2013.02.01. 18:02 Szerző: Moin Moin

Kétszáz év mínusz

Munkaalapúság.jpg„Virág elvtárs állta a szavát: a gátőrház újjáépítését maga vezette. Most mutatkozott csak meg igazán, milyen sokoldalú a tehetsége. Ide-oda cikázott a terep és a főváros között, intézkedett, utasított, egyszerre több készüléken telefonált. A jó munkahangulat megteremtése érdekében személyesen, saját receptje szerint főzött gulyást egy hatalmas kondérban, az építők és a sajtó megjelent képviselői számára. Falazóversenyt szervezett az ország legjobb kőműveseinek részvételével, akiket olyan fantasztikus módon ragadott el a vetélkedés lendülete, hogy a végén Pelikán Józsefnek kellett odakiabálni:

– Virág elvtárs, se ajtó, se ablak!”

Bacsó Péter: A tanú - 1969

 

 

Közmondásos a miniszterelnök idegenkedése a XXI. századi technikától – néhány éve még hír volt, hogy megtanult SMS-t írni… És ez a XXI. század világában idegenként mozgó Orbán szólalt meg a minap is Brüsszelben, amikor a jóléti társadalmat szükségképpen leváltó „munkaalapú társadalmat” vizionált.

Vizsgáljuk hát meg: vajon igaza van-e a miniszterelnöknek? Ő látja-e jól, afféle unortodox váteszként a jövőt – vagy azok, akik ellen „szabadságharcot vív”?

Orbán valahogy úgy áll a világhoz, mint egy XVIII. századi abszolutista uralkodó: abban az időben koncentrált mindent a saját kezében az uralkodó állama és abban az időben gondolkodtak úgy, hogy az emberi élőerő a gazda(g)ság és az erős állam alapja. Akkor, abban a korszakban ugyanis a technológia alapja az emberi élőerő volt: minél több munkáskéz szorgoskodott a földeken és a manufaktúrákban, annál többől gazdálkodhatott az Udvar.

Érdekes – és nem véletlen - egybeesés van a „munkaalapú társadalom” elképzelése és egy másik, a mostani kormányunk által szintén keményen képviselt nézet között, hogy t. i. szülessen minél több gyerek a családokban, mert ez lesz a későbbi stabil szociális és nyugellátás alapja, mert ha sok a gyerek, akkor lesz sok munkáskéz is, abból meg jólét és társadalmi-gazdaságistabilitás… Komolyan mondom: kész őrület! Mintha nem lennénk az információtechnológiai forradalom kellős közepén, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy a hosszú távon sikeres társadalmak-gazdaságok alapja a társadalom tagjainak tudásszintje és nem a lélekszáma. Írtunk már erről korábban, részletesen, itt: Lebensborn - http://progressziv.blog.hu/2012/05/26/lebensborn (A „minél több gyerek, annál nagyobb jólét”-elképzelés részletes kritikája az idézett poszt 2. pontjában olvasható.) Ez ellen persze fel szokás hozni Kínát, Indiát, vagy éppen Brazíliát, hogy sok szorgos és igénytelen szegényember hozta lendületbe a gazdaságot… csakhogy ez csupán konjunkturális fellendülés. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdasági (és ebből következően a társadalmi) versenyeket az innovátorok nyerik, nem pedig a csupán „nyer emberi erőt” felmutatók. Továbbá, ha a miniszterelnök „munkaalapúságról” beszél, akkor nem a dolog lényegét látja: a jól teljesítő társadalmak ugyanis nem a munka mennyiségétől, hanem annak minőségétől jók.1  Így – ha értené a XXI. századi világot – Orbánnak „a tudás- és munkakultúra-alapú társadalom koráról” kellene szónokolnia.

Orbán és köre nem „technokrata”. Ez alatt azt értem, hogy nemigen van tisztában azzal a komplex, szerves rendszerrel, amelyet a XXI. századi tudomány és technológia alkot. Nincsenek erről tapasztalataik és a (szakmai) tudásuk, tanulmányaik „irányultsága” sem hozta a közelükbe ezt az ismeretanyagot. Ők jogászok, közgazdászok, politológusok, kommunikációs szakemberek – és persze ott vannak a kedvenc „nemzeti nagytőkések” is a háttérben – és ezek az emberek (talán?) valóban úgy képzelik, hogy működhet egy Magyarország-típusú nyitott ország „nem a 21. századi technikával”2 is. Hiszen vannak (számukra) „bezzegországok”, ahol ez így megy – ahhoz viszont nem elegendő a tudásuk, hogy megértsék: egészen más egy ázsiai, vagy latin-amerikai több százmilliós ország helyzete, ahol a társadalom zöme már akkor boldog, ha rendszeresen enni tud és van fedél a feje felett, mint egy egészen más környezetben és egészen más társadalmi hagyományrendszerrel, kultúrával rendelkező, Magyarország-méretűé. Amit Orbánék erőltetnek, az valami olyasmi, mintha ugyanazt az életpályát szánnánk egy vékonycsontú kislánynak, mint egy már a bölcsiben is „brutálisan erős” srácnak…

Ahhoz, hogy megértsük a XXI. századi világot és abban a társadalmi és gazdasági folyamatokat, komoly természettudományos és technológiai tudás kell – hiszen az egész XXI. századot e kettő „csinálta meg”. Pusztán pénzügyi, vagy politikai ismeretekkel mindez nem látható át és akkor jönnek az „unortodox jövőképek”. Már ez is elég baj egy állam vezetőjénél, ám Orbánnál és körénél ehhez társul még egy hiányosság: az, hogy fogalmuk sincs, milyen erő is rejlik az igazi demokratikus mentalitásban (amely korántsem csupán és nem is elsősorban-eredendően egy politikai attitűd!) és hogy ebből következően annál inkább lehet egy társadalom innovatív és magas munkakultúrájú, minél inkább szabadon („felsőbb parancsok” nélkül) és „polgári attitűddel” élnek és működnek együtt ott az emberek. Ezt nem értik, nem látják be Orbánék és ezért „idegenek” az EU-ban is. Nem értik, mit is jelent a mindennapi életben az a fajta dolgokhoz való hozzáállás, ami jellemző az északnyugat-európai társadalmakra. „Más az istenük, más hegyen lakik3

Orbánék igazi parvenük az EU-ban, vagy bármely stabil polgári közösségben. Nem véletlen, hogy a Sarkozy4-, Berlusconi- és Putyin-féle alakokkal érez közösséget: ezek valójában ugyanúgy túlkompenzáló, akarnok parvenük, mint ő. „Viktorunk” ismét abban a lelki szituációban találta magát, amiben 1988-’90 között: ismét van egy klub, amelyből ő (úgy érzi) „ki van rekesztve”. Akkor a fővárosi rendszerváltó elit „kezelte így” (érzése szerint) őt, a vidéki fiatal tehetséget, most pedig a „brüsszeliek” kettősmércézgetnek vele. Ám nem kirekesztésről volt-van szó: huszonéve a krakélerkedése, a „direkt belemenése” volt az ok, most pedig az, hogy félreérti az őt körülvevő világot.

Világos tehát a késztetése: megmutatni „ezeknek”, hogy különb náluk és hogy „a végén neki lesz igaza!” Ez a híres „szabadságharc” legbensőbb mozgatója is.

Orbán azért szeretné leváltva látni a jóléti társadalmat, mert idegenek számára az ennek alapjait adó viselkedés- és gondolkodásminták. Sokkal ismerősebb neki az a modell, ahogy egyértelmű alá- és fölérendeltség van, ahol az alul lévőknek hallgass a nevük és ahol az ő igényeikkel, elképzelésekkel nem szokás és nem kell számolni. Ebben szocializálódott (mind családi, mind társadalmi értelemben) és ezt működteti maga körül a pártjában is, immár két évtizede a Fidesz „jobbra fordítása”, 1992 óta. De attól, hogy ő ezt ismeri és ezt szeretné, a világ még másfelé halad. Jó lenne már végre egy olyan magyar miniszterelnök és egy olyan „több mint kétharmad” is az Országgyűlésbe, aki és amely érti és ismeri a XXI. századot, annak trendjeit és technológiáját – és aki/amely mentalitásában is megfelel a XXI. századot létrehozó tudásalapúságnak. Persze, ehhez előbb kellene egy erős támogatottságú párt is, amely ezt képviselné… De nem ábrándozom tovább!

Inkább igyekszem szokni a „felvilágosulatlan abszolutizmust”!

 

 

 

 

1 Jól teljesítőnek akkor számít a XXI. században egy társadalom, ha a magas gazdasági teljesítmény alapja nem a társadalom döntő többségének mértéktelen túldolgoztatásán és a szociális ellátórendszer fejletlenségén alapszik, hanem a magas szintű munkakultúrán, a jólszervezettségen, átgondoltságon, a megfelelő célrendszer-választáson, a társadalom tagjainak korszerű, jó minőségű tudásán és a modern technológiák széles körű alkalmazásán.

2 Erről lásd Orbán szavait, elképzeléseit itt: http://www.origo.hu/itthon/orbanreformjai/20110619-szazezreket-mozditana-meg-a-kormany-tervezett-kozmunkaprogramja.html

3 Id.: Hugh Hudson: Tűzszekerek – 1981

4 Sarkozy hiába magyar dzsentriszármazék: Franciaországban, pláne az ottani arisztokrácia és burzsoázia köreiben csak egy „jöttment”. Kisebbségi érzései voltak pl. az osztálytársaival szemben és identitását sem érezte stabilnak (Magyar? Francia? Zsidó? Katolikus?) – így (Orbánhoz hasonlóan) túlkompenzált személyiséggé alakult.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr715057182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

toportyánzsóti 2013.02.01. 22:49:58

Viktorka már méretéből adódóan kénytelen túlkompenzálni.Csak a tőle alacsonyabb csajok álltak vele szóba,eleve...Muszáj volt nagydumásnak lennie ha fel akart kerülni a nagypályára.Ha nem kifosztva kerültünk volna ki az átkosból akkor is nehéz lett volna Európához felzárkózni,így kifosztottan reménytelen.Csak idő kérdése volt,hogy a leggátlástalanabb populisták kerüljenek hatalomra.

kuszkusz1 2013.02.02. 06:48:08

Az, hogy Viktorunk a felvilágosulatlan abszolutizmust képviseli, igaz, de nélkülözi az újdonság varázsát.

Ezt már akkor is sejteni lehetett amikor az Orbán-Torgyán kormány fényeskedett nekünk a puttókkal.

Most már az a kérdés, hogy csinálni kéne valamit, pláne mivel a Gordonnal befürödtünk. És ha senki nem csinál semmit csak sóhajtozik akkor aztán tényleg marad a Viktor.

2013.02.02. 07:14:33

egy műveletlen kültelki suttyó, kár ezt tovább ragozni

trabant 2013.02.03. 00:33:43

"huszonéve a krakélerkedése, a „direkt belemenése” volt az ok, most pedig az, hogy félreérti az őt körülvevő világot."

Nem is érti, miért nem a saját mércéje alapján működik a szerinte értetlen világ.

200 év a mínusza. Tragikus.
süti beállítások módosítása