„Tábornok úr, egy kisgyermek, akire 303-as Lee-Enfielddel tüzelnek, hogyan kérhetett volna segítséget magától?”
Richard Attenborough: Gandhi - 1982
Nagyon könnyű dolog egy radikális párt vezetőinek dolga: elegendő, ha a társadalom egy része bajban érzi magát – és máris eljön a Radikális Kánaán! Ha van elég frusztráltmagát kiszolgáltatottnak és eszköztelennek érző, a modern világtól félő, annak megfelelni nem képes ember, akkor máris van igény a radikalizmusra – és ekkor nagyon jól megél egy radikális párt elitje ebből a sok, magát sarokba szorítva érző emberből. Elég, ha kimondják radikális népvezérék azt, ami ezeknek a szerencsétleneknek a fejében motoszkál és ráerősítenek a bennük élő tévképzetekre – és máris lehet 10-20%-ot szerezni a választáson és lehet jól jövedelmező parlamenti stallumokba kerülni. Sajátos, hogy a radikálisok akkor élhetnek jól, ha sokan, minél többen rosszul élnek…
Itt van ez a mostani Vona-ötlet: a népszavazási kezdeményezés, hogy meg lehessen vonni a szociális juttatások nagy részét az „erőszakos bűncselekményekre hajlamos gyerekeket nevelő” családoktól. (Az elképzelésről bővebben lásd itt: http://www.jobbik.hu/rovatok/orsz%C3%A1gos_h%C3%ADrek/n%C3%A9pszavaz%C3%A1si_kezdem%C3%A9nyez%C3%A9st_jelentett_be_vona_g%C3%A1bor, illetve Vonától élőszóban itt (48.10-től): http://premier.mtv.hu/Rovatok/Mareggel.aspx)
Ahogy a fenti jobbik.hu-cikk fogalmaz: „nem a szülők bűncselekményeiről van szó a jelenlegi helyzetben, hanem a gyermekeikéről. A javaslat értelmében például a rendszeres szociális segélyt, a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, a munkanélküliség okán kapott átmeneti támogatást szüntetnék meg. A gyermeknevelésért járó közvetlen támogatás maradna.” Magyarán: a javaslattévők elképzelései szerint „egy az egyben” a család a felelős azért, ha egy gyerek/fiatal (akár egyetlen) erőszakos jellegű bűncselekményt követ el. Hogy ehhez mit szólnak a kriminálpszichológusok, hagyjuk talán – hiszen itt, a Jobbik által feldobott ötletben nyilvánvalóan nem szakmai érvekkel megalapozott elképzelésről van szó, hanem indulatokra alapozni szándékozó politikai ambíciókról. Ez utóbbit pedig uszításnak nevezik.
Gondoljunk csak bele: ez a javaslat gyakorlatilag bevezetné a kollektív bűnösséget a jogba – igazán kíváncsi vagyok arra, hogy ezek után vajon milyen alapon követeli a Jobbik a (szintén a kollektív bűnösségre alapozott) Benes-dekrétumok visszavonását? …Lennének „bűnös családok” és bizonnyal „bűnös közösségek” is.
A büntetőjog egyik alapelve az, hogy mindenki csak a saját maga által szándékosan, vagy gondatlanul elkövetett tetteiért vonható felelősségre és hogy olyasmiért nem érhetni/érhetné joghátrány, amiben való bűnössége nem bizonyítható egyértelműen1. Mármost, ugyan hogyan lehet egyértelműen és objektíven bebizonyítani azt, hogy a családja felelős azért, ha egy gyerek, vagy fiatal valamiféle, az elképzelt törvény által szankcionálandónak számító tettet követett el? Netán levetítik „az élete filmjét”?
Bár fentebb azt írtam, itt nyilvánvalóan nem szakmai érvekkel megalapozott elképzelésről van szó, mégiscsak az a helyzet, hogy egy ember szocializációja és személyiségének alakulása nem csupán a családban történik. Ott van a kortárs közeg, ott vannak a legjobb nevelés mellett is az illetőre ható negatív minták – és persze (szélső esetben) ott lehet egy genetikai mutáció, vagy születési sérülés okozta személyiségzavar is és ez utóbbi esetben még csak az átörökített génjeik miatt sem lehet „felelőssé tenni” a szülőket.
Persze, mint annyi más, a Jobbik, illetve a radikálisok által felvetett jelenség esetében, itt is van olyan „magja” az ügynek (a fiatalok „bűnözővé nevelődésének”), amellyel foglalkozni kell – de mint annyi más esetben, itt sem az a valódi megoldás, amiről népszavaztani akarnak. Más megoldásokkal lehet elérni azt, hogy megszakadjon a rossz életstratégiák átadásának láncolata a generációk között és meg kell érteni azt, hogy egy adott közösségben mitől váltak „követendővé”, „példaszerűvé” olyan viselkedésminták és érdekérvényesítési eszközök, amelyek tulajdonképpen eredménytelenek (hiszen az ezeket használó/az elkövető hosszabb távon mégsem boldogul, sőt…). De ezt nem lehet „megtorlással” elérni – noha jól tudom: az efféle „egyszerű és brutális megoldásoknak” sok hívük van az olyannyira frusztrált magyarok között. Azonban a frusztráció lecsökkenti/kikapcsolja a reális helyzetértékelés képességét és ezzel az arra való képességet is, hogy a valódi összefüggéseket feltárjuk és megértsük – és ezekből alakítsunk ki jól működő megoldásokat a probléma kezelésére. (Ráadásul teszi ezt úgy, hogy az alany nem is érzékeli, hogy beszűkült a racionalitásra való képessége! Ő azt hiszi magáról, hogy ugyanúgy ésszerűen, a valós ok-okozati összefüggéseknek megfelelően gondolkodik és cselekszik, mintha nem lenne frusztrált…) Mármost a Jobbik-javaslat (mint rendesen) direkt a frusztrált és emiatt „korlátosan racionális” emberek/tömegek nem mérlegelő és nem objektív attitűdjére rájátszva akar magának politikai támogatottságot szerezni, politikai és hatalmi tőkét biztosítani. Ám mit érünk az olyan hatalommal, amely eleve félremagyarázza és természetesen félre is kezelné a problémáinkat?
…De fordítsuk meg a kérdést: vajon a radikális eszmék hívei jól és jóra nevelik-e a gyerekeiket? Az ugye nyilvánvaló, hogy a radikális eszmék komoly társadalmi veszélyt hordoznak magukban. Aki ilyen eszmékkel a fejében él, az (az általa egyébként gyakran megvetett) demokratikus jogaival élve és hozzá hasonlókkal szövetkezve akár egy egész társadalmat téríthet le a realitás és ezzel a boldogulás útjáról. Elég, ha csak a hitleri Németországot, a németeket ért traumára utalok – nem is szólva a hitleri Németország áldozatairól. Mármost: ezek szerint, a Jobbik-javaslat logikája szerint, azokat a szülőket is simán büntetendőknek kellene nyilvánítanunk, akik gyerekeiket „nemzeti-radikális szellemben” nevelik! Mert miben is különbözik az, ha valaki rablónak neveli a gyerekét, mintha nácinak?
1 Ezt az alapelv egyébként a mai büntetőjogi gyakorlat mellett is sérül. Gondoljunk arra, hogy ha valakit – mondjuk – börtön-, vagy komolyabb pénzbüntetésre ítélnek az általa elkövetett cselekményért, akkor nagyon valószínű, hogy mind anyagi, mind pedig érzelmi téren érheti hátrány a mit sem vétő családját, gyerekeit is. Az igazságszolgáltatás feladata az lenne, hogy segítsen kijavítani a társadalom működésében keletkezett zavart (amit a büntetendő cselekedet okozott) – viszont erősen kérdéses, hogy mennyiben csökken a társadalom működési zavara, ha „igazságszolgáltatás” ürügyén ártatlan embereket/gyerekeket hozunk sokkal rosszabb helyzetbe, mint lennének ezen „igazságszolgáltatás” negatív hatásai nélkül. Sajnos a jelenlegi igazságszolgáltatás nem egyéb, mint különböző korokból és ideákból összetákolt hagyománykatyvasz (és ezt nevezik „jogtudomány”-nak). Itt lenne az ideje, hogy a legújabb, az emberi viselkedésre, a személyiségfejlődésre, stb. vonatkozó tudományos eredmények integrálásával egy új, a „hagyományostól” alapjaiban is eltérő igazságszolgáltatást dolgozzunk ki.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek