„There seems to be something wrong with our bloody ships today!”
(„Úgy látszik, valami baj van ma az átkozott hajóinkkal!”)
David Beatty altengernagy mondása a jütlandi csatában – 1916. május 31.
Alig néhány órával az után, hogy Matolcsy György a Heti Válaszban megjelent Fordulópont c. írásában kijelentette, hogy „Magyarország példátlan sikerrel állította helyre az állam pénzügyi egyensúlyát az elmúlt 18 hónapban”, a Moody’s bóvliba vágta Magyarországot… A „gyorsnaszád” súlyos találatot kapott…
Rendes országban egy ilyen beégés után az érintett miniszter haladéktalanul beadja a lemondását – aztán kultúrkörtől függően vagy nekiáll az emlékiratain dolgozni, vagy kolostorba vonul, esetleg harakirit követ el… És rendes országban, ha a miniszter maga nem jut el erre a végkövetkeztetésre, akkor a miniszterelnök segít ebben neki: úgy vágja ki a kormányából, mint a macskát szarni! …És ha a miniszterelnök mégsem tenné meg ezt, akkor hamarosan neki is mennie kellene, természetesen a komplett kormányával együtt.
…Na, nálunk erre senki ne számítson! Nincs olyan erő az országban, amely ezt kikényszerítse. A nép csak szív, hümmög és sunnyog. Az ellenzék ezer darabban. Mindenki - az emberek és a politikusok is – csak a saját túlélésük trükkjeit keresik és nem látják, hogy egyénileg a legtöbbjüknek már egyszerűen nem lesz tovább…
Az ország külső segítség nélkül képtelen lesz kiemelkedni a jórészt saját magának megásott veremből. Finanszírozás terén kell ehhez az IMF, azzal talán elkerüljük a legrosszabbat gazdasági téren. De mi lesz a társadalommal? Miféle világszervezet ad kölcsön alacsony kamatra észt, belátást, jó cél- és eszközválasztó képességet? Honnan szerzünk megfelelő mentalitást ahhoz, hogy önálló ország lehessünk, amely képes legalább fenntartani önmagát?
Ne áltassuk magunkat: nem Matolcsy és nem is orbán az első számú felelősök, de még csak nem is a mögöttük álló „gazdasági holdudvar”. Magyarország jólétének legnagyobb ellensége nem külföldön, vagy a nemzetük soraiba befurakodott aljas idegenek között keresendő. Nem a zsidók, a cigányok, a multik és nem is a bankok, vagy a kapitalizmus&globalizáció kombó az, hanem a magyar választópolgár.
Nem lenne talán szabad ennek a kb. 5-5,5 millió aktív választónak értelmesen választani? És ha úgy érzi, hogy nincsenek jó ajánlatok, akkor szabadna neki értelmesebb politikát hirdető pártokat gründolnia – de nem teszi.
A magyar nép kollektíve nem tesz semmit. És hogy ne kelljen szembenéznie a saját tehetetlenségével, mindig keres egy aktuális bűnbakot. Ha jobban megnézzük, akkor a magyar történelem egyébből se igen áll, mint ránk rontó bűnbakok végtelen sorából – és ezt a marhaságot még el is hisszük! Elhisszük, hogy „objektív tényezők” sodortak bele a bajainkba. Elhisszük, hogy mi ugye sosem hibáztunk – viszont mások mindig ellenünk esküdtek össze. Elhisszük, mert el akarjuk hinni és közben eszünkbe sem jut, hogy ezzel azt állítjuk magunkról, hogy a legbalfaszabb ás legtehetetlenebb bagázs vagyunk. Itt mindenki mindig mindent jól csinált és csinál…
Lófaszt csináljuk jól!
Miért hagyjuk, hogy a magunk választotta politikusaink hülyét csináljanak az országunkból – belőlünk meg az ő hibáikért immár „alkotmányosan is fizetésre kötelezett” fejősteheneket? Miért nem megy ki egymillió ember az utcára? Ja, tudom: mert nincs, aki megszervezze, és még ha lenne is, a legtöbben akkor sem mennének ki – hiszen ez nincs benne a kultúránkban. Csak a kis, privát köreinkben morgunk, csak ezekben hirdetünk „világmegváltó” ötleteket – de azt már nem vállaljuk, hogy nyilvánosan és tömegesen cselekedjünk. Mondjuk ki: itt a legtöbben szégyennek érzik a közéletben való részvételt. Itt nincsenek is igazi közös ügyek, csak magánérdekek.
Mivel pedig semmi gyakorlatunk sincs a közügyekben, ezért aztán nem is tudjuk kommunikálni a gondolatainkat mások, a közösség felé és még kevésbé vagyunk hajlandóak azokat a közösség által is megítélni hagyni – nehogy má’ kiröhögjenek? Akkor már inkább csinálják mások – még akkor is, ha jól tudjuk, hogy mekkora kutyaütők! De (pillanatnyilag, rövid távon) még mindig kényelmesebbnek érezzük azt, ha rájuk bízzuk magunkat, ha odaadjuk neki az országunkat és a sorsunkat… És legfeljebb morgunk, ha már megint elkúrták.
Kedves magyarok, az elmúlt másfél év nektek többszáz-többezer milliárd forint veszteséget okozott. És még ha ez a pénz legalább teljes egészében valamiféle „nagytőkéseknek” vált volna magánvagyonává – akkor legalább lenne esély arra, hogy előbb-utóbb visszakerül a gazdaság vérkeringésébe és „fűti a gyorsnaszád kazánjait”. De nem: ez a pénz elfüstölt! Megette a semmi…
Ha annak idején Trafalgarnál Nelson helyett Orbán vezényelte volna a hajókat, a franciák röhögve „leminősítik” őket egy negyedóra alatt. Tanulság: kritikus időkben csak megfelelő vezetéssel lehetünk sikeresek. Írtuk már előzőleg, hogy Magyarország bő két éven belül kétszer is az IMF javítódokkjába kényszerült… És higgyétek el: mindaddig törzsvendégek leszünk, amíg be nem látjuk, hogy meg kell keresnünk a magunk Nelsonját – és mellé a megfelelő tisztikart is!
És ezt csak mi, magyarok végezhetjük el – éspedig közösen… Mert a világ sem nem „hülye”, sem nem sző összeesküvést ellenünk – akármivel is legyen tele most a kormány szája és akárhogyan is igyekezzenek itt sokan másokra hárítani a felelősséget a saját korábbi rossz választásaikért.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek