- Ők Anglia színe-java, igaz?
- A szemete. Válogatott gazemberek, egytől egyig! Hazaszeretetük alapja a gin.
- Azért elvárja tőlük, hogy meghaljanak Önért?
- Aha!
- De miért? Kötelességből?
- Aha!
(Részlet a Waterloo c. filmből, Wellington és Richmond hercegnő beszélgetése - 1970)
Érdekes ez a mi magyar „ellenzéki értelmiségünk”, a „civilek", „mozgalmárok” világa! Ott vannak ezek az emberek, akik állítólag szeretnének változtatni – és amikor jön valaki és lépésről lépésre elmondja neki, mit és hogyan kell tenni, akkor előjön belőlük az érzékenységük, amit a saját sikertelenségükkel és emiatti önmagukkal való elégedetlenségükkel való kényszerű szembesülés váltott ki belőlük. Nem képesek működő koncepcióval előjönni – viszont, hogy ne erről a fogyatékosságukról folyjék a szó, gúnyolódnak… Fontosabb nekik az, hogy ki ne derüljön róluk a korlátosságuk, a zavarosságuk, az, hogy a valóságban céltalan és értelmetlen „projektekkel” foglalkoznak, stb…
Mit tettek ezek az emberek eddig valójában, mit értek el, ami valóságos társadalmi hatással bírt volna? Semmit. Akik közülük részt vettek a rendszerváltást követő két évtized közéletének, a magyar társadalomnak a formálásában, azok közelebb vitték a magyar népet a sikerhez? Nem! És azok, akik 2010 után, látván, hogy mit tesz a Fidesz az országgal és emiatt elkezdtek ellene mozgolódni, mit értek el? Szintén semmit!
Ez önmagában még nem is lenne baj – feltéve, hogy szembenéznének azzal: éppen az ő hozzáállásukban, a gondolkodásmódjukban van a hiba, amely megakadályozza a sikert.
Nagy a baj: itt valójában (majdnem) mindeni úgy gondolkodik és viselkedik, mint az általa is utált és megvetett „politikai establishment”: korlátoltan, önzőn, csak a maga útját járni tudóan, a szlogeneken túl pedig, a gyakorlatban, ugyanúgy szarva a közérdekre. Ezekről a „véleményformáló értelmiségiekről” azt szokás mondani, hogy ők a társadalom legjobb erői – de valójában csak a társadalom szemete… A „közért való tenni akarásuk” nem több izgágaságnál, önmaguk örökös és sikertelen keresésénél. Azért akarnak „valami mást”, mert érzik, hogy valójában nekik (is) kellene mássá válniuk ahhoz, hogy itt valóban valami más, sokkal minőségibb élet folyhasson. Ezek az emberek ugyanúgy nem gondolkodnak sem távlatokban, sem folyamatokban, mint ahogy az általuk lenézett „egyszerű emberek” és politikusok. Személyes érdekeik követésében és módszereikben éppoly önzők, mint azok, akiket „le akarnak cserélni”, akiket örökösen kritizálnak. Ha tesznek is valamit, ami másoknak így-úgy segít, hasznos, azt is csupán „személyes mániából” csinálják, nem pedig azért, hogy ezek a tetteik összeálljanak egy szerves, működő rendszerré. A rendszer (mint működő egész) valójában nem is érdekli őket – mert az nem jelent nekik semmit, annyira távol áll az a gondolkodásmódjuktól. Nem él bennük a rend, nem is tudnak mit kezdeni vele…
…És az a legszebb, hogy nem is veszik észre mindezt magukban! Nincs képesség bennük az önreflexióra – ami nem véletlen, hiszen ha szembesülnének a maguk valóságával, többé nem tetszeleghetnének a „független értelmiségi” és a „közéleti/civil aktivista” szerepében.
Komolyan nem értem, nem látom és nem tudom, hogy miféle haszna van ennek a népségnek? Koloncok csak, akik örökösen előveszik a nagy, ám megalapozatlan önérzetüket… Soha nem láttam még komoly, fegyelmezett és szervezetszerű munkát ilyen mentalitású emberektől. Ők nem is akarnak hinni abban, amiről mi beszélünk: a társadalom teljesítmény- és tudásalapúvá tételéről – mert sejtik, hogy egy teljesítmény- és tudásalapú világban nekik éppúgy nem lesz helyük, nem lesznek meg a maguk kis (akár EU-s pályázati pénzekkel fedezett) mutyijaik, mint ahogy a mai politikusaink álla is felkopna egy ilyen rendszerben.
Röviden: be vannak zárva abba a magyar mentalitásba, amit épp most akarunk megváltoztatni. És ezt a bennük élő káros, haszontalan mentalitást éppúgy igyekeznek elhazudni, mint a Fidesz – csak épp más szlogenekkel leplezve. Ahogy igaz a régi, még 1946-ból származó mondás: „Kis nép vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van.”, úgy igaz az is, hogy nincs két külön mentalitású szellemi elitünk se.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek