„Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.”
A Teremtés könyve 1.1–1.3
Mit jelentett volna a Fidesz terveiben 2010-ben szereplő „gazdaságélénkítési vágyálom”, az állami költségvetési hiány 3,8%-ról 7-7,5%-ra való emelése (amihez az EU persze nem járult és nem járulhatott hozzá…)? Mi lett volna ennek a célja? Nem más, mint hogy az így „nyert” pénzt az állam a gazdaságba pumpálhassa, hogy ezzel érjen el gazdaságélénkülést. De ezt a mondatot úgy is megfogalmazhattam volna, hogy „ezt a pénzt AZ ÁLLAM PUMPÁLHASSA a gazdaságba”, mert Orbánék fejében erőteljes hangsúly volt-van azon is, hogy az állam legyen a gazdaság ura, az állam uralja és irányítsa a gazdaságban induló, zajló folyamatokat.
…Igen: az állam!
De hát az állam feladata-e a gazdaságélénkítés egyáltalán? Nem téves ez a recept – pláne egy kicsi, az EU össztermékének mindössze 0,7%-át adó gazdaságban (és nem egy gazdasági világhatalom esetében)? Nem az-e a helyes út, hogy az állami beavatkozás a gazdaságba csupán áttételes és nem „direkt befektetéssel” próbál ott machinálni?
Az egész állami gazdaságélénkítés-elképzelésben nem lehet nem észrevenni Orbán személyes vízióját és ösztönös szemléletmódját: a „főnök” (az atyáskodó állam) tartsa a kezében a dolgokat! Orbán nem meri rábízni magát a gazdaságot magukra a gazdaság szereplőire, megelégedve azzal, hogy növelje a gazdaság szereplőinek sikeres vállalkozások működtetésére való alkalmasságát. (Ehhez persze jó gazdasági törvénykezés is kell-kellene.) Orbán alapvetően félreértelmezi az állam – és annak vezetője – szerepét a gazdaságélénkítésben és a gazdaság működtetésében: az van a fejében, hogy legyen egy „atyaállam” és persze annak élén egy „atyaisten”, aki kézzel vezérel, kegyet és pénzt oszt és minden szálat ő tart kézben.
Rendszerint vagy akkor élnek efféle vágyak valakiben, ha az illető valójában bizonytalan, ha úgy érzi: az erejét és a képességeit meghaladó feladatok várnak rá (és ezért van szüksége „a dolgok kézben tartásának” érzésére) – vagy: ha ilyen minták alapján képzeli el „a világ rendjét”. Orbánunknál mindkettő megvan: emlékezzünk a 2010-es választás első fordulója utáni Fidesz-győzelmi ünnepségre, ahol Orbán – szemmel láthatóan gondterhelten – arról beszélt, hogy „Életem legnehezebb feladata vár rám!”. Az az ember akkor valóban tele volt aggodalommal! És: hát persze, Orbán fejében a „rendezett világ” a szigorúan egyvalaki által uralt és irányított világot jelenti, egy erősen partiarchisztikus világot. (Írtunk erről nemrég, a Rend c. posztunkban: http://progressziv.blog.hu/2012/04/12/rend_25)
Amilyen a fej, olyan a gazdaságélénkítési elképzelése, mondhatni.
…Csakhogy ez az egész alapvetően nem a gazdaságfejlesztés kapitalista, hanem a tervgazdasági-állampárti útja (amelyről tudjuk, hová vezet…). De tegyünk egy kanyart – az USA-ba! Ott ugyanis az utóbbi években, mióta „válság” van, hatalmas állami invesztíciók történtek a gazdaság felpörgetése érdekében – és jószerivel hatástalanul! A válság maradt, köszöni szépen, jól érzi magát – mert ez a válság (ott is) strukturális válság, nem pedig pusztán finanszírozási. A finanszírozás krízise csupán következménye annak, hogy kiderült: egészségtelen és fenntarthatatlan (orbáni szóval: „spekulatív”) irányba halad a gazdaság. Azért „fogyott el” a finanszírozásra, befektetésekre szánt pénz, mert a pénztulajdonosok immár nem biztosak abban, hogy ha továbbra is azokba az üzletekbe és a szokott módon fektetnek be, akkor rentábilis lesz az „üzletük”. Az a bajuk, hogy „buboréknak” érzik az amerikai gazdaság bizonyos elemeit, ezért fogják vissza a finanszírozást – ezáltal pedig csökkent az össz-beruházás és a gazdaságban forgó/forgatott össztőke is. És igazuk is van!
…Térjünk haza! Itthon a magyar versenyszféra, a magánvállalkozások egy része szintén buborék: nem képes világpiaci szinten, az ottani versenynek kitéve stabilan és rentábilisan termelni (és emiatt fennmaradni sem). Ennek (mint arról korábban már írtunk, ld.: Pásztorlevél - http://progressziv.blog.hu/2012/04/08/pasztorlevel) nem az az elsődleges oka, hogy „nincs forrás” – ez (sokszor) csak következmény. Mármost: ha csupán annyit tennénk, hogy pénzt pumpálunk a buborékba, azzal nem javítjuk a helyzetet – sőt: rontunk azon, mivel az elengedett költségvetési hiányból származó pénzt fektettünk be egy kellő üzleti nyereséget termelni nem képes rendszerbe, így a befektetés soha meg nem térül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek