„A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek!”
Máté evangéliuma, 28. rész - Károli Gáspár fordítása, 1586-’90
Már a „terrorparancsnokot” (Hajdú János – TEK) kell felvonultatnia Orbánéknak a nemzeti-keresztén-konzervatív ifjúság előtt ahhoz, hogy némi magabiztosságot sugározzanak a hallgatók felé: „A kormány a helyén van...” (Nem mellesleg: az meg milyen már, hogy a párt-titkosszolgálat nagyfőnökét hívom meg egy párt-ifjúsági rendezvényre? Ilyen csak a legőrültebb, létüket az „állandó fenyegetettséggel”, háborús pszichózissal igazolni próbáló diktatúrákban szokás! Azokban, ahol ez azt is „üzeni” a jelenlévő ifjúságnak: „Kussoljatok és igazodjatok – mert mi a sajátjainkat is árgus szemekkel vizslatjuk ám!”. Kész téboly...)
Négy évvel ezelőtt még elég volt azt mondani, hogy „Legyen (már végre) más a (magyar) politika!”, ám most már az is kell a sikerhez, hogy pontosan megmondjuk: ilyen és ilyen legyen a politika!
A Progresszív Blog annak idején tulajdonképpen néhány igen egyszerű, ám korábban így és összefüggéseikben meg nem fogalmazott tény köztudatba vitelére jött létre. Ezek a következők:
Mindebből következően pedig megfogalmaztunk szintén igen egyszerű, ám igen fontos, halaszthatatlan teendőket is, válaszokként a fenti társadalmi problémáinkra, azokat megoldandó:
A fenti teendőket le kel bontani az összes, az állam, a társadalom és a gazdaság működése szempontjából meghatározó szakterületre. Ez óriási feladat, amelyhez szükségünk van-lesz a legképzettebb szakembereink munkájára. Ha ezt a munkán nem végezzük-végeztetjük el, jórészt még a kormányváltás előtt, akkor maga a kormányváltás, önmagában, program nélkül semmit sem fog megoldani. Nem Orbánnal és a Fidesszel van baj (nem ők bajaink „primer okai”), hanem a bennük (is) megtestesülő, egy modern ország irányítására alkalmatlan hozzáállással.
Az is világos, hogy az egyes szakterületek legjobbjainak bevonása egy ilyen komplex program kidolgozásába nem lehetséges „ingyenmunka-alapon”, hiszen itt hosszú hónapokig kell (együtt-)dolgoznia a szakértői gárdának. Ehhez tehát erőforrások kellenek – amelyeket, ha nem akarunk egy újabb „oligarchátust” felemelkedni segíteni, akkor nem szerezhetünk meg a hagyományos politikafinanszírozás eszközeivel. A közérdek programját a köznek kell finanszíroznia – ez a közösség polgárainak legelemibb érdeke. Azonban amikor itt közösséget emlegetünk, akkor ennek határait nem Magyarország földrajzi határainál kell és lehet meghúznunk. Ennek több oka is van. Egyrészt ma sok magyar állampolgár nem e területen belül él – viszont evidens, hogy ők is a politikai közösség tagjai. Másrészt a határokon kívül élő, magyar identitású emberek érdeke is egy stabil, dinamikusan fejlődni képes Magyarország. Harmadrészt pedig Magyarország az Európai Unió tagállama, ekként politikai közösségünk igazi határai: az Unió határai. Ahogy a magyar gazdaság is rég integrálódott az Unióban (mind tulajdonosi téren, mint munkaerő, mint pedig piacok tekintetében), akként a magyar gazdaság megerősítéséhez szükséges feladatokban is kell és lehet uniós partnereinkkel számolnunk. Amiképpen mai kormányunk törekvései bajaink konzerválására (saját hatalmuk érdekében) komoly ellenérzéseket szülnek a partnereink körében (nehezítve ezzel a közös problémák kezelését és gyengítve az Unió össz-teljesítőképességét is), akképpen egy új, konstruktív társadalmi és gazdasági programot meghirdető politikai erő bízvást számíthat uniós szimpátiára és támogatásra.
Mindezekből világosan rajzolódik ki a teendő:
...De vajon veszélytelen foglalatosság-e manapság, az „orbáni Magyarországon” mindez? Erre a kérdésre általános és konkrét válasz is adható. Általánosságban: már csupán 2-3 éves időtávlatban is az a legveszélyesebb a személyes egzisztenciákra és pozíciónkra nézvést, ha nem teszünk semmit és hagyjuk Orbánékat 2014 után is továbbdolgozni. A gazdasági „fantasztizmussal” összekapcsolódott társadalmi-hatalmi akarnokságuk elkerülhetetlenül vezet egyre gyorsuló „lefelé húzó spirálhoz”. És egy összeomló országban nincsenek egyéni békeszigetek... Vannak, akik azzal okolják meg a passzivitásukat, hogy „Nyugalmat akarok!” – ezt mondják sokan, akik bár a pokolba kívánják az orbánizmust, ám aggódnak, hogy ha esetleg személyesen is csatlakoznának valamiféle ellenzéki erőhöz, akkor „vegzálásnak” lennének kitéve. Kirúgnák őket a munkahelyükről, eltávolítanák őket a vezető pozícióból, vagy ha vállalkozók, akkor a NAV költözne be hozzájuk – és esetleg a TEK-nek is „látókörébe kerülnének”. Élnek ezek az aggodalmak, függetlenül attól, hogy mi ennek a realitása...
Mert mi is a valós helyzet – mik azok az előbb emlegetett „konkrétumok” ez ügyben? Mire képesek Orbánék és segítőik ténylegesen az ellenzékkel szemben?
Az a helyzet hogy az állami és önkormányzati cégeknél a „fejcserék” már 2010 közepén lezajlottak. Politikailag-hatalmilag „kényes”/fontos poszton már aligha találnunk másokat, mint vagy hű pártkatonákat, vagy harcra amúgy se jó „nyuszikat”... Így az általunk most tárgyalt, az új politikai közösséget létrehozni képes személyek közül nagy valószínűséggel senki sincs „prompt kirúgásveszélyes” pozícióban. Ráadásul: a szerveződés kezdeti szakaszában aligha számít „veszélyes ellenségnek” az illető. A későbbiekben pedig (amikor már „jó híre lesz” az új politikai szerveződésnek mind az itthoni „bizonytalanok”, mind pedig EU-s partnereink szemében) Orbán abban a pillanatban manőverezné be magát a diktátor és rendszerét a diktatúra kategóriába, amint megtörténne az első politikai célzatú vegzálás.
Másfelől pedig, ami a tényleges „megrendszabályozási képességet” illeti:
...Ezek alapján mi is bízvást mondhatjuk a Máté evangéliumából idézett angyallal: „Ne féljetek!” – viszont: cselekedjetek!
Mert tévedés az, hogy „az ellenzéknek kell összefognia” – ez úgysem működőképes, ismervén a „létező ellenzéket”. Nem: a magyar polgárok egy csoportjának kell összefognia ahhoz, hogy létrehozhassák a fentebb leírt új politikai erőt, amely azután betölti a választható ellenzéki opció szerepét.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek