„Mivel tudtommal azért vagyunk itt, hogy megnyerjük a háborút, azt hiszem nem kéne nagydobra vernünk, hogy az elöljáróink között közveszélyes őrültek vannak.”
Reisman őrnagy – A piszkos tizenkettő
Igen, valahogy meg kéne nyernünk a háborút – tudják, amit úgy egy éve indítottunk… De hogy pontosan mi ellen is, az egyre bonyolultabb, ha meghallgatjuk Orbán Viktor tegnapi, a diplomáciai testület éves eligazításán mondott beszédét.
A beszédet Orbán az eurórégió válságával kezdte. Fogalmunk sincs, honnan vette azt Orbán Viktor, hogy az éppen 8-10 évig fog tartani – talán Jobbkezének ujjából szopta. A világon nincs olyan megalapozott közgazdasági bizonyítékrendszer, amely ezt jósolná – de még csak halvány elméletek sincsenek. Szerintem úgy lehetett, hogy „valamit mondani kellett” a külképviseleti eligazításon – de hogy miért épp egy ekkora megalapozatlan marhaságot mondott végül, ráadásul épp azon a napon, amikor mértékadó euróövezeti prognózisok 2014-ről szóltak (http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/08/28/2014-re_veget_er_a_valsag_europaban/) azt nem tudom. Talán a benne élő örök focista sugallta ezt: tippeljünk, mint a totóban – és ha bejön, akkor nagyon be fog jönni! Azért csínján kellene bánni ezekkel a nagyotmondásokkal, különösen ha a hallgatóság pillanatokon belül szétszéled a nagyvilágban és kint elkezdi hinteni az igét… Olyan ez, mint ahogy a poszt elején idézett Reisman őrnagy mondja: Nem kéne nagydobra vernünk, hogy az elöljáróink között közveszélyes őrültek vannak…
…De ne ragadjunk itt le, menjünk végig a beszéden!
Itt van mindjárt ez a „szuverenitás-elvesztés” dolog. Nyilván azért olyan fontos Orbánnak az, hogy senki ne szólhasson bele komolyabban az ország(a) dolgaiba, hogy azt tehesse, amit jónak lát. Rossz hír neki, hogy egy EU-s tagállam szuverenitása eleve csak viszonylagos lehet. És higgyétek el, jól is van ez így – hiszen ha nem lenne pl. EU-s hiánycél, akkor most nem 3%-ozna Orbán, hanem valahol 7-8% körül járnánk. Emlékeztek még: egy éve ezen mesterkedtek – hol volt akkor még az államadósság, mint főellenség elleni kíméletlen harc?
Egyébként érdekes ez a „főellenség” is: az államadósság – amelyről a tegnapi beszédből azt is megtudhattuk, hogy nem is olyan nagy és veszedelmes, hiszen: „errefelé kisebb az eladósodottság és nagyobb a növekedési potenciál, mint az EU régi tagállamaiban”. Kezdek megkavarodni – ti nem?
Itt jött el az, amit a poszt elején írtam: harcolunk egy olyan ellenséggel, amelyet közvetlenül a hadiállapot múlt szeptemberi kihirdetése előtt a „vezérkar” még nagyobbá szeretett volna tenni – aztán most meg kiderül, hogy tulajdonképpen egészen jól állunk!
Orbán beszédében össze-vissza csapongott: hol attól rettegtette a közönséget, hogy „csődbe jutunk, mint Görögország” és akkor vége a szuverenitásnak, jönnek a „spekulánsok” – és azok fognak uralkodni Magyarország felett (…és nem ő). Hol pedig az EU-hoz képesti jó helyzetünkkel kérkedett.
Tegnap egy önmagát (joggal) sikertelennek és tehetetlennek érző embert láttunk, aki emiatt tele volt frusztrációval. Arról beszélt, hogy a szomszédaink „joggal néznek le minket” – ez nyilván azt jelenti, hogy neki nem sikerült emelni az országon, ezért őt nézik le igazán. Hiszen ő ígérte, hogy minden akkor fog itt megjavulni, ha az övé lesz a hatalom – és most íme, a hatalom az övé és csak romlott a helyzetünk! Kínos, wazze, elhiszem…
De ennek ellenére (vagy éppen ezért?) tart még Orbánban az ígéretgörcs: újra beígérte az „egymillió munkahelyet”. Konkrétan a következő, 2012-es évre ígért 200-300 ezer közmunkahelyet. Hm… Ugyan honnan teremtené elő azt a százmilliárdos nagyságrendű költségvetési keretet, amely ehhez kellene? (Mert számoljunk csak egy kicsit: nettó 47.000 Ft lesz a közmunka-bér, az szorozva 200.000 munkahellyel és 12 hónappal… Húha, ezt Matolcsy ki sem merné számolni! És akkor még csak a nettó munkabéreknél tartunk – se „láger”, se „őrég”, se semmi más…)
Régi fogással élt a miniszterelnök, amikor a világgazdasági és euróövezeti válsággal indokolta a jövő évre tervezett radikális költségvetési lépéseket és „külső hatásokkal” a belső megszorítást. Merthogy a beszéd legfontosabb belföldi üzenete a „küzdelmes ősz” volt: miután megbukott a matolcsyzmus és a költségvetésen többszáz milliárdos lyuk várható, immár nem arról lesz szó, hogy itt-ott meg kell spórolni néhány százalékot, hanem hogy „milyen feladatokból szálljon ki teljesen az állam. Vagyis bizonyos területeken 100 százalékos lesz az elvonás.”
Orbán azzal került hatalomra, hogy elhitette a Jónéppel: megtartható az állami ellátások teljes rendszere – sőt: mindenki még kap is pluszban. Ő volt a szocializmust remélők utolsó mentsvára és most jóval karcsúbb állam lesz a dolog vége, mint arról a vadneoliberális közgazdászok valaha is álmodni mertek volna! Ez most már meglesz – a kérdés az, hogy miképpen reagálnak ere a zemberek?
A leginkább 2012-ben az országra törő „szűk esztendő(k)nek” van egy igen érdekes aktuálpolitikai következménye is, erről is beszélt Orbán tegnap: még idén ősszel meg kell hozniuk az utalmukat bebetonozó „sarkalatos törvényeket” mert „2012-ben ezt már ilyen mértékben nem lehet elvégezni”. Itt nyilván arra számít, hogy miképpen Gyurcsány kollégának 2007-ben, immár neki sem lesz meg 2012-ben az a bizonyos „spirituális legitimitása” és nem tudná letolni a társadalom éhségtől összeszűkülő torkán ezeket a törvényeket. Addigra ugyanis a leghülyébb magyarnak is világos lesz, hogy Orbán átverte (az üres fejeknek az üres gyomrok és pénztárcák fogják elmagyarázni ezt) – és ha akkor, 2012-ben látná azt a Jónép, hogy a nyilvánvaló hazugságaik és tehetetlenségük ellenére olyan törvényekkel jönnek elő, amelyekkel a maguk leválthatatlanságát biztosítják, akkor…
Nos, akkor az „Orbán takarodj!” nagy valószínűséggel nem állna meg az óhaj szintjén. De most, 2011 őszén még (relatíve) minden csendes lesz: lehet még a Jónépnek görcsösen bízni abban, hogy „valahogy majdcsak megússzuk a szívást”, hogy „nem lesz olyan rossz, mint ahogy sokan mondják” és lehet a Jónépnek ezzel kibújnia egy igazi (értsd: tevékeny, szervezetten cselekvő) ellenzékiség alól.
Nagy kár ez a naivitás, ez a görcsösen akart „hit” Orbánban – mert ha a magyar társadalom még idén úgy döntene, hogy mindent megtesz Orbánék következő ciklusa(i) ellen és „nem legitimálja hallgatásával” a tervezett „sarkalatosakat”, akkor…
Nos, akkor sokkal előbb térhetnénk rá a normális kormányzás útjára. Orbán azt mondta beszédében, hogy „vészhelyzetbe sodródott Magyarország” – pedig az igazság az, hogy ő terelte azt veszélyes útra. Azzal, hogy egy tehetségtelen, de végtelenül hatalom- és haszonéhes társaságot ültetett „kormányként” az ország nyakára, ahelyett, hogy eleve reálpolitizálásra készült volna. Igaz, hogy akkor nem lett volna meg a „több mint 2/3-a”, de ha jobban elgondolkodott volna a hatalom és a hatalmon maradás dolgairól, akkor beláthatta volna, hogy nem is kellett volna az a 2/3. Mert ha reális programmal vezetné az országot, sokkal nagyobb eséllyel választanák újra, mint ha „demokratikus erőszakkal” próbálna hatalmon maradni 2014 után is. (…Persze most ne nyissuk ki azt a vitát, hogy a 8 évnyi ellenzékiség után, amelyet finanszíroztak valakik, vajon megtehette volna-e azt, hogy ne az őt az „elmúltnyócévben” támogató és a Fidesz 2010-et követő „tutihatalmába” befektető gazdasági holdudvar érdekeinek megfelelően kormányozzon, hanem „csak” az ország és a nép érdekei szerint?)
…Mit is mondott még tegnap? Ja, irigykedett egy kicsit a többi visegrádi országra, magyarázgatta, hogy nyugaton is épp „lebontják a jóléti államokat”, meg hogy az ő „nonortodoxiáját” éppen most kanonizálják. (Hogyne – csak pl. éppen az a bankadó nem ez a bankadó!) Megemlítette, hogy más „voltkomcsi” országok egyes politikusai is örömmel einstandolnák a magánnyugdíj-pénzeket. (Hogyne: hiszen mindenütt vannak-lennének a pillanatnyilag könnyebb utakat járni akaró populisták, akik a valódi meló helyett a mások pénzéből akarnak a hatalomban túlélni…) Védegette még egy kicsit a Kína-politikáját is… Nagyjából ennyi volt.
…Igen, Reisman őrnagynak igaza van: nagy gáz az, ha nagydobra verjük a hülyeségünket – ennél már csak az a nagyobb gáz, ha a hülyéknek nagy hatalmat ad(t)unk!
Mi lenne, ha legközelebb megpróbálkoznánk az okosakkal?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek