Érdekes párhuzamosság állt elő a törvényjavaslatok terén: egyfelől (KDNP-s javaslatra) előterjesztés készült a magyar állami kitüntetések újraszabályozásáról (http://www.parlament.hu/irom39/04988/04988.pdf; a tervezet II. fejezete foglalkozik a kitüntetésekkel), másfelől végleges alakot öltött az új Választójogi törvény tervezete (http://www.parlament.hu/irom39/05006/05006.pdf).
A kettő között súlyos ellentét van. Míg a kitüntetésekről szóló tervezetben egymást érik a kimagasló teljesítményre utaló kitételek, addig a Vjt. egésze és részletei egyértelműen egy teljesítményképtelen rezsim továbbélését vannak hivatva biztosítani.
Mármost: ha egy kormány tevékenységét:
· „különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek” jellemzik,
· továbbá kormányzása idejét „a magyar oktatás és művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemek” gazdagítják,
· valamint „a nemzet érdekében tanúsított kiemelkedő szolgálat, vagy hősiesség” is akad bőven
a kormány által „a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység” során, akkor vajon mi szüksége lenne egy ilyen érdemdús kormánynak arra, hogy egy, a választói akarat érvényesülését számos elképesztő eszköz bevetésével ellehetetlenítő választási törvénnyel álljon elő?
És viszont: ha a kormány hatalma fennmaradását csakis egy efféle törvény által véli biztosíthatónak, akkor ez csak azt jelentheti, hogy ez a kormány tökéletesen híján van a kitüntetés-törvényben oly hosszasan sorolt érdemeknek és teljesítményeknek. Ez ugye egyértelmű?!
…De akkor csak tovább bonyolódik a dolog: hiszen ha egy tök érdemtelen, semmirekellő kormány határozza meg, hogy mi számít „kimagasló teljesítménynek” ebben az országban, akkor nyilvánvaló, hogy a hatalmát kiszolgálókat és fenntartani segítőket fogja „jutalmazni” és a nép elé követendő például állítani. Ezzel pedig a már úgyis végzetes kontraszelekciót növeli… Mi sem bizonyítja jobban a kormány ebbéli szándékát, mint a törvénytervezet 1. sz. melléklete (ld. a tervezet 8. oldalát!), amely ezzel indít:
„Magyarország köztársasági elnöke a Szent István Rend és a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykereszt a lánccal és az arany sugaras csillaggal osztályának kitüntetettje.”
Ha a törvény hatályba lép, akkor az első köztársasági elnök, aki e kitüntetéseket kapja Schmitt Pál lesz… Az ő érdemeit mindenki ismeri. De hogy az a „példa”,amelyet az ő elnöki pályafutása mutat az országnak, hogyan is függ össze a teljesítménnyel, az érthetetlen – hacsak nem az lesz értékelendő teljesítmény e hazában, ha valaki minél gátlástalanabbul szolgálja ki az ország érdekeit nem szolgáló hatalmat. De ha így lesz, ha ez lesz a követendőnek hirdetett példa, akkor mi lesz az út vége?
Becstelen rend készül ebben az országban! És ez a rend éppen ezekben a napokban igyekszik gondoskodni arról, hogy jó hosszú időre be is rendezkedhessen itt, felettünk.
…Mi pedig, akik elvileg ellenzékiek vagyunk, akik ellenezzük mindazt, amiről fentebb írtam, erőtlenek és szervezetlenek vagyunk, tiltakozó akciócskákon kívül egyéb nem telik ki tőlünk. Ugyanúgy nem gondolkodunk célszerűen és előre, akárcsak a kormány. Ugyanúgy nem rendezzük folyamatokba az elképzeléseinket, mint ők, akiket pedig annyira tudunk emiatt utálni! Ugyanúgy ragaszkodunk a saját kis ötletecskéinkhez, mint orbánék és ugyanolyan féltékenyen és agresszíven akarjuk, hogy „nekünk legyen igazunk!”, mint azok, akik nem a teljesítményükkel, hanem a törvényeik erejével akarnak hatalmat ebben az országban…
Mondjátok, kedves ellenzékiek, nem ijedtek ti meg ettől a félelmetes egyezéstől? Nem hasít belétek a kétely, hogy ha ugyanúgy gondolkodtok és viselkedtek, akkor vajon fogtok-e tudni egészen másképpen kormányozni, ha a véletlen (vagy az EU, vagy az UFO-k) kormányra segítene titeket?
Merthogy így a saját erőtökből egészen biztosan nem fogtok tudni kormányra kerülni!
Ha én civil, ellenzéki, alternatívpolitikai, mittudoménmi lennék, akkor ezerrel szervezném már vagy az egységfrontot – de legfőképpen tudatosítanám magamban, hogy most bizony nem fogjuk megúszni azt, amit ’89-ben megúsztunk. Nem lesz még egyszer elkergetve egy önérdekű politikai hatalom a fejünk fölül anélkül, hogy ezt nem mi magunk intéztük volna el… Ha nem lesz Magyarországon fél éven belül néhányezer ember, aki képes magát ütőképes ellenzékké szervezni, akkor az azt jelenti, hogy mint nép, nem érdemeljük meg a saját sorsunk feletti rendelkezést – mert úgysem tudnánk vele mit kezdeni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek