„Föl hát, hű honfitársak! Bízzuk az
Isten kezére ön erőnket és
Gyorsan indítsuk működésnek azt.
Tengerre vígan! Zászlók lengjenek!
Vagy frank király, vagy angol sem leszek!”
Shakespeare: V. Henrik
Volt már százéves. Volt harmincéves. Volt hétéves. Most pedig lesz egy két és féléves. A százévest az angolok vívták a franciákkal, a harmincévest a katolikusok a protestánsokkal, a hétévest a poroszok fél Európával, a két és félévest pedig egyfelől az Orbán-kormány fogja vívni a tényekkel, másfelől pedig mi, magyarok leszünk kénytelenek megvívni az Orbán-kormánnyal, a tények és önmagunk védelmében.
Igazából ez a háború nem is két és féléves, hanem jóval hosszabb: még 2002-ben indult és tartott az első felvonása egészen múlt év tavaszáig, amikor is a Fidesz választási győzelmet aratott. Egy olyan győzelmet, ahol a küzdelemben nem maradt komolyan veendő, igazi és ütőképes ellenfele – de ez már egy régi és tulajdonképpen lezárt történet… A háború második szakasza 2010 nyarától mostanáig folyt: totális Fidesz-rohamokkal, ám átgondolt stratégia nélkül. És mivel ellenfél most sincs, még ez a stratégiátlanul vagdalkozó társaság is komoly győzelmeket érhetett el…
Ennek legutóbbi fejezetéhez érkeztünk most el a 2012-es költségvetés körüli barmolással – és azzal, hogy a ma nyilvánosságra kerültek szerint azt az Állami Számvevőszék is megalapozatlannak, szakmailag megítélhetetlennek és így komolyan sem vehetőnek találta. Igen, az az ÁSZ, amelynek élére pedig egy igazi Fidesz-pártkatonát, Domokos Lászlót állítottak, aki nemrégiben mint a Költségvetési Tanács egyik tagja, támogatta ugyanezt a költségvetést… És mégis: ma az általa vezetett szervezet Vélemény Magyarország 2012. évi költségvetési javaslatáról (www.parlament.hu/irom39/04365/04365-0003.pdf) c. munkájában lehúzta az egészet a klotyón…
Innentől már nem lehet komolyan venni ezt az egészet, mert nyilvánvalóan látszik, hogy az átgondoltságnak és a megalapozottságnak nyoma sincs az Orbán-kormány ténykedésében. Ami innentől következik, az már nem más, mint egy leplezetlen ökölharc a saját hatalmuk védelmében, a saját érdekeik és rögeszméik sugallatára. No, nem mintha eddig más lett volna a helyzet, de sokakban még élt valami makacs remény, hogy „Majdcsak kikerekedik ebből valami!” – de hát láthatjuk, hogy csak a szemünk kerekedik…
Innentől viszont nem tehetünk mást, mint hogy leszámol minden értelmes ember a reményeivel és az illúzióival, amelyekkel esetleg a Fideszhez és Orbánhoz kötözte magát – és elkezd harcolni a legelemibb emberi, közösségi és polgári érdekeiért, a saját és közössége jövőjéért. Mert aki nem ezt teszi, az a saját jövőjét fogja odaajándékozni egy olyan társaságnak, amelyik az „ajándékozó” érdekeivel mit sem törődik.
Dél-Amerikában ha egy kormány eléri a tehetetlenkedésnek ezt a fokát, szokott jönni egy puccs: jönnek a katonák és a rádió néhány napig csak katonazenét sugároz… Azok forróvérűbb népek – nálunk ez nem dívik. Isten (aki a Történelem Ura, mint tudjuk) látja, hogy mi nem akartunk harcolni – még most se akarunk! Amikor Orbán „szabadságharcot” hirdetett, méla utálkozás fogott el bennünket: Harc? Minek? Miért épp most? Ki ellen? Haggyanak má’ békén…! Megvan nekünk a saját dolgunk: azzal szeretnénk foglalkozni – ha hagynának végre-valahára minket.
…De látnunk kell: nem hagynak! Nem hagynak, mert őket, Orbánékat sem hagyják békén kényszerképzeteik és régi adósságaik. Menni vagy meghalni – ez most a Fidesz-jelszó és ez is fog maradni az elkövetkezendő két és fél évben. Mennek – és átmennek mindenen: rajtunk, a jogon, az ésszerűség határain.
Már ha hagyjuk!
Nem kéne!
A szervezett és elszánt V. Henrik úgy söpörte el Agincourtnál a hatalmas és magabiztos franciákat, mint a szél. A fegyelmezett és céltudatos poroszok Leuthennél leverték a jóval erősebb osztrákokat… Ugyan miért ne győzhetnénk le mi is 2014-ben Magyarországon az oly hatalmasnak és megingathatatlannak látszó Fideszt, ha mi is jól szervezettek, elszántak, fegyelmezettek és céltudatosak leszünk? Igen: a Fidesz csupán erősnek látszó – mert ugyan hogyan lehetne az igazán erős, aki kapkod? Aki képtelen a saját maga által megszabott határidőket is betartani? Akiben annyi erő sincs, hogy legalább a költségvetés számait összefésülje egy táblázatban?
…Persze, ha mi is kapkodni fogunk, ha mi sem tartjuk be az ütemterveinket, ha mi is erőtlenül fogunk együttdolgozni, akkor nekünk sem lesz esélyünk a győzelemre.
Illúzióink ne legyenek: a Fidesz mindent be fog vetni ebben a háborúban – mert nem tehet mást: neki győznie kellene a következő választáson is ahhoz, hogy ne tűnjön el és ne tűnjenek el „prominensei” a süllyesztőben. Hihetetlen húzásaik lesznek még, és ahogy egyre jobban érzik a vesztüket, egyre gátlástalanabbá és erőszakosabbá fognak válni. …És ezt bírnunk és állnunk kell majd és folyamatosan offenzívában kell lennünk – már ha tényleg győzni és nem csupán hőzöngeni akarunk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek