Mára demokratikus hatalommonopólium jött létre Magyarországon. Van ilyen? Hiszen a demokrácia lényege éppen az, hogy nem monopolizálható a hatalom.
Valóban: ott, ahol a demokrácia gyökerei maguktól, hosszú-hosszú évszázadok alatt jöttek létre, igen kicsi az esély manapság arra, hogy valakik hatalmi monopóliumra tehessenek szert. Ennek ugyanis igen erős akadálya lenne az ottani népekben élő természetes szabadságtudat, hogy önmagukat az önálló és egyenlő szabadok közösségének érzik…
…Mi ment itt félre, hogy Orbánék nem tapasztaltak komoly, ütőképes és szervezett társadalmi ellenállást, amikor rohammunkában neobarokk hatalmat kezdek építeni? Mit kúrtunk el („nem kicsit, nagyon”), hogy 1989-’90 és az EU-tagságunk ellenére sem szilárult itt meg a valódi szabadság?
Itt, Magyarországon, ahol a demokrácia és a szabadság nem belső fejlődés, hanem egy külpolitikai véletlen ajándékaként jött el 1989-’90-ben, korántsem biztos, hogy van számottevő akadálya annak, hogy valakik „centralizált szabadságot” hozzanak létre. Nem volt olyan történelmünk, hogy létrejött volna a polgári szabadság, erre így igényünk sincs igazán.
…„Még hogy a magyar ember nem igényli a szabadságot? Hát hogy lehet ilyet mondani, amikor századokon át ez volt a legfőbb vágyunk? ’’Éljen a magyar szabadság…’’ – ahogy a Kossuth-nóta is mondja!”
Igen, igen… Csakhogy. Ha jobban megnézzük „szabadságigényünket”, akkor kellemetlen kis disznóság derül ki róla: összetévesztjük a(z egyéni és köz-)szabadságot a (nemzeti) függetlenséggel!
Nézzük csak meg pontosabban szabadságdokumentumainkat! Az 1848-as 12 pontban is a nemzeti függetlenség-igény tükröződik, íme:
„…magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk” (1848. március 15., a 12 pont 10. pontja)
Követelik benne az országgyűlést – ám szó sem esik arról, hogy az a nép zömét képviselje. Követelik a sajtószabadságot is – de nem nyilvánítják ki azt, hogy képesek és készek is vagyunk/lennénk a saját sorsunkat a kezünkbe venni…
…És mit is követeltek az utcákon 1956-ban?
„Ruszkik haza!” (1956 október 23.)
De még 1989 nyarán, Nagy Imre újratemetésén is miről beszélt Orbán Viktor – aki napjainkra létrehozta az emlegetett hatalommonopóliumot?
„…azonnali tárgyalások… …az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről” (Orbán Viktor beszéde Nagy Imre és társai újratemetésén – 1989. június 16.)
Említi ugyan „…1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot” – de láttuk, hogy ’48 ez utóbbit magyar szabadságként (vagyis: függetlenségként) értelmezte leginkább. De Orbán sem emlegetett olyasmit, hogy a magyarok „felelős közösségként” határoznák meg magukat és arról sem beszélt, hogy a kommunisták eltűnése (negatívum-cél) és a szabad választások után mi, magyarok miféleképpen akarjuk elrendezni a dolgainkat?
Az euro-atlanti értelemben vett szabadság, mindig is egy kisebbség „hobbija” volt Magyarországon, az a nép nagy tömegeit nem járta át…
A függetlenség passzív viszony: nem uralkodnak mások rajtunk - ennyi. Ezzel szemben a szabadság aktív és cselekvő dolog, mert lényege az, hogy sokan, nagyon sokan vesznek részt a közügyekben, arra figyelmet és időt szánnak. A szabadság: folyamat – a függetlenség: állapot.
Bajorország, vagy Dél-Tirol nem független – viszont népe szabad: az ottani társadalom tele van öntevékenységgel. Magyarország független – de népe nemigen öntevékeny mint közösség, tehát nem is lehet igazán szabad, mert önnön sorsunk alakítása öntevékenységet és önálló kezdeményezőkészséget tételezne fel. Van tehát jog szerinti szabadságunk, csak éppen nem élünk vele.
…Ezért vált lehetővé az, hogy hatalmi monopólium telepedjen rá az országra és a társadalomra.
Ha belegondolunk, a magyarság mindig így járt a jog adta szabadsággal: ez történt a kiegyezés után, ez volt a Horthy-korszakban is és a Rákosi-, majd a Kádár-éra alatt is. A magyar társadalom többségének „nem ösztöne” a cselekvő szabadság: sosem ezt tanulta, a szüleitől sem ezt látta – honnan a fenéből akarhatná, ha nem is ismeri?
A szabadság: konstruktív program és jól átgondolt folyamat. De tud-e önmagától programot alkotni és folyamatban gondolkodni ez a nép tömegesen? És ha nem – mert ezt tapasztaljuk – akkor itt tulajdonképpen a hatalmon lévők és a hatalmat gyakorlók jóindulatára, ízlésére van bízva, hogy miféle hatalmat építenek ki? Mert a magyar nép passzivitása nagyon tág határokat szab ennek, a hőbörgő, de szervezetlen és konstruktív programmal szintén nem rendelkező „liberális értelmiségi körök” és „nyugatosok” pedig nem képviselnek valódi erőt.
Egyetlen út kínálkozik a szabadság és a demokrácia felé – de ez az út egyáltalán nem „tipikus”. Alulról isten tudja mikorra alakulna ki – talán sosem. A jelenleg fenn lévők pedig ellenérdekeltek a valódi demokráciában. (Talán joggal is félnek attól, hogy merrefelé sodródna ez a nép, ha önmagára lenne bízva? – Hiszen ők is éppen a nép demokráciában és felelős, előrelátó döntésekben való járatlanságát kihasználva juthattak kormányra…) Ezek miatt az egyetlen reális és belátható időn belül meg is valósítható mód az, ha egy, a modernitás és a demokrácia iránt elkötelezett erő képviselői kerülnek kormányzati és törvényhozó pozícióba. Csak ezen a módon fordítható vissza Magyarország arról az útról, amelyen most halad és csak ezen a módon indulhatnak be azok a belső, demokráciaerősítő mechanizmusok, amelyek egy bizonyos idő után már eljuttathatják a magyar polgárok többségét oda, hogy ne fogadjanak el készséggel egy újabb hatalommonopolizálási kísérletet.
Mint írtam, ez az út nem tipikus – és nem is veszélytelen, hiszen a demokratikus és a társadalmat demokratizálni akaró erők vezetőinek belső meggyőződésén, „jellemszilárdságán” fog múlni a siker. Ha ők „meginognak” és annyi elődjükhöz hasonlóan elkezdenek „maguk felé hajló kezekkel” politizálni, akkor ott a dolog vége… Látszólag tehát nagyon kevés reményünk-esélyünk lehet a pozitív változásra, ha azt csak néhány ember személyes tulajdonságaira vagyunk kénytelenek alapozni – ám ne feledjük, hogy a világon minden nagy és pozitív változás kezdetben néhány embertől indult el!
…A kérdés most az, hogy közöttünk vannak-e ezek az emberek és ha igen, hogyan találjuk meg őket? Minden más csak ez után jöhet!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek