(Az alábbi poszt nem azt jelzi, hogy a Progresszív Blog támogatná Gyurcsány Ferencet. Mi a modern, sikeresen fejlődő és célszerűen kormányzott Magyarországot támogatjuk és nem „személyekben gondolkodunk”, hanem feladatban és eszközökben!)
Egy év alatt a Fidesz lenullázta magát.
Persze, erősek ők még, azt csinálnak ma a hatalomban, amit csak akarnak – de már sanszos, hogy „alkotásaikból” 2014 után vajmi kevés fog állva maradni! A Fidesz ott követte el a hibát, hogy úgy valamikor 2008 vége felé nem tett ajánlatot Magyarország legjobb fejeinek: „Gyertek, súgjatok, csináljuk együtt: kormányozzuk mi Magyarországot!” Ők másban – és ebből következően másokban – gondolkodtak. Meg is lett az „eredménye”: a Fidesz-kormány minden fronton harcban áll. Minden lépésével újabb és újabb konfliktusokat generál. Ez most még nem baj, mert bírják erővel – de ha egyvalamit megtanulhattunk, akkor az az, hogy egy minden fronton harcoló hatalomnál a front egyszerre fog összeroppanni… És akkor – 2014-ben – nem lesz tovább.
A kérdés: nekünk hogyan lesz tovább? Lesz-e valaki, aki bemegy a Fidesz-romok közé, átveszi az ország irányítását, újjászervezi azt és sokkal jobban csinálja, mint bárki, Mátyás király óta?
Ahhoz, hogy a Fidesz-hatalom valóban összeroppanjon és eltűnjön, minden valódi demokratára szükség lesz: kell 2,7-2,8 millió szavazat. Kérdés, hogy „minden demokrata arcaként” Gyurcsány Ferenc elfogadható lesz-e? Mert jelenleg Gyurcsány az egyetlen olyan jelentkező a demokrata oldalon, akiben legalább elvileg benne lehetne a képesség a vezető pozícióra és ugyanakkor „ambicionálja” is azt…
A továbbiakban e posztban az ő jelenleg látható esélyeit boncolgatjuk, abból az apropóból, hogy a hírek szerint szerveznek neki egy vadiúj pártot.
Manapság (még mindig) sikk Gyurcsányt leszólni, utálni. Ez az újabb kori Magyarország talán legtartósabb politikai divatja. Még Orbán Viktor népszerűségének tartósságát is meghaladja… De lenne egy szerény felvetésem a Gyurcsányt a „nemfideszes” oldalról leszólók felé: ugyan, tessék már jönni és jobb, hitelesebb politikai alternatívát, „kristályosodási pontot” kínálni!
Ma ugyanaz megy, ami mindig is a magyar közéletben: valakit vagy istenítenek, vagy halottnak tekintenek. A magyar politikai közgondolkodás képtelen megújulásban gondolkodni – mert ehhez bizalom kellene, ami pedig a magyar társadalomban hiánycikk. Gyurcsány Ferenc politikai előélete és „pedigréje” vet fel kérdőjeleket. Kormányzati referenciája talán még inkább. Az a kérdés, hogy képes-e tanulni a hibáiból és képes lesz-e olyan csapatra bízni az új hatalomgyakorlás előkészítését és magát a hatalomgyakorlást is, amelynek tagjai radikálisan különböznek a 2004 és 2009 között körülötte vitézkedőktől? És az is kérdés, hogy azok, akik elvileg képesek lennének ennek az új csapatnak a vezetői és tagjai lenni, vajon hajlandók lennének-e „lenyelni a Gyurcsány-békát”, elfogadnák-e őt az emlegetett „kristályosodási pontjukként”?
Ma ezzel kapcsolatban komoly fenntartások vannak: „égő dolog” lenne, ha egy értelmes és hiteles ember Gyurcsány-támogatóvá válna. Igen ám, de Orbán-támogatónak lenni még kevésbé menő dolog – azzal pedig minden értelmes ember tisztában van, hogy ha 2012 körülre nem fog felállni egy ütőképes ellenerő a politikában, akkor Orbánnak komoly esélye lesz a maradásra…
Na, akkor most és a közeljövőben mi is a teendő? Megvetjük-e csendben továbbra is Gyurcsányt – vagy felhasználjuk őt a saját célunk érdekében? És ez a cél: a modern, „defeudalizált” ország. (Elég nagy szégyen, hogy 67 évvel Horthy Miklós és 21 évvel a rendszerváltás után még mindig egy – újabb – „hűbéri struktúrákban gondolkozó” kormányerő ellen kell küzdenünk, de hát ez van!) Szóval: használjuk-e Gyurcsányt – ez itt a kérdés? Az ugyanis nem kérdés, hogy ő hagyná-e magát használni a fent nevezett célra. Ő tudja, hogy egyetlen esélye van a visszatérésre: ha jönnek mellé a rátermett emberek – mert ha csak a jelenlegi D-F-kategóriás tökvakarók lesznek ott továbbra is, akkor abból semmi sem lesz…
De van itt egy további kérdés is: vajon mi, magyarok képesek vagyunk-e valami teljesen újat alkotni? Képesek vagyunk-e és merünk-e valami teljesen előzmények nélkülibe belevágni? Mert az az erő, amely leválthatja a mostani kormányt, a nulláról kell induljon! Nincs olyan párt, csoport, amely továbbfejleszthető lenne. Mindegyiknek rossz a struktúrája és egyiknek sincs sem alkalmas ideológiája, sem ütős programja, sem kellően merész, kreatív és dinamikus vezetői. Képzeljük csak el azt a „vihart”, amely Mesterházy Attila képében söpör végig a politikai pusztán! Röhej, ugye?
Gyurcsány legalább tud viharzani… Ha okosak vagyunk, lehet belőle használható és vitorlánkba fogható szél. Csak rajtunk múlik – mert neki egyszerűen nincs más politikai választása. Aztán amikor már majd fut a hajó, meglátjuk, ki is lesz a kapitány?!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek