„…A zseniális ember mindenre képes, mindent tud, mindenhez ért. Sohasem szakember. Ő egyszerűen – van, és tudja mindazt, amit az adott körülmények éppen megkövetelnek tőle. Nem „lőtte be magát” semmi határozott dologra; polihisztora az életnek. Amihez csak fog, áthatja erejével, mely mindig ugyanaz az egy és oszthatatlan erő, és nincs szüksége másra, mint bármilyen alkalmazási területre, s máris győzedelmesen bontakozik ki…”
Egon Friedell: Az újkori kultúra története – 1925
Több mint két éve van ellenzékben az ellenzék és kevesebb mint két év múlva – ha bejönnek óhajaik – nekik kellene majd (valamilyen felállásban) kormányozni. Ehhez képest vajmi keveset tudunk arról, amit tenni akarnak a hatalom birtokában – már azon kívül, hogy „szociális biztonság”, meg „demokrácia”...
Magyarország legnagyobb problémája az, hogy a gazdaság nem képes finanszírozni a társadalmat – legalábbis nem azon a színvonalon, ahogy azt a társadalom elvárja. Az ellenzék pedig egy szót sem ejt arról, hogy miképpen akar ezen a helyzeten változtatni. Ha megnézzük a megnyilatkozásaikat, abból az a kép áll össze, hogy ha kormányra kerülnének, ugyanúgy fennmaradna a szakadék a lehetőségek (gazdasági erőforrásokkal való ellátottság) és a vágyak („szerzett jogok”, szociális ellátások, stb.) között. Nincs „recept” arra, hogy mi mindent kell tenni a kormányzati hatalom birtokában annak érdekében, hogy jelentősen növekedjen a magyar gazdaság teljesítménye. Nota bene arról sem beszélnek, hogy a bajok nem elsősorban makrogazdasági jellegűek, hanem igazából mikronszinten „vannak megalapozva”, éspedig azzal, ahogy egy „átlagos” magyar vállalkozó vállalkozik.
Nem az a bajok alapja, hogy „nagy az adóteher” – mert a nagy adóteher már csak egy következménye annak, hogy egyfelől ott vannak a szociális ellátási igények/szükségletek és a túlterjeszkedő állam (és: önkormányzatiság!), másfelől pedig van egy nem elegendő erőforrást megtermelő versenyszféránk. Mármost, ha fenn akarjuk tartani a „szociális biztonságot” és nem teszünk semmit a versenyszféra fejlődéséért, akkor marad az „újraelosztás”, a túladóztatás.
Valamelyik ujjunkat meg kell harapnunk: vagy fenntartjuk a mai elvárásainkat ellátások és szociális biztonság terén, és ekkor „feléljük a javainkat”, vagy pedig megérttetjük az emberekkel, hogy nincs több osztható pénz – és azért, hogy egyszer majd ismét legyen, teljesen új fejjel kell nekiállnunk megszervezni és működtetni a versenyszféránkat.
...Tudom-tudom: „politikai öngyilkosság” azzal az emberek elé állni, hogy nem tartható fenn az eddigi rendszer – de az meg gyilkosság, ha nem tesszük meg ezt. Mert meddig tartható fenn az ígéretekre és a „Nem lesznek megszorítások!”-szerű hazugságokra alapozott politikák? Hát, körülbelül addig, ameddig ez a Fidesznek is sikerült – talán a ciklus feléig. Utána kiderül minden értelmes és nem „elvakultan hívő” embernek az igazság. Az az igazság, amit – legalábbis szerintem – el lehetne és el is kellene mondani már a választásra való felkészülés kezdeteként.
Sokan mondják, hogy a politikusok hazudnak nekünk... Ez igaz is, de gondoljunk már bele: nem épp azzal kényszerítjük mi magunk őket hazugságokra, hogy nem akarjuk hallani az igazságot?
Én azt mondom: annak oka, hogy a politikusok – így az ellenzékiek sem – nem mondják el az igazságot a közeli jövőnk választási kényszereiről nem más, mint a magabiztosságuk hiánya. Sem a személyiségük, sem a felkészültségük, sem pedig a képességeik nem elegendőek ahhoz, hogy úgy legyenek képesek „rossz híreket” kommunikálni, hogy azokkal együtt rögtön a lehetséges és működőképes megoldásokkal is előálljanak. Mert az emberek nem a rosszhírtől félnek, hanem a megoldhatatlan helyzetektől. Ha tudok valamiről, ami rossz, de tudatják velem azonnal a megoldást is, akkor az egy (lelkileg is, választás-lélektanilag is) kezelhető helyzet. Akkor a választópolgár azt mondja: „Igen erre az emberre, erre a vezetőre van szükségem! Azért rá van szükségem, mert hihetek neki és bízhatom benne. Azért hihetek és bízhatom, mert van bátorsága rossz hírt közölni, hiszen tudta, hogy a megoldást is közölni tudja velem – mert tudja a megoldást!”
Orbán – aki pedig „kitűnő politikusi képességekkel rendelkezőként” van nyilvántartva – csak eltagadni merte a valóságot, mert ő nem tudott megoldást. Az őáltala a választókban kiváltott bizalomérzet semmiben sem különbözött attól a szélhámostól, aki a „nagy nyereség” ígéretével bolondítja meg a „pénzügyi téren kevéssé tudatos” jónépet. Ezért is illant el gyorsan a belé vetett bizalom: mert nem állt a tudás és a cselekvés, a reális program magabiztossága és biztonságérzetet adó ereje mögötte.
...Sajnos a „létező ellenzék” mögött sem állnak ott ezek – de vajon miért nem?
„Tetszik tudni, a fennálló tehetség nincs már meg, fiatalkoromban a kalapomra pisáltam, most már inkább a cipőmre.”1 – sokszor jut eszembe ez a mondás, egy öreg vasutas mondása a magyar politikusokról. Igen: a magyar politikából és politikusokból hiányzik a „fennálló tehetség”.
Sokan és gyakran emlegeti a szakértelem hiányát, ha szóba kerül a magyar politika teljesítménye, ám arról ritkán esik szó, hogy a szakértelem csupán valami másnak és alapvetőbbnek a „szolgálólánya”: a tehetséggel megválasztott céloké. „Csak szakértelemből” ugyanis nem lehet összerakni egy ország vezetését, mert a szakértők egy-egy részterület – részigazság – magukban hordozói, viszont a társadalom és annak vezetése teljes körű rálátást, az egész felfogását igényli, továbbá azt is, hogy a vezető „az egész birtokában” jól válasszon célokat.
Van egy anekdota Horn Gyuláról, amely arról szól, hogy egyszer „Gyula bácsi” (más véleménynek szerint: a „vén, rohadék pufajkás komcsi”) egy fiatal szakértővel tárgyalt, aki azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy „alaposan kutassák meg” a szóban forgó területet és az összehordott adathalmazból próbáljanak majd aztán „politikát csinálni” – mire Horn így felelt: „Nekem nem kell megkutatnom, mert én TUDOM... Ha nem tudnám, nem lennék alkalmas miniszterelnöknek!” (...Talán ezért írhatta Orbán Viktor is Horn 80. születésnapjára üzenetében azt, hogy „mindig több az, ami bennünket összeköt, mint ami szétválaszt” – mert mindkettejükben ott van ez a fajta magabiztosság. Más kérdés, hogy kiben mennyire megalapozottan...)
Bizonyára sokakban kelt most visszatetszést, amit Horn mondott – most, amikor egy ilyen „fejből navigáló”, nem a valóságra alapozó kormányunk és miniszterelnökünk van éppen. Ám ha elgondolkodunk az anekdotán, rájövünk, hogy bizony, Horn akkor valami nagyon fontosat mondott ki. A miniszterelnöknek kell, hogy legyenek intuitív képességei is és kell, hogy kimagasló intellektusa révén az általa jól ismert tényekből és az intuícióiból abszolút adekvát társadalomképet tudjon összerakni – és ebből kiindulva reális és objektíve hasznos célokat jelölhessen ki. (Most abba nem menjünk bele, hogy éppen maga Horn mennyiben felelt meg/nem felelt meg az önmaga által felállított ideálnak!)
Fontos leszögezni, hogy óriási a különbség a „zseni” és a „fantaszta” között: bár mindkettőnek lehet éles elméje, intuíciói és gazdag fantáziája, ám a fantaszta nem veti össze a benne megszülető elképzeléseket a valósággal, hanem azonnal, kontroll nélkül meg akarja azokat valósítani. (Ha pedig ellenállásba – vagy épp a valóságba – ütközik, akkor „őrjöng”...)
Mindezt most azért írjuk le, mert a 2014 utáni időszakra egy igen kimagasló képességekkel rendelkező, ugyanakkor végtelenül realista miniszterelnököt kell találnunk! Ennek oka kettős.
Egyfelől mára Magyarország olyan válságba jutott, amelyből a kiutat csak nagyon invenciózus, ugyanakkor reálisan megvalósítható megoldásokkal lehet megtalálni. Mindezt pedig úgy, hogy aki a megoldási javaslatokkal előáll, az – önmaga személyes „karizmájával” – el is tudja azokat fogadtatni az állampolgárok kellően nagy hányadával. (Mindenkivel ui. úgysem fog menni!)
Másfelől irreális az az elképzelés, hogy majd „a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében”2 fognak megszületni ezek az invenciózus, ugyanakkor szakmai szempontokból is abszolút megalapozott, jól működő megoldások. Azért irreális ez az elképzelés, mert ebben sem gyakorlata nincs a magyarságnak, sem pedig a kellő objektivitása és reális önképe nincs meg ehhez. Tudom: ezek súlyos szavak – biztosan meg is kapom majd értük a kritikákat – ám (minden tiszteletem mellett) ez a helyzet. Ugyanis, ha másképpen lenne, ha a „civilek” között meglenne a gyakorlat és az objektivitás, akkor már régen készen lenne az a program, amelyet pedig hiányolunk!
„Akarni” nem elég a jó kormányzást, mint ahogy a „tiszta szándék” sem elég ahhoz. Mindazok, akik ezzel hitegetik magukat és publikumukat, egyszerű svihákok – még ha sokan közülük nem is akarnak azok lenni. Az a helyzet, hogy nincs is tudomásuk arról, mi minden hiányzik náluk-belőlük ahhoz, hogy megadhassák a népnek azt, amiről beszélnek: az igazságos, kiszámítható, szociálisan biztonságos életet és a jó kormányzást.
Nincs annál frusztrálóbb egy politikus számára, mint ha akar valamit, de azt képességek és tudás híján képtelen teljesíteni. Nézzétek meg Orbánt, hogy tönkrement ebben! Láthatjátok: nem érdemes, nem szabad elindulni az ő útján, a nagyot akaró, de azt erőkkel nem bíró vezető útján.
Ahhoz, hogy segítsünk az országon, az első lépés az objektivitás. És mindenki, minden politikus és politikai erő, aki „szubjektív szempontok” alapján és reális program híján akar hatalmat, nem más közveszélyes szélhámos. A magyar politika „nyomorát” a tehetség hiánya okozza – ha sikeres politikát akarunk, akkor tehetséges politikusokat kell az ország élére állítanunk. Nem tudok elképzelni nagyobb veszélyt az országra annál, hogy közepes tehetségű politikust fogadjunk el az ellenzék élére és nem tudok elképzelni annál nagyobb gazemberséget, mint ha valaki közepes tehetsége ellenére oda akar állni az élre. Ha igényesek vagyunk életnívónk és szociális biztonságunk tekintetében, akkor legyünk igényesek akkor is, amikor vezetőket tüntetünk ki a bizalmunkkal!
1 Az idézet forrása Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott c. riportkönyve – 1976
2 József Attila: Hazám – 1937. május
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek