„Auf hårt’m Fels håd sein Bluad ve’goß’n,
Am Bauche liegend fand man ihn,
Von hinter wår er ang’schoß’n,
Zerschmettert wår sein Unta’kinn.”
(„Kemény sziklára folyt ki a vére,/Hason fekve találtak rá,/Hátulról lőtték le,/Szétverték az állát.”)
Jennerwein, a vadorzó - bajor népdal, 1860 körül
A valamiben sikertelen emberek és népek szokása, hogy ezért valaki-valami mást hibáztatnak, ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal, levonnák annak tanulságait és változtatnának, ha kell, magukon is. Népek esetében ilyenkor jönnek elő az összeesküvésekről, a „hátbatámadásról” szóló fantazmagóriák: a híres „tőrdöfés-elmélet”1, vagy haddal-pénzzel való „megszállásról” szólók – és persze jönnek a különféle „igazsághelyreállító” harcok is…
A magyarságra most váró és immár halaszthatatlan önmagán való változtatnivaló a modernizálás.
…Kezdjük egy kis gyurcsányozással: a rendszerváltozás óta Gyurcsány volt az egyetlen magyar miniszterelnök, aki nyíltan beszélt arról, hogy Magyarország és a magyarok problémái alapvetően egy konzekvens modernizációval oldhatók meg. Az persze más kérdés, hogy felfogta-e valójában, mekkora feladat ez (nem!), felkészült-e erre (nem!) – és az is más kérdés, hogy kikkel próbálta modernizálni az országot, hogy erre épp a változatlan viszonyokból élő MSZP élén tett tétova és felemás próbálkozást… Bele is bukott.
Most, két miniszterelnökkel később nemhogy nem téma a társadalom (és nem csak az állam, vagy egyes részterületek) modernizálása, hanem éppen hogy a legrosszabb magyar hagyományra alapozza hatalmát és annak fenntartását a kormányerő. Ez a rossz hagyomány a hárítás: a felelősség és a tények hárítása. Lám, mit mondott tegnapi rádióinterjújában a miniszterelnök is: miközben arról beszélt, hogy „mi, európai vezetők, nem tudunk szembenézni azzal, hogy nincs válság a világban, csak Európa van válságban” – tehát a szembenézésre való képtelenségről szólt (és itt nyilván nem a saját, hanem az EU és a „nagyhatalom”-tagállamok vezetőire gondolt), aközben Magyarország bajaiért „az EU-ból jött válság” –ot, Brüsszelt és a nemzetközi cégeket tesz felelőssé. Mi – értsd: ő és a kormány – természetesen semmiért sem vagyunk felelősek, mi magunk vagyunk a siker és „minden a terveink szerint halad”… Érthető, hogy Orbán másokat hibáztat – el is mondja erről, hogy „ez egy ismert lélektani jelenség, hogy külső okokat keresünk”. És valóban: ha bevallaná a saját hibáit, akkor annak egyetlen logikus következményeként le kellene mondani. Érthető az is, hogy annyi magyar osztozik vele ebben a „mások a hibásak!”-féle hárításban. Hiszen ha szembenéznének azzal, hogy kis és nagy, személyes és közös dolgaik azért állnak rosszul, mert rosszul, célszerűtlen módszerekkel, hibás és hamis világszemlélettel, elavult gondolkodásmód alapján csinálják azokat, akkor számukra sem maradna más logikus lépés, mint lemondani az idő és a teljesítmény által nem igazolt „hagyományaikról” – mert a magyar társadalom stratégiáit az elmúlt évszázad nem igazolta. A saját hagyományaiból, megszokásaiból kiindulva a magyar nép nem lehet sikeres…
Milyen is ez a magyar hagyomány, amely ma is aktív és működik?
A magyar nép gondolkodásmódjában és a társadalmi struktúrákról alkotott elképzeléseiben hierarchikus, ami azt jelenti, hogy a „fent lévők” hatalma független azok valós teljesítményétől. A pozíció és a kapcsolatok adják a kompetenciákat, nem pedig a teljesítmény. Ez pedig „nem kompatibilis” egy demokratikus társadalom- és intézményberendezkedéssel, így állandó és szükségszerű ellentét áll fenn a „mentalitás” és a „rendszer” között.
Amíg a magyar alapstruktúrában nem következik be a demokratikus viszonyokat „maguktól értetődé tévő” változás, addig ez a fajta (ösztönösen működő) hierarchiában-tekintélyelvűségben való gondolkodás újra és újra, óhatatlanul és szükségszerűen „tereli le” a magyar népet a demokratikus megoldások útjáról…
…De hogyan modernizálódhat egy egész nép?
Modernizálni – igen ritka és speciális kivételekkel nem számolva – nem az emberi akarat szokott egy társadalmat, hanem a körülmények megváltozása. Megjelennek új technológiák, megnyílnak új lehetőségek, vagy egy-egy közösség, nép új politikai struktúrába kerül. A modernizálódás nem a „jobblét” vagy stagnálás kérdése, hanem a lét vagy nemlété: ha egy közösség, struktúra, szerveződés, nép, kultúra nem modernizálódik, akkor nem képes új erőforrásokat teremteni – a régieknél maradás pedig egy idő után már nem elég ahhoz, hogy az adott „életforma” fenntartható legyen. Ami pedig nem tartható fenn anyagi és szellemi oldalról, attól érzelmileg és motivációs energiák tekintetében is elszakadnak a benne élő emberek, hiszen „élhetetlenné” válik: a benne létezés akkora áldozatokat követelne meg, amelyre egyre kevesebben és kevesebben lesznek hajlandók a „hagyomány változatlanságáért” cserébe. (Megjegyzem: ez áll a legaktívabb magyarok manapság tapasztalható külföldre települése hátterében is.)
…Ezt le lehet írni egyszerűbben is: ha a magyarság nem modernizálódik, akkor el fog tűnni!
No, nem egyik hétről a másikra, de az biztos, hogy így nem éri meg a nép a „második millenniumát”. Hangsúlyozom: itt nem az önálló magyar állam túléléséről van szó, hiszen az államok abban a formájukban, ahogyan ma léteznek, nem örökké létezők. Ha fentebb az új technológiák modernizáló hatásáról írtam, ez a „modernizáló hatás” nem csak a népekre és kultúrákra, hanem az általuk alkotott államokra is érvényes. A mai, XXI. századi technológia, amelyet az emberiség a szükségletei kielégítésére használ, egyértelműen sokkal jobban működnek (legalábbis) többszáz milliós közegekben, mint néhány- vagy tizenmilliós keretek között. Ezért a „nemzetállami fejlődés” következő – ismétlem: a technológiából következő – szakasza a „multinacionális” állam lesz. (Megjegyzendő, hogy ilyenek mindig is léteztek – sőt: ezek voltak az emberei közösségek megszokott államformái. A „tiszta etnicista” alapokon szervezett állam ideálja csupán kétszáz éves – és létrejöttének oka éppen az akkori technológia által a legtermészetesebben kiszolgálni képes méretekben, illetve az addigi, még kisebb körökbe szervezett feudális közösségek „technológiai túlhaladásában” volt keresendő. És: valójában a legsikeresebb és leggazdagabb „nemzetállamok” voltak a legmultietnikusabbak: ezek voltak a gyarmatbirodalmak. „Nemzeti keretek” között csak a vesztesek – éppen a nem modernizálódottak – tengődtek!)
Magyarország és a magyarok aktuális választása a következő: vagy – modernizálódva – alkalmassá válik a mi legtermészetesebb „multinacionális államunkba” az Európai Unióba való szerves és tökéletes betagozódásra, és ekkor sikeres és fejlődő „túlélő kultúra” lesz, vagy pedig aki teheti, elvándorol. Az elvándorlók 2-3 generáció után elveszítik „kulturális magyar” mivoltukat – hiszen ugyan miért kötnék magukat egy „lúzer kultúrához” és hogyan is őriznének magukban bármiféle „nemzeti büszkeséget” egy ilyen iránt? Akik pedig maradnak „a Kárpátok Ölén”, azok körülbelül olyan viszonyokra számíthatnak, mint amilyenek ma egy borsodi zsákfaluban, vagy Koszovóban vannak: egynéhány „helyzet ura”-bandavezér és sok-sok szegény. Ráadásul ez utóbbiak nem is fognak tudni kitörni, hiszen nem lesz piacképes, a szomszéd „multiállam”-EU-ban keresett tudásuk sem… Nem hinném azt, hogy bármelyik „nemzeti keretekben gondolkodó” polgártársuk létezésideálja ez lenne, és azt sem hiszem, hogy a fenti forgatókönyv valódisága ellen lennének érveik…
Aki valóban jót akar a magyaroknak, az most azon van, hogy ne „csak magyarok” maradjanak, hanem – képességek, tudás, mentalitás terén – legyenek és akarjanak lenni teljesítőképes polgárai a most formálódó „nem nemzetállami” EU-nak!
…És akik a sajátos magyar szellemi értékek és kultúra fennmaradásáért aggódnak egy nemzetállami önállóságát nagyobb részben elhagyó magyar világban, azok szíves figyelmét felhívom a nemzetállami önállóságát 1871-ben elveszített Bajorországra: hát úgy néz ki egy nemzeti és kulturális identitását elveszített „retardált és megalázott” közösség? Én egy olyan leendő magyarságban hiszek, amelynek kultúrájára legalább annyira felnéz majd a világ, mint a bajorokéra és teljesítményük legalább akkora elismerést vált majd ki!
…Ám mindaddig, amíg nem akarunk a fentiekkel szembenézni, bizony nem BMW-t fogunk gyártani, hanem újabb és újabb Orbán Viktorokat. És nagy szégyen lenne, ha éppen az évszázadok óta legjobb éveiben tűnne el a világból ez a nép!
1 Az I. világháborús vereséget követően a korabeli Németországban elterjedt-elterjesztett „tőrdöfés-elméletről” ld. itt: http://www.huszadikszazad.hu/cikk/a-tordofes-elmelet - további, részletes kifejtéséről és következményeiről ld. Sebastian Haffner: A Német Birodalom hét főbűne az első világháborúban c. könyvében.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek