„Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.”
Tamás Gáspár Miklós mondása – 1989(?)
Napok óta süllyed az orbánizmus. EU-s és USA politikusok egymás szavába vágva „utolsófigyelmeztetik” orbánt: vagy betartja a demokrácia, a jogállamiság és a hatalmi önkorlátozás íratlan és írott szabályait – vagy… És ezzel a vaggyal vannak problémák – de ezekről később. Most egyelőre maradjuk annál, hogy orbánnal próbálkoznak „fődemokratáék”.
Van-e, lehet-e ennek értelme? Válhat-e az autoriter orbánból egyáltalán reálpolitikus, demokrataként funkcionálni képes szalonna? Mert most mintha külföldön minden baráti halatom abban gondolkodna, hogy orbánt „adottságnak” véve próbálja a kormányfőt és a „”2/3”-ot más, az elmúlt másfél évvel gyökeresen szakító működésre bírni – mind a politikában, mind a gazdaságban.
Nos, ami az elvi képességet illeti, bizony: ott van ez orbánban. Hiszen volt ő már demokrata: politikai pályája kezdetén egyértelműen liberális demokrata szólamokkal lépett fel. Aztán, amikor politikai érdekei úgy kívánták, átpozícionálta magát: „konzervatív” és „nemzeti” lett. Márpedig a konzervativizmussal együtt jár bizonyos fajta „szűkebb demokrácia-felfogás”, hiszen a konzervatív eleve fixálni akar a társadalomban bizonyos előnyöket (társadalmi, gazdasági pozíció, kulturális és világfelfogás-béli jellegzetességek, stb.) – és nyilvánvaló, hogy akkor konzerválna valamit szíve szerint valamit, ha ezáltal az előnyé, a kivételezett helyzetét tudná konzerválni… Őrült lenne az, aki a nyomorát és az alávetettségét, a hátrányát és a háttérbe szorítottságát igyekezne örökkévalóvá tenni, ez könnyen belátható! …És hasonlóképpen: aki „nemzeti”, az valamiképpen „privilegizálja” magában a saját nációjához tartozók bizonyos viszonylatokban fennálló, vagy éppen kiépíteni kívánt előnyét. Ezzel tulajdonképpen a teljesítményverseny ellen van – márpedig a demokrácia egyenlő azzal az elképzeléssel (is), hogy a pozíciót a teljesítmény kell, hogy megalapozza. (Hiszen a demokrácia ellene van bármiféle kontraszelekciónak, legyen az akár a társadalmi pozícióból fakadó, vagy akár egy bizonyos nemzethez tartozásból következő.) Összegezve: aki elmozdul akár a konzervativizmus, akár a nemzetiség felé, az a demokratasággal ellentétes irányú mozgást végez…
Láttuk tehát: orbán simán átpozícionálta magát… és ebben nem akadályozta az a tény, hogy ezzel a „kevesebb demokrácia- több (személyes) előny” elve és gyakorlata felé lépett. Valójában még vonzónak is találta ezt – hiszen ellentétben a sokak fejében élő elképzeléssel, orbán sosem volt lelke mélyén demokrata, és persze liberális sem. Csupán eszközök voltak ezek számára: annak a pártállami rendszernek a felszámolásához, amelyből ő, személy szerint „kimaradt”, amelyben ő „nem volt tényező”, és nem is volt valószínű, hogy valaha is lehetne… Ő felülre akart kerülni – és ezt sokkal inkább látta megvalósíthatónak egy teljesen új politikai struktúrában. Azért lett liberális demokrata egy időre, mert akkor épp ez volt a legélesebb fegyver a kádári rendszer ellen. De ahogy az felbomlott (na, nem épp orbán tetteinek eredményeképpen!) és ő bekerült a hatalom sáncai mögé, érdekei immár a „konzerválás” és a kontraszelekció felé kezdték tolni… Nézzük csak meg szavait és tetteit, amikor épp ellenzékben, illetve kormányon volt: máris mindenkinek világos mindez!
A képessége tehát adott: tud ő nagy átváltozásokat produkálni! Most nézzük meg, hogy a gyakorlatban és ebben az adott helyzetben megtörténhet-e ez és ha igen, akkor van-e (számára) értelme? És: egy dolog a képesség – de talán meghatározóbb ennél az érdek. Van-e olyan érdek, amely orbánt arra késztetheti, hogy új, demokrata szoftvert telepítsen magába?
Úgy is megfogalmazhatjuk e kérdéseket, hogy elfogadnának-e a demokratikus hatalmi tényezők egy ilyen átváltozást? Hitelt adnának-e egy megújult orbánnak? Mert csak ebben az esetben van értelme orbán számára a megváltozásnak; csak abban az esetben érdeke orbánnak a megváltozás, ha ezzel továbbvihető a hatalma.
Ma orbán szavahihetősége egyenlő a nullával – vagy éppen negatív tartományban áll. És maga a szavahihetőségéről kialakult vélemény aligha fog immár változni, hinni nem fognak neki a demokrata hatalmak, bízni benne aligha tudnak. Viszont: saját kényelmi szempontjaik esetleg arra motiválhatják őket, hogy tegyenek úgy (még egy darabig?), mintha elhinnék azt, hogy az „új orbán” igazi demokrata lett. Ha annyira képes változtatni a hatalomgyakorlási módszerein, hogy az már elfogadható legyen a demokrata hatalmak számára, akkor esetleg eltűrik továbbra is az ország élén…
Ez egy nagyon furcsa, kényes egyensúly lenne: az EU és az IMF biztosítaná Magyarország finanszírozását. (Ne feledjük: kamu az, hogy „enélkül is megállunk saját lábunkon, és hogy a pénzpiacokról is simán tudjuk magunkat finanszírozni”!) Adnának pénzt (hitelkeretet), de ezért cserébe orbánnak naponta néznének a seggébe… Nem tudjuk, neki mennyit érne egy ilyen (meglehetősen megalázó) „ellenőrzött hatalom”? Meddig bírná ezt lelkileg egy olyan ember, aki az életét tette fel arra, hogy sohase legyen (többé) „alávetett pozícióban”, hogy soha senki nem alázhassa meg és nem kényszeríthesse rá az akaratát?
Nagyon valószínű, hogy nem bírná sokáig azt a tehet, amit ez a helyzet számára jelentene. …És akkor előbb-utóbb megint tenne valamit, hogy „szabadnak érezhesse” magát – ezzel pedig végleg vége lenne a demokráciák toleranciájának…
Ugyan minek belemenni egy ilyen játékba, melynek a vége előre tudható? Nem sok értelme van annak, hogy most a demokrata szövetségeseink úgy döntsenek: maradjon orbán! Hiszen ezzel csak kevés nyugalmi időt nyernének maguknak, ám sokat veszítene a hitelességéből az általuk nyomott demokrata és jogállami mantra…
Éppen ezért: orbánt és a vele (érdekből) együttműködőket nem célszerű elfogadni partnerként – sem bel-, sem külföldön!
…És ezzel meg is kaptuk a választ a poszt elején álló vagy-vagy kérdésre: mit tegyenek a demokratikus hatalmak, ha orbán makacskodik?
Hagyják veszni és kezdjenek el egészen más forgatókönyvben – és személyben – gondolkodni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek