„Én, Steinmann, a legjobb tanuló az egész osztályban, veszek egy kúpot, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott a társadalom. Még nem tudom, miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek mindannyian, bármi történjék ezzel a kúppal, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele.”
Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel – 19161
Bajnai Gordon is afféle Steinmann-típus: csendes, figyelmes, udvarias „jó tanuló” - ám határozott, a tudása magabiztos (ha a személyisége nem is egészen – de ezt most ne nyissuk ki). A minap a Haza és Haladás Alapítvány által bemutatott gazdasági programtervezet (http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/20130218_jokormanyzas_gazdpol.pdf) is egy „gazdaságpolitikai 5-ös felelet”, ami lényegében nem más, mint Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt majdani gazdasági programjának alapvetése. Logikus, gazdasági szakmai szempontból teljességgel megalapozott anyag, amelynek alapján valóban kiváló gazdaságpolitikát és gazdaságfejlesztés lehet csinálni – Szlovéniában, vagy Csehországban.
Nálunk nem!
Hiányzik ugyanis ehhez a „humán erőforrás”: az a fajta kapitalista-polgári és közösségben is gondolkodó mentalitás, amely előfeltétele lenne egy, a szabad kezdeményezésre és hosszabb távra tervezésre épülő „gazdasági csodának”. Mivel mindez nincs, Steinmann-Bajnai valójában ahhoz hasonlatosan viselkedik, mint amikor A Bukás c. filmben Hitler Steiner támadásától reméli Berlin felmentését és a fordulatot a háború menetében. (A híres jelenet itt nézhető meg, 1.58-tól: https://www.youtube.com/watch?v=4nT8XsojgEc – de szintén az irreális várakozásokról szól a film következő jelenete is: https://www.youtube.com/watch?v=5cTqcgySDnY) Papíron, a térképen Hitler elképzelései is abszolút „szakmaiaknak” tűnhetek – csak épp hiányoztak a megnevezett hadseregek a valóságban – akárcsak a valódi vállalkozói közép-és felsőosztály „elitcsapatai” nálunk!
Mert a bemutatott Bizalom – a jó kormányzás gazdaságpolitikája című (vita-)anyagban foglaltak forrásoldala csak akkor állhat elő, ha „fejben” ehhez már készen állnak a vállalkozások és vállalkozók. Ne gondolja senki, maga Bajnai és szerzőtársa, Oszkó Péter se, hogy adott ez az előfeltétel – szerintem ezzel a helyzettel ők is tisztában kell, hogy legyenek. Viszont az anyagban hallgatnak erről a hiányról és egyetlen szóval sem utalnak arra, hogy miképpen akarnak ezen segíteni? Emlegetik ugyan a bizalmat – az anyag címében is – és szó van arról, hogy a kormányzatnak kell a kölcsönös bizalom megteremtését kezdeményeznie, kiszámíthatósággal, megbízhatósággal és stabil jogi környezettel. Ám a bizalom sem elegendő – mert igaz ugyan, hogy most a (gazdasági és politikai vezetés, a vállalkozók, a bankok és az egész lakosság között, oda-vissza) hiányzó bizalom is az egyik akadálya a növekedésnek és annak is, hogy a gazdaság szereplői reálisan és hosszabb távra tervezhessenek, ám hiába lenne bizalom, ha a tudás hiányzik és ha hiányzik a készség az innovativitásra is. (Már a legtöbb vállalkozásnál-vállalkozóból.)
Ne kerteljünk: előző évszázadaink-évtizedeink egyáltalán nem kedveztek a polgári-vállalkozói attitűd kifejlődésének és annak sem, hogy kialakuljanak a társadalomban és az oktatásban azok a bejáratott csatornák, amelyek eljuttatják a vállalkozói tudást az érintettekhez. Ma nem „nő bele” az ifjúság ebbe – és ezzel kerülünk igazán hátrányba a fejlett északnyugat-európai társadalmakkal és gazdaságokkal. A vállalkozó nem olyan vállalkozó, mint egy holland, vagy dán – és persze a szakmunkás sem olyan. Ennek oka pedig messze nem a „jólétbeli különbség”: az okok sokkalta mélyebbre nyúlnak mind azokban, mind pedig a mi társadalmunkban! És Bajnaiék anyaga nem beszél erről – meg arról sem, hogy mit terveznek e hátrány ledolgozása érdekében? Egyáltalán: hogy terveznek-e valamit? Tudnak-e erről a hiányról, és hogy azt mi okozta-okozza? Mert ez a hiány ellehetetleníti a program „szabályos, steinmanni lefutását”.
Mit fog kezdeni Bajnai és csapata a remélt politikai hatalom birtokában a nem-polgári és nem „tudatosan kapitalista” magyar gondolkodásmóddal? Nem tesz-e keresztbe ez a gondolkodásmód, ez a „sajátos magyar észjárás” mindannak, ami az idézett vitaanyagukban áll és amely, semmi kétség, a majdani kormányzati program gerince?
…Tegyük fel végre a leglényegibb kérdést: lehet-e rövid-középtávon itt olyan kapitalizmust és abban olyan gazdaságpolitikát csinálni, mint egy erősebben polgárosodott társadalomban – akár az emlegetett Csehországban, vagy Szlovéniában? Vagy ha nem, akkor mit kell változtatni és mivel kell kiegészíteni azt a „Steinmann-programot”, amelyet most elénk tártak Bajnaiék – és amelyről immár látjuk, hogy jelentős részben éppen „Steiner nem létező hadseregének támadására” alapoz?
…De ki fog „támadni” Borsodban és Baranyában? Kik fogják ott – és másutt, az egész országban is - megcsinálni azokat az „exportképes, tudás- és tőkeintenzív vállalkozásokat”, amelyek – mint a jó kormányzás gazdasági alapvetéseiben szerepel – biztosítani fogják „a gazdaság fenntartható növekedési pályára állítását”, az államháztartási egyensúly fenntartását és a foglalkoztatás-növekedést”?
Van azonban egy hozzáállásbeli probléma is, amely kitűnik a vitairatból: Bajnaiék hajlamosak „kész helyzetnek” elfogadni a Fidesz-kormány által teremtett viszonyokat, e akár még a gondolatmeneteket is! Vegyük például azt, hogy Bajnaiék nem tervezik a bankadó eltörlését, hanem azt valamilyen (csökkentett) formában továbbéltetnék Mi sem bizonyíthatja jobban, hogy a Fidesz-méreg (és demagógia) mennyire átjárta már a közgondolkodást… A bankadó el nem törlésének oka nyilván az, hogy látják: ha itt-ott osztogatniuk kell egy kicsit (népszerűség, óh!), akkor ennek forrása rövid távon csakis valami bevételnövelő elem lehet – de hogy miért épp attól a szektortól kell elvonni, amely amúgy egy egészséges gazdasági közegben a növekedés finanszírozásának egyik legfőbb eleme, és amelytől az elmúlt években annyi forráskivonás és olyan koncepciótlanul történt, azt aligha lehet mással magyarázni, mint a „Fidesz-méreggel” Hiszen minden pillér, amit elvonnak a bankrendszerből, kétszeresen is lassítja majd a növekedést: egyrészt a ki nem helyezett hiteleken keresztül, másrészt pedig úgy, hogy a bankok valamennyit az ügyfeleikre terhelnek majd ebből az adóból – és a bank ügyfeleit más szóval úgy nevezik, vevők és ugye az ő fogyasztásuk-beruházásaik húzzák a növekedést. Akkor járna el helyesen a leendő kormány, ha nem a központi költségvetésbe terelné át a bankok által kitermelt nyereség ezen részét, hanem inkább arra ösztönözné-szorítaná a bankokat, a szabályozás eszközeivel hogy tegyék olcsóbbá a szolgáltatásaikat (és ezzel együtt fokozzák a tevékenységüket) és az olcsóbbá válásukkal hagyjanak pénzt az ügyfeleik – a már említett vevők – zsebébe. Hadd döntsék majd el ők, hogy azt kinek a termékeire költik, ne az állam akarja eldönteni, hogy a magához vont pénzből miféle vállalkozásokat preferál. Hiszen egy egészséges piacgazdaságban annak eldöntése, hogy egy-egy vállalkozás jó-e, perspektivikus-e, nem a kormányzat és a politika, hanem a vevők és a hitelező pénzintézetek kompetenciája!
Szóval: Bajnaiék hajlamosak „szubmisszíven viselkedni” a Fidesszel és Orbánnak kapcsolatban… Márpedig régi stratégiai igazság, hogy a győzelem sosem azé, aki átveszi az ellenség diktálta gondolatmenetet… Jó lenne Gordonéknak tanulmányozniuk az austerlitzi csatát5!
…Mindezeket pedig nem azért írtam meg, hogy „basztassam” Bajnaiékat – hanem azért, hogy segítsem kiegészíteni a vitaanyagot azzal, ami még nincs meg benne. A választók és a valóság pedig nem csupa „tanár urak”, akik voksokkal és gazdasági növekedéssel díjazzák majd a lecke hibátlan felmondását.
Most már nem az a feladat, hogy méricskéljük: vajon mint megoldás, Bajnai személye és csapata-e a lehető legjobb arra, hogy kihívja, majd legyőzze a Fideszt és Orbánt, és hogy utána kormányozzon? Nyilván nem – de már nincs idő egy „álomcsapat” összeszervezésére. Most már az a feladat, hogy hozzuk ki belőlük a maximumot! Ehhez konstruktív kritika kell és az, hogy hozzáadjuk a dologhoz a saját tudásunkat, erőnket, munkánkat – és hogy eközben szervezzünk egy olyan támogatói közeget, amely rábírja Bajnaiékat a hiányzó elemek, tudás és kompetenciák programba-csapatukba emelésére és amely közeg egyszerűen nem fogadja azt el, ha Bajnai és társai ezeket ki akarják hagyni.
1 A teljes szöveg itt: http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm#5
2 Szintén A jó tanuló felel-ből
3 A mondat Örkény István egyik – vele az egykori sztálinvárosi kohóépítkezésen valóban megtörtént esetről beszámoló – írásából származik, ld. itt: http://orkenyistvan.hu/erdekessegek
4 Napóleon egyik híres mondása
5 Austerlitzi csata: Napóleon leghíresebb győzelme, amelyet éppen azzal vívott ki, hogy a saját tervét-gondolatmenetét és stratégiáját rá tudta erőltetni az ellenségre, amely azután szó szerint úgy manőverezett, mintha maga Napóleon parancsolt volna neki. (Austerlitz ma Csehországban Brno közelében van és Slavkov a neve.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek