„Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!”
Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért… - 1846. április 24–30.
Ádernek a sors „tért nyitott”: ha én ő lennék, akkor tudnám: most megkaptam életem nagy lehetőségét! Azt a nagy lehetőséget, amelyet csak nagyon keveseknek ajánl fel a sors: hogy igazi nagy ember lehessek. Olyan, aki rászolgál arra, hogy bekerüljön a történelembe – ráadásul a jó oldalra. Amoda, a rossz oldalra, (biblikusan: az Úr baljára) könnyű bekerülni: elég, ha felgyújtod Ephesosban az Artemisz-templomot, mint i. e 356-ban Hérosztratosz, vagy ha miniszterelnökként felszámolsz egy jogállamot és aztán szétosztogatod a haveroknak, mint i. sz. 2010-től teszi Orbán.
…És ezzel már ott is vagyunk annál, hogy miképpen lehetne Áder nagy ember!
Áder nagyjából negyedszázada kezdett el politizálni; feltehetőleg az inspirálta erre, hogy nem tetszettek neki az akkori magyarországi viszonyok: az egypártrendszer, a klientúra-építés, a hatalmi szervilizmus, az, hogy sem nem mondathatott ki, sem pedig nem valósulhatott meg az igazság. És most, huszonvalahány évvel később, ha körülnéz, nagyon hasonló viszonyokat talál, mint a fiatal Áder látott maga körül annak idején – és nem tudhatjuk, hogy titokban, a lelke mélyén ez mennyire zavarja őt. Azt hiszem, hogy zavarja… Ennek pedig most lehetnek következményei, ha akarja, ha valami mást is szeretne még az élettől, mint azt, hogy Orbán kegyelméből döntéséből elnök lehetett egy Schmitt Pál után…
Áder János azzal, hogy köztársasági elnök lett, elérte a lehető legmagasabb pozíciót ebben az országban. Ne feledjük: a közjogi méltóságok sorában az első a köztársaság elnöke és csak a második a miniszterelnök, noha elvileg övé a legnagyobb hatalom – de csak elvileg, és erről lesz még alább szó! Nincs tehát már hová emelkedni, nem kell „kapaszkodnia”, sem pedig bárkinek is „megfelelnie” annak érdekében, hogy emelkedhessen, vagy pozícióját megtarthassa*. Ez a gyakorlatban azt jelenti-jelentheti, hogy mindenféle kötöttség nélkül élhet a jogkörével – és ez a jogkör, ha valaki igazán meg akarja azt tölteni tartalommal, nem is csekély**!
Miért írom mindezt? Nem másért, mint hogy Áder most a kezébe kapta azt a lehetőséget, hogy történelmi távlatban ő lehessen a Fidesz legnagyobb alakja! Orbán ugyanis biztosan nem lesz az. Ő úgy fog megmaradni az emlékezetben, mint egy kiváló képességeit végső soron önző módon kamatoztató figura, aki semmit sem tett hozzá Magyarországhoz, viszont annál többet rombolt le benne.
Áder mindezen túlléphet. Akadályozhatja, hogy olyan politika, törvénykezés folyjon ebben az országban, amely csupán egy szűk réteg érdekeit testesíti meg, de semmiféle új erőforrást nem teremt az ország nagy tömegeinek felemelkedéséhez. Megszólalásaival új témákat hozhat be a magyar közéletbe, megszüntetve ezzel a Fidesz és Orbán jelenlegi tematizálási monopóliumát. (Ehhez nem is kell mást tennie, csupán visszatérni azokhoz az elvekhez és gondolatokhoz, amelyek a Fideszt kezdetben jellemezték.)
Nem arról van szó, hogy „átveheti az ország kormányzását”, hiszen az - mint fentebb írtunk - a legnagyobb hatalommal rendelkező miniszterelnök feladata, de arra igenis megvan a lehetősége, hogy a jelenleginél nagyobb megfontoltságra és szakszerűségre kényszerítse a kormányt, valamint arra, hogy lépéseinél kénytelen legyen tekintettel lenni a sajátjain kívül mások, a széles társadalom érdekeire is és hogy Orbán és kora érezze: nem korlátlan ura az országnak. Egy hivatala lehetőségeivel merészen és jól élő elnök sokkal közelebb képes hozni a saját befolyását a kormányfő lehetőségeihez, mint azt gondoljuk. Mondhatni: képes a miniszterelnököt együttműködésre kényszeríteni. És ha ez megtörténik, akkor az lényegében az orbánizmus végével lenne egyenlő.
Persze mindehhez az kell, hogy Áder akarjon naggyá válni és ne csupán a Fidesz elvtelenségig hűséges „néhányadik embere” legyen, mint eddig, aki csupán precíz (és olykor a könyörtelenségig) fegyelmezett végrehajtója legyen Orbán (és Kövér) akaratának. Lehetséges, hogy sem személyes politikusi képességei, sem pedig világfelfogása alapján nem tudott eddig túlemelkedni Orbánon – noha bizonyos, hogy időről időre másképpen cselekedett volna, mint ő. Azonban Áderben ott az intellektuális képesség arra, hogy lássa a különbséget az egész ország, illetve egy szűk hatalmi elit érdekei között. Ha köztársasági elnökként is megmarad Orbán háta mögött, akkor történelmi távlatban semmivel sem fog kitűnni a Lázárok, Rogánok, Szijjártók tömegéből – ez pedig elég gázos dolog.
Persze, lehetne arra hivatkozni, hogy Ádert örök barátság köti Orbánhoz és hogy az örök barátságba nem fér bele az, hogy beakasztunk a barát szándékainak. Ez igaz, mint ahogy az is igaz, hogy a barátok nem szokták egymást mellőzni politikai okokból – mint ahogy azt Orbán tette, amikor hatalmi érdekeivel Áder ellentétbe került. És igaz az is, hogy politika és barátság antagonisták. Ha Áder életcéljául a politikát választotta, akkor tudomásul kell vennie, hogy a szintén mindenek előtt politikus Orbánnal sem a barátság, hanem a politika szabályai szerint megy a játék. Áder már 2006-ban tudta, hogy „ez a Fidesz nem az a Fidesz”, el is mondta zárt körben erről a maga sarkos véleményét: „nézzétek, ez lett a stílus a Fideszben”… Ez az amortizált barátság tehát nem köti őt immár…
A köztársasági elnöki poszt támadhatatlansága (Orbán szavaival: „sérthetetlensége”) gyakorlatilag lehetőséget teremt arra Ádernek, hogy kilépjen a Fidesz kényszerű rabságából, hiszen egzisztenciája immár nem a párttól függ. Önálló lett.
Nyilvánvaló, hogy az ország érdekeinek és a jogállamiságnak a következetes képviselete bátorságot követelne, azt, hogy lépje túl a saját és egész eddigi közege korlátait. Ötvenhárom évesen nem könnyű rohamot kezdeni, nem egyszerű teljesen újrapozícionálni magát valakinek. De: Áder konzervatív hajlamú ember és aki konzervatív, az nem szereti maga körül az örökös forradalmat – márpedig „örök barátja” éppen erre kényszerít mindenkit, aki vele dolgozik. „Harcolj velem – vagy meghalsz, mint politikus!”
Mit nyerhet azzal Áder, ha tovább szolgálja Orbánt és „forradalmát” – valójában pedig azt az érdekkört, amely az orbánizmus végső anyagi haszonélvezőiből áll? Semmit! Mennyivel ér többet „részvényesnek” lenni a Közgépben, vagy egy őt többször megalázó elvetélt focista hatalmát szolgálni - vagy pedig a magyarok és a magyar államiság első emberének lenni; egy olyan sor tagjának, amely sor első tagja Szent István volt. Áder a Fidesz gazdasági és politikai játszmáiban nem lehet központi figura – de mint a Magyarország köztársasági elnöke, mindent és minden továbbit meghatározó alakká tud válni. Mert mit mondhat és tehet Orbán, ha Áder kimondja és következetesen, megalkuvásoktól mentesen képviseli vele szemben az igazságot? Gyakorlatilag semmit – hiszen hiába törvénykezik, törvényeit parkolópályára állíthatja az elnök. Aztán ha mégis alá kell írnia azokat (mert már minden lehetőségét kimerítette), akkor is kijelentheti, hogy csupán a törvényes kötelezettségének tesz eleget ezzel, de várva vár egy olyan parlamentet, amely újragondolja az adott jogszabályt. Gyakorlatilag maga, a jogállam és a törvényesség oldalára állíthatja a magyarok többségét, ha így jár el. Neki mostantól öt évig nem kell félnie semmitől – Orbánnak viszont szűk két év múlva oda kell majd állnia a választók elé és magyarázatot kell adnia arra, hogy miért tartotta kormányzását még a saját maga által jelölt elnök is sok esetben a jogállam szellemével ellentétesen cselekvőnek.
Nehéz lesz erre válaszd adnia! Hiszen azt mégsem mondhatja majd, amit szegény Ángyánról terjeszttetett el tegnap a Napraforgó blogon, hogy t. i. Áder „valakinek a zsoldosa”… Vagy ha mégis ezzel jön elő, akkor ugyanolyan harsány röhögés követi majd, mint a Napraforgót…
Áder nem lenne barátok nélkül, ha így döntene, mert támogatná sok „konszolidált konzervatív” – azok, akik már egyre inkább hangoztatják Orbánnal és kormányzásával szembeni averzióikat. De egy szakmai érvekre támaszkodva aktívan, a törvény adta lehetőségeivel maximálisan élő köztársasági elnöki politizálást nyilván támogatnának azok a magyar polgárok is, akik ma senkit sem éreznek vállalhatónak. Ekképpen Áder nem csupán helyet biztosíthatna magának a történelemben, hanem – akár, ha akarja – vezetőjévé válhatna egy Orbánt és a Fideszt követő jobboldalnak is. Így Orbánt akár még miniszterelnökként is „lejátszhatná a pályáról”…
A nem expresszív Ádernek még passzolhatna is a rettenthetetlen és ellentmondást nem tűrő figura - a „csornai Charles Bronsonnak” miért is kellene Orbán és haverjai előtt megremegnie?
* Az elnöki – a megbízatás ideje lejártát, halálát, lemondását és 90 napon túli munkaképtelenségét kivéve - csak akkor veszítheti el hivatalát, ha kimondják a megbízatásával kapcsolatban az összeférhetetlenségét, vagy ha bűncselekményt követ el és ezért az Alkotmánybíróság megfosztja tisztségétől.
· képviseli a magyar államot,
· Magyarország nevében nemzetközi szerződéseket köt,
· megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket,
· kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását,
· kitűzi az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját,
· részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein,
· javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére,
· népszavazást kezdeményezhet,
· adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket,
· gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,
· dönt az állampolgársági ügyekben,
· dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal,
· a fegyveres erők főparancsnoka,
· a Szent Korona Testület elnöke.
A köztársasági elnök nevezi ki, illetve menti fel:
· külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat,
· megbízza és felmenti az egyetemek rektorait,
· kinevezi és előlépteti a tábornokokat,
· megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét,
· a hivatásos bírókat és a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesét,
· az ügyészeket és a legfőbb ügyész helyettesét,
· a Gazdasági Versenyhivatal elnökét,
· a Nemzeti Földalap elnökét,
· a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökét.
A törvényhozással kapcsolatos jogkörök:
· A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon – az Országgyűlés elnökének sürgősségi kérelmére öt napon – belül a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja, és azt a hivatalos lapban (Magyar Közlöny) ki kell hirdetni.
· Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt az imént említett határidőn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek, vagy véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja. Az elnök azonban egy, a parlament által elfogadott törvény kapcsán csak az egyik vétójogával élhet.
· Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz, vagy ha az Alkotmánybíróság – az Országgyűlés kezdeményezésére, soron kívüli eljárásban – nem állapít meg alkotmányellenességet, akkor a köztársasági elnök köteles azt aláírni és öt napon belül kihirdetni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek