Der Balkan beginnt in Wien, am Rennweg“ („A Balkán Bécsben, a Rennwegnél kezdődik”)
Metternich
Van egy nép, amely hosszú-hosszú évszázadok óta itt él közöttünk. Itt, Európa szívében. Annak idején mi befogadtuk őket, amikor hosszú-hosszú kóborlás után ideérkeztek. Az első találkozásaink is igen kellemetlenek voltak: mivel az ő elképzeléseik a magántulajdonról eltértek a miénktől, ezért különösebb aggályoskodás nélkül nyúltak javainkhoz – azokhoz a javakhoz, melyeket ők maguk nemigen tudtak volna előállítani, megtermelni, hiszen ehhez nem volt meg a kellően szervezett társadalmuk, sem pedig a szaktudásuk. Viszont kívánták e javakat – ezért, bizony, gyakran erővel tették ezeket magukévá…
Ennek ellenére mi segítettük őket: igyekeztünk átadni nekik tudásunkat, azokat a fejlettebb ismereteket, amelyek révén ők is elérhették volna a miénkhez hasonló jólétet. Természetesen anyagi támogatást is nyújtottunk nekik – ám azzal ők nem voltak képesek célszerűen élni, hozzávetőleges fogalmaik sem lévén a prudens, polgári gazdálkodásról és az előre tervezésről. Évszázadaik alatt hozzászoktak, hogy máról holnapra éljenek – és ez jellemezte vezetőiket is. Ők sem gondolkodtak távlatokban, csupán rátették a kezüket bármire, amit elérhettek. Ebből következően persze időről időre kifogytak szinte mindenükből – és ilyenkor nálunk kilincseltek segítségért, amit mi, lehetőségeinkhez mérten, rendre meg is adtunk. Pénz is, tanácsokat is… Közülük sokakat taníttatunk legjobb iskoláinkban.
Ám hiába: továbbra sem szoktak le a tervezetlen-szervezetlen életről. Ugyanúgy csak a mában éltek és ugyanúgy nem törődtek a holnappal. Gyakorlatilag semmit sem változtak és semmit sem tanultak: újra és újra ugyanazokat a hibákat követték-követik el, mind a mai napig… Nem tanultak meg célszerűen előre gondolkozni. Ma éppúgy nem foglalkoznak azzal, hogy a mai cselekedeteiknek mik lehetnek a hosszabb távú következményei, mint tették ezt egész történelmük során, végesetlen végig.
Voltak-vannak persze kivételek – de ők csupán kivételek. Példájuk nem hatotta és ma sem hatja át népük zömét: azok maradtak-maradnak olyanok, amilyenek voltak mindig is… És persze erőszakosak is. Egymás közt is, de saját köreiken túl is. Ha megjelennek üzleteinkben, van, hogy „túlteszik magukat” a minden betérőre vonatkozó általános normákon, pl. a fizetésen. Valljuk be: sajnos néha még akkor is képesek lopni, amikor pedig tele a zsebük pénzzel – ez a mentalitás jellemző vezetőikre is egyébként! Lopnak tőlünk és lopnak egymástól is.
És ha szóvá tettük nekik, hogy talán változniuk kellene, hogy végre ők is felzárkózhassanak hozzánk-közénk, akkor vagy elengedték ezt a fülük mellett, vagy sértettséggel reagáltak. És élték-élik tovább bajtól bajig tartó, rosszul szervezett életüket - és erőszakos, tudatlan és önző vezetőik sem sokat változtak…
…Mi pedig továbbra is nyakló nélkül támogatjuk őket. Ők pedig továbbra sem illeszkedjenek bele a mi világunk jól működő és magas szintű munkakultúrájába. Itt járnak-kelnek közöttünk, de semmivel sem járulnak hozzá közösségünk fenntartásához, erőforrásaink bővítéséhez. Az ő rendezetlenségünk hovatovább a mi társadalmunkat és környezetünket is szétzülleszti. …És mi ezentúl is határok nélkül toleráljuk az ő „sajátos, senki másra nem jellemző és szabadságközpontú életformájukat” - miközben ők alapvető normáinkat is egyszerűen nem létezőkként kezelik.
…Bizony: ilyenek a magyarok - és még ők nézik le a cigányokat és a bevándorlókat?!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek