„Én a tökéletesség ostromlásában hiszek – és a jövő mindenképp az enyém!”
Richard Attenborough: Tűzszekerek (Harold Abrahams szavai) - 1981
Van abban valami ironikus, hogy párhuzamosan derül ki az egri önkormányzat „büdöszsidózása” és az, hogy a készülő (és minden bizonnyal hatályba is lépő) új Nemzeti Alaptantervben (NAT) nevesítve szerepel egy bizonyos Szabó Dezső. Hogy ki is ő? Hát, nem csodálom, hogy sokaknak ez a név semmit sem mond: írói életműve „minimum elavult”, a XX. század elejétől a negyvenes évekig tartó pályája során született írásai mára lábjegyzetté váltak…1 De akkor mégis miért „kodifikálják” Hoffmannék őt? Mit tud ez a fickó? Mivel érdemelte ki ezt a megkülönböztetett figyelmet – és miért állítottam párhuzamba az ő „natosítását” az egri „büdöszsidózással”?
A válasz egyszerű: Szabó Dezső volt a magyar fajiság és antiszemitizmus leginkább magával ragadó, e gondolatokat igen hatásosan előadó-feldolgozó és a köztudatba átvinni képes „apostola”.
Legnagyobb hatású regénye az 1919-ben megjelent Az elsodort falu – gondolom, ez lesz a kötelező olvasmány is tőle. Amit a tiszaeszlári per „bűnvádi eszközökkel” próbált elérni, azt tette irodalmi eszközökkel Szabó: a zsidóságot a magyarság végzeteként állította be.
…Sok minden van Az elsodort faluban – és Szabó életművében is: parasztromantika - számára a magyar egyenlő volt a paraszttal és a magyarság „természetes állapota” a falu „örök” hűbéri rendje, amit a zsidók (és a németség) képében a falura és általában a magyarságra törő kapitalizmus és/vagy szocializmus zavart meg, tett tönkre. (Érdekes, hogy épp e két, szervezni és kooperálni képes, a tudást, a képzettséget nagyra értékelő nép válik „főellenségekké”. Logikus ez, hiszen a kapitalizálódó Magyarországon általános volt az a tapasztalat, hogy az említett tulajdonságok felértékelődtek és sikeressé tették az ezek birtokában lévőket – ellentétben az e tulajdonságokkal kevésbé rendelkező „klasszikus úri”, vagy éppen paraszti mentalitású, gondolkodásmódú magyarsággal…) Szabó tagadta a demokráciát is: nem tudott vele mit kezdeni, nem értette azt és nem fogta fel annak társadalmi hasznát sem. Az ő ideálja a bezárkózó-kirekesztő totalitárius állam volt. (Ugyanakkor – magyar fajvédőként – elutasította a német nácizmust, majd élete végén a magyarországi nyilas terrort is – ám magát a fajvédő magyar fasiszta ideológiát nem.)
…Mit fog tapasztalatként, szellemi útravalóként leszűrni Szabóból a mai tizenéves tanuló, akinek a Szabónál leírt világ, a századforduló és a ’20-as-’30-as évek (falusi) Magyarországa sokkal távolibb és idegenebb világ, mint a Csillagok háborúja „messzi-messzi galaxisa”? A mai tizenéves semmit sem fog érteni-megjegyezni a 80-100 évvel ezelőtti világ dolgaiból, mivel azok közül a mai életben semmivel sem találkozik – egyet kivéve: az antiszemitizmust! Rátalál Szabónál a magyarság „balsorsának” egyfajta magyarázatára: „Hát persze, a kapitalizmus és a zsidók!” – és már rohan is a Jobbikba!
…És akkor csodálkozunk majd, hogy a magyar fiatalok egyre távolodnak a világtól, egyre kevésbé lesz arról hiteles, adekvát tudásuk - ettől aztán egyre inkább frusztráltakká válnak, és hogy a frusztráció levezetésére ott lesz a fejükben a NAT által gondosan elébük tálalt Szabó-féle „vonzó és kristálytiszta antiszemitizmus” és a magyar fajiság eszmevilága.
Nincs még egy európai ország, ahol az alaptantervben nyílt antiszemita uszítás szerepel(het)ne – kivéve ezt a mi „áldott Magyarországunkat”! Nem elég az „oldalági” (erdélyi) magyarfaj-mániákus Wass Albert (a maga német Vaskeresztjével) – kell az igazi, a tőrőlmetszett is: Szabó Dezső. Eszmei téren ő áll az egész elcseszett „magyar különutasság” kapujában: ő mutatta az irányt, adta a muníciót az egész magyar antikapitalista és fajvédő „spektrumnak”, ő plántálta bele annyi fejbe itt azt, hogy van „független magyar út” és hogy az valóban járható is, feltéve, hogy megszabadulunk az „idegen elemektől”… Pedig hát…: lófaszt van „külön magyar út” – ezt csak azok hirdetik, akik meg akarják úszni azt, hogy másokkal kelljen nyílt versenyben megmérkőzniük. Csakhogy a történelem díjakat mindig csak a versengők kötött szokott osztogatni…
Ez az egész magyar nemzeti-fajvédő-antiszemita szellemi közeg olyan, mint egy szörnyű és kártékony, a beteget romlásba döntő kényszerképzet: aki elkapja, az onnantól azt véli valóságnak. Ez mozgatja, ebben gondolkodik, ez lesz az ő szubjektív világa, amely fekete lyukkért tartja örökös fogságában. Nem lát ki és nem is akar kilátni belőle. És mivel ez az egész egy hamis valóság, emiatt a valós világban is téves cselekedetekre sarkall. Ezzel pedig egyre csak növelik az „ősi magyar szerencsétlenséget”…
Azok, akik nemrég Egerben zsidóztak egy kiadósat – és akiké ma ott (is) a hatalom – egy olyan „kispolgári” magyar szellemi közegben nevelkedtek, amelynek horizontját eredetileg Szabó és holdudvara adta… És ez a szellemi közeg van Hoffmann és társai fejében is: ez a magyarság- és kapitalizmuskép. Ez a „helyes társadalom-ideál”: a szigorúan kötött, hűbéries, „Mindenki a maga helyén!”-modell, amely már annyira, de annyira leszerepelt. Hát azok, akik ma előírják, hogy Szabót kell olvasni az iskolákban, valóban azt hiszik, hogy az a Magyarország a jó, a valóban működő és sikerre vivő Magyarország, amiről ott olvashatunk? Vagy ők sem hiszik ezt – ám kitűnő ideológiai fegyvert találnak Szabó eszméiben arra, hogy beleneveljék a fiatalokba az orbánizmus „felülről zárt”, tekintélyelvű társadalomideálját? Igaz: sokkal könnyebb úgy oligarcháskodi egy nép felett, ha az a nép elhiszi, hogy „alul a helye”! Sokkal könnyebb úgy egy „centrális erőteret” fenntartani, ha a fiatalokat eleve a demokratizmus ellen neveljük.
Ámde: nem az szereti – és viszi előre – a hazáját és a nemzetét, aki szépen előadott, tetszetős hazugságokkal uszítja annak fiait a világ és a valóság ellen. Ezt tenni olyan, mintha valaki a katonáit félrehordó fegyverekkel küldené harcba… Az ifjúságot avas eszmékkel megmérgezni pedig a legbecstelenebb dolgok egyike – csak azt nem értem, hogy ezek után Hoffmann miért viseli még a (francia – Trianon, fújjj!) Becsületrendet?2
1Szabó Dezsőről bővebben itt: http://mek.niif.hu/02200/02228/html/06/101.html és itt: http://mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/szabodez.htm
2http://hu.wikipedia.org/wiki/Hoffmann_R%C3%B3zsa#D.C3.ADjai.2C_kit.C3.BCntet.C3.A9sei
Update:
Miután több kommentező is megkérdőjelezte, hogy vajon olvastam-e Szabó Dezső Az elsodort falu c. regényét, közlöm, hogy igen, éspedig anyai nagybátyám javaslatára, aki bár az eszével ostobaságnak tartotta az antiszemitizmus, azonban „ösztönösen” mégiscsak az volt. (Nem utolsó sorban éppen a „fogékony korában” olvasott Szabó Dezső – no meg a kor, a késői '30-as-korai ’40-es évek hatására.) …De mivel alapvetően korrekt, az objektivitást az érzelmektől elválasztani képes ember volt, ezért úgy adta Az elsodort falut a kezembe, hogy előtte olvassam el Száraz György Egy előítélet nyomában c. esszékötetét is…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: