föld alatti üzemeiben (természetesen a hagyományaink szellemében magyar kényszermunkásokkal) legyártott „Rechtsstaat"1 nevű csodafegyvert – ez elől felderítésünk szerint a Fidesz fejvesztetten menekül. Ám a várost soha nem értük el... Ugyanis, ahogy vonultunk tankjainkkal, hirtelen gazdák állták utunkat. Azt kiabálták, hogy ez az ő földjük, nemrég kapták magától Orbántól, az ún. „földmutyi" során... Nos, mi, mint minden német, áhítatosan tiszteljük és sérthetetlennek tartjuk a magántulajdont, így nem is mentük rá a földekre, gondolván, legfeljebb kerülünk egy kicsit – ám csalódnunk kellett, ui. (mint egykettőre kiderült) köröskörül mindenütt ilyen „mutyiföldek" vettek minket körül. A gazdák el is mondták nekünk, hogy az ország teljes 93.000 km2-es területét ezek alkotják, kivételt csak a „nemzeti dohányboltok" és az épülő stadionok jelentenek, valamint Budapesten a Közgép-telephely – és az Orbán ellen egyszemélyes gerillahadseregként küzdő Gyurcsány Ferenc talpa alatti területet. Bevallom, a tulajdon szentségébe vetett mélységesmély ősgermán hitünkön kívül azért sem törtünk át a földjeinken, mert kiderült, hogy ők maguk is osztják eszméinket és módszereinket: amíg beszélgettünk, aközben javában folyt a földeken a korábbi földhasználók hamvainak beszántása...
Ötödik bevetési nap:
Heil Merkel!
A győri csodafegyverhez végül légihíd bevetésével jutottunk hozzá – de hiába: addigra a jogállam ellen már komoly elhárítórendszer létesült, az ún. „Alaptörvény 4. módosítása". Pedig még az (egyébként köztudottan csupán az Összeurópai Negyedik Német Birodalom ideiglenes fedőszerveként működtetett) EU-tól is próbáltunk logisztikai támogatást kérni, azonban kiderült: ellenük bármikor bevetik a magyarok a „Tetszőlegesen Nyújtható Gumiígéret" nevű, igen hatásos elhárító rakétarendszerüket!
...A fiúk kezdenek aggódni!
Hatodik bevetési nap:
Heil Merkel!
...Egyre fáradtabban, lelkem mélyén egyre kevesebb hittel és átéléssel tudom csak kimondani, leírni a Kancellárasszonyhoz szóló szokásos üdvözlőformulát. A helyzetünk egyre kétségbeejtőbb: szó szerint azt sem tudjuk, hogy vagyunk! Ma általános rohamot kellett volna intéznünk az ország fővárosa, Budapest ellen, ám a már emlegetett „Nagy Magyarország térkép" ismét ellenünk fordult: azon ui. a magyarság fővárosaként más és máshol van feltüntetve, mint amit mi a stratégiai eligazításon hallottunk. Mi úgy tudtuk, hogy a főváros Budapest és a Duna mentén áll – a „Nagy Magyarország térkép" szerint viszont a Pilis hegység Dobogókő nevű pontján álló Ős-Budavár Szívcsakra a főváros!
Amikor odaértünk, csak két, furcsa apródfrizurát viselő, nyilvánvalóan bolond öregembert találtunk ott, akik épp a Magyarok Öregistenével kombinált Szűz Máriához és Orbán Viktorhoz imádkoztak. Maga a rítus rettentő volt: a magyar Alaptörvény gránitból készült díszkiadásából villámok pattantak ki (később kiderült: valójában csak a rendkívül szembántó és ízléstelen alaptörvény-illusztrációk csalták meg a szemünket), miközben a két vénember a nemzeti szellemiségű művészetről kiáltozott össze-vissza...
...Este alig bírtuk lenyelni a löncshúst!
Hetedik bevetési nap:
...Abcúg Merkel!
Kész, vége: legyőztek minket! Ilyen szégyen még Sztálingrád alatt sem érte a német hadsereget! Pedig már behatoltunk Budapestre és csak annyi lett volna hátra, hogy átkelünk a Duna vize alatt a város pesti oldalán álló Országházhoz, hogy ott rajtaüssünk Orbánon és ezzel végleg igánkba hajtsuk az országot és a teljes magyar népet! Árja ógermán istenek, milyen szép is lett volna: karnyújtásnyira voltunk a győzelemtől! Ám akkor a magyarok egyetlen kíméletlen csapással összezúzták csapatainkat: váratlanul lecsapolták a Duna vizét (mint kiderült, a Kossuth tér átépítése álcázta ennek előkészületeit) és a folyómedret a közszolgálati médiumok híreivel töltötték fel, amibe köztudottan még a közismerten karizmatikus Bajnai Gordon kommunikációja is belefullad! Mi, szegény, egyszerű németek mire juthattunk volna, ha még ő sem boldogul ezzel a gyilkos közeggel?!
A tankjaink beleragadtak ebbe a mocsokba – az itt-ott belőle kilátszó harckocsi-tornyokban később a Fidesz újabb trafikokat alakított ki a csókosainak. ...Minket kirángattak a tankokból a Békemenet és Szőke Feri emberei... Aki – mint én is – szerencsés volt, azt elvitték a Fidesz vidéki polgármesterei közmunkásnak, hogy a mutyiföldjeiken robotoljunk. A többieknek egyszerűen eltávolították az agyát – belőlük állítólag „külföldi magyar szavazók" lesznek 2014-ben...
...És hogy mi vár rám? Ha sikerül magamat magyar fiatal diplomásnak álcázni, akkor 5 röghözkötött év után talán kijutok Nyugatra, akár Németországba is. Ha így lesz, elmegyek Berlinbe, lekeverek egy frászt Merkelnek és megmondom neki, hogy inkább a lovasságot küldte volna, még idejében!
1 Rechtsstaat: jogállam
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek