„S tetszik látnom, hogy menekül
cókmókjával a nép, ha jő
a gyors előhad s tömörül
nyomán a zöm, a főerő,
szívem repes, ha nézem,
hogy keríttetik be a vár,
hogy ing a bástya – földre máll –
míg fönn a partszegélyen
szép nagy hadat védövbe zár
cölöpsövény és mély vízár.”
Bertran de Born: Tetszik nekem húsvét körül (ford.: Illyés Gyula) – XII. sz.
„A kreativitás része a feladatnak!” – mondta Dani barátom, midőn házát építé, még valamikor 2004-ben. Ez a mondása gyakran jut eszembe, ha azon töprengek, hogyan lehet legyőzni a Fideszt? Igen, nagyon kreatívnak kell lenni – hiszen a klasszikus módszereket a Fidesz immár kiiktatta. Aki ezekkel akarna majdan győzni ellene, az bele se vágjon a dologba!
Amióta a Fidesz kormányon van, egyfolytában azon dolgozik, hogy adminisztratív akadályokat rakjon egy majdani ellenzéki választási lerohanás útjába. A múlt héttől ehhez már financiális védművek is társulnak: a központi költségvetésből történő párttámogatás kiiktatásával. Abban nyilván nem bíznak Orbánék, hogy majd a kiváló kormányzati teljesítményük által meggyőzött tömegek megrohanják az elhíresült forradalmi színteret, a szavazófülkének és ismét önként adnak nekik „több mint kétharmadot”, hogy tovább folytathassák üzelmeiket. Marad hát a hatalom többszörös, körkörös védelmének megszervezése… Megy is ezerrel! Ki tudja, hogy:
· a külhoni magyaroknak megadott egyszerűsített honosítás és választójog-megadás,
· a választási rendszer és a választókerületek feléjük nem is csak „lejtő”, hanem egyenesen „szakadó” átszabása,
· a felmerült előzetes választói regisztráció és a pártok szisztematikus elsorvasztása,
· a szabad választói akarat kinyilvánítását akadályozni, visszafogni képes „félelmi mechanizmusok” felélesztése,
· az ellenzéki médiumok ellehetetlenítése és a közmédiumok megregulázása
után még mi minden jut majd az eszükbe?
Ma sokan, egyre többen akarják azt, hogy 2014-ben ne újrázhasson a Fidesz – de erre ma reális lehetőséget biztosító és a Fideszt legyőzni képes alternatíva nem létezik! Hiába akar a választók jóval több, mint kétharmada változást, ha nincsenek a változást végrehajtani képes politikai erők.
Olyan erejű, szervezettségű és akkora társadalmi támogatottsággal rendelkező „egytömegű” ellenzékre lenne szükség, amely képes lesz átvinni a többszörös körkörös védelmet kiépítő Fidesz-páncélt. Ne feledjük: egyetlen rohammal kell győzni – mert csak egyetlen forduló lesz: abban és akkor minden eldől!
A Fidesz-oldalon ott van egy küldetéstudatos vezér, ott vannak az „oligarchák”, akik készek lesznek igen komoly összegeket áldozni kampánytámogatásra annak érdekében, hogy utána újabb évekig kaphassanak sokkalta nagyobb összegeket a (párt-)államtól. És ott vannak a fanatikus, a Fideszbe, de különösen Orbánba görcsösen kapaszkodó Fidesz-fanok. Ők úgy vannak a fideszességgel, a Fidesz-világgal, mint a hajótöröttek, akik ha nem kapaszkodhatnak meg valamiben, ami a felszínen tartja őket, akkor menthetetlenül elsüllyednek: az igazi fideszesnek lelki igénye ez. Kell valami – és főként valaki – aki támpontot, lelki bizonyosságot ad neki egy olyan világban, amelyet ellenségesnek és veszélyesnek érez, ahol lépten-nyomon a személyét és a világképét támadni kész ellenségeket vél felfedezni. Éppen ezért ők, ha hívják őket Kubatovék, mennek, agitálnak, végigstrabancolják a szomszédságot, a kerületet, a falut, kimennek „milliós tömegnek” és olyan fegyelmezetten masíroznak szavazni, mint a porosz hadsereg!
…És mi áll jelenleg mindezzel szemben?
Semmi, amiről feltételezhető lenne, hogy szűk két év alatt fejlődik annyit, hogy a fent említett egyetlen rohammal legyőzné a Fideszt – és amelynek a társadalmi támogatottsága is képes lehetne ekkorát fejlődni!
Ha csupán a matematikát nézzük, akkor a célhoz az MSZP áll a legközelebb – ám ez a „legközelebb” valójában elérhetetlen távolságot jelent, és pedig nem csupán matematikai, hanem mindenek előtt mentális téren. De előbb nézzük a számokat!
Ma a Fidesznek kb. 1,2-1,3 millió szavazója van. Azonban egy „éles (egyfordulós) helyzetben” nem lehetetlen, hogy a ma a Jobbikot támogató kb. 800.000 szimpatizáns egy része is úgy dönt az utolsó pillanatban, hogy számára fontosabb a jobboldal győzelme – vagy: hogy ne jöjjenek vissza a „komcsilibsik” -, hogy nem a szívéhez legközelebb eső pártot, hanem a legesélyesebb, számára elfogadhatót fogja választani, és ez a Fidesz lesz. Továbbá: feltételezve azt a (ma még abszurd, ám „ki tudja, mit hoz a szükség?” – esetet, ha a Fidesz választási paktumot köt „természetes emocionális szövetségesével”, a Jobbikkal, akkor (legalábbis elvben) a támogatóik „összegződhetnek”. Így az „Egyesült Jobb” máris 2-2,1 milliós szavazótáborral fog rendelkezni.
Látszólag ez nem sok – hiszen a ma pártot választani nem tudók, ám szavazni akarók legalább 1,5-16 milliónyian lehetnek és ők – ha nem akarnak további Orbán-éveket – elvileg végső szükség esetén beállhatnak akár az MSZP, akár valami ködös ellenzéki koalíció mögé. Akkor az MSZP törzszavaróival, mintegy 1 millió fővel együtt máris többen lehetnek, mint az „összjobb”-tábor. Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy 2014-ig még akár többszázezer külhoni magyar kérheti a honosítását – és ezzel a választói jogot is megszerzi. Az pedig nem valószínű, hogy akiknek ennyire fontos a „dokumentált magyarságuk”, azok nem az őket ezzel „megajándékozó” Fideszt támogatnák tömegesen. Lehet tehát 3-400 ezer új szavazópolgárunk, akiket a biztonság kedvéért számítsunk egy az egyben a jobboldal szimpatizánsaihoz – és máris egy 2,5 milliós Fidesz-Jobbik bázissal állunk szemben!
Az erőviszonyok tehát legfeljebb kiegyenlítettek lehetnek, ha marad minden a mai felállás szerint – de a valóságos helyzet változatlan pártstruktúrák esetén ennél még rosszabb lehetne, hiszen nagyon optimisták lennénk és hatalmas választói elszántságot és tudatosságot tételeznénk fel akkor, ha azt állítanánk, hogy a mai bizonytalanok majd beállnak az MSZP, vagy bármiféle, a mai ellenzéki pártok, mozgalmak között megkötendő, ma még csak a fellegekben létező ellenzéki koalíció mögé. Nem valószínű, hogy ez megtörténne, ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy az MSZP elutasítottsága e közegben semmivel sem csökken, tehát ez a párt hiába álcázza magát „koalíciónak”, aligha oltaná ki ezzel tömegesen az ellene élő utálatot. Ez az a bizonyos, fentebb már említett „mentális” ok, amely miatt az MSZP távolsága a hatalomtól valóban óriásira nő.
Továbbá: az LMP bezárta magát a „nemtudjukkikvagyunk”-kategóriába és onnan az istennek se akar kijönni – ergo: a táborát sem növelheti, hiszen a „nemtudjuk” nem képes tömegeket mozgósítani: a puliszka nem robban! Az egyéb szerveződő ellenzéki csoportok pedig még az LMP-nél is dezorganizáltabbak, ráadásul jóval populistábbak is. Ők afféle „népakarat-mozgalmárok”, akiknek a fejében nemigen áll össze, hogy mi mindent követel meg egy modern ország, gazdaság és társadalom egy modern, hatékony, kormányképes politikai erőtől. Ja, és markáns, komolyan vehető vezetőik sincsenek – amiben egyébként tökéletes az ellenzéki összhang, hiszen sem a szocik, sem az LMP nem rendelkezik „karizmatikus vezetővel”. (A DK úgy gondolja magáról, a magáéról hogy igen – de azért Gyurcsánnyal az élen aligha lehet nagy ellenéki összefogást és társadalmi támogatottságot remélni…)
…Hiszen, ha lenne egy ütős programpárt és annak lenne egy elhivatott, de önmagától nem elszállt vezetője! Akkor hamarosan odaállnának mellé a „tudatos bizonytalanok” és bizony, sokan a szocik, de még az LMP táborából is. Ezzel pedig rákényszerítenék „anyapártjaikat”, hogy mondjanak le az önálló program, kampány és győzelem illúziójáról és csatlakozzanak csak be szépen az új párt által tematizált egységes ellenzéki tömörülésbe. Hiszen még mindig jobb kicsinek lenni egy győztes csapatban, mint akár a legnagyobb vesztesként végezni…
Elsőre nehezen fogható fel, hogy miért nem termelt már ki egy efféle erőt magából a magyar „tudatos bizonytalanok” tábora – hiszen nagy valószínűséggel közöttük vannak azok az embereink, akiknek a fejében és a mentalitásában a leginkább ott van ehhez a szükséges muníció. Ám valójában szinte törvényszerű, hogy mégsem szerveznek ők mozgalmat – ugyanis:
· ez rengeteg időt és ráfordított energiát igényelne,
· akadályoztatva lennének ezáltal a saját egzisztenciájukat adó munkájukban,
· nem hagyománya a magyarságnak a szervezett, céltudatos összefogás,
· lelki ellenállás él az emberekben a politikával szemben,
· nemigen akarnak a Fidesz-uralommal szemben személyes egzisztenciális kockázatokat vállalni,
· ha nagyon szorul a hurok, vagy ha már nagyon utálják a magyar közviszonyokat, ők azok, akik a legkönnyebben mehetnek el innen külföldre,
· közöttük sem létezik egy kapcsolati háló, amely mentén el lehetne kezdeni a szerveződést,
· fogalmuk sincs, miképpen, honnan teremthetnék meg egy párt anyagi alapjait,
· nem bíznak egymásban – de a lelkük mélyén még a saját kitartásukban sem, ezért nem éreznek „vagy-vagy”- típusú elszántságot,
· nem élnek bennük akkora és olyan mélyen gyökerező személyes motivációk, elkötelezettségek és indulatok, mint a jobboldali szimpatizánsokban – nincs olyan erős személyes kényszer bennük, amely minden más elé helyezhetné a politikai elképzeléseik és vágyaik követését,
· nehezen fogadják el másvalaki vezetését – nehezen fogadnak el valakit „feltétlen vezetői tekintélyként”.
Az pedig, hogy undorodnak Orbántól, önmagában még nem képes a fent felsorolt akadályokat elfújni.
Ezek az emberek arra várnak, hogy „készen kapjanak” egy, az ízlésüknek megfelelő pártot, amely képes határozottan, ésszerűen és magabiztosan politizálni, rendszerezett program mentén. Nekik az lenne a legjobb, ha az interneten rendelhetnék meg ezt a pártot, csomagban, lakcímükre leszállítva, garanciával, szavatossággal… Akár még a hitelkártyájukkal is kifizetnék azt, mint a letöltött zenét, vagy a hotelfoglalást.
…És az a vicc, hogy ez nem is lehetetlen – feltéve, hogy akad egy „gyártócég”. Azt pedig ugye tudjuk, hogy nem egy, szintén internetes vállalkozás éppen így, garázsból, a semmiből, igen rövid idő alatt nyerte meg a piacot!
A modern politika is egy piac, termékekkel, potenciális vásárlókkal. Algoritmusában semmiben sem különbözik egy szoftver, egy internetes szolgáltatás és egy politikai „programgyártó” egymástól: ugyanúgy kell kitalálni, átgondolni, megtervezni, összerakni, piacra dobni a portékát – és a piac reakciói is igen hasonlóak, feltéve, hogy a termék profi és jól pozícionált!
…És akkor a politikai konkurensek csak nézhetnek a saját ókori, elektroncsöves pártrádióik mellett!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek