arkánum: titkos szer, orvosság (forrás: http://www.idegen-szavak.hu/keres/ark%C3%A1num)
Úgy látszik, hogy a Fidesz tényleg üzemeltet valahol, nagy titokban egy Nemzeti Ködfejlesztő és Figyelemelterelő Központot, melynek az a feladata, hogy hétről hétre vessen valami gumicsontot a magyar közéletbe – amíg mi azon rágódunk, addig ők simán haladhassanak a maguk önérdek és hozzá nem értés vezérelte útjukon…
Tegnap például a gyerekek után járó többletszavazatok ügyét vették elő.
Tegyünk úgy egy pillanatra, mintha nem tudnánk, hogy ez vagy csupán az említett figyelemelterelés, vagy pedig szimpla idiótaság – gondoljuk végig ezt a dolgot! Jó sorvezetőnk is akad ehhez: Révész Már(tír)iusz (copyright by Kuncze -2006) A gyermek választójoga című, a Népszabadságban 2007. április 23-án megjelent írása (http://www.nol.hu/archivum/archiv-443820). Ugyanis ott vetődött fel az ötlet nyilvánosan először - Szájerjózsi most csak leporolta…
Mit ír ott érvként a javaslata mellett a Jeles Szerző?
Bevezetésként elpolemizál azon, hogy „Véletlen lenne, hogy egyetlen demokrácia sem tudja biológiailag reprodukálni önmagát, vagy ennek más okai vannak?” És rögtön fel is veti, hogy ez azért van, mert „…a gyermeket nevelő családokat, szülőket sújtó társadalmi igazságtalanságok oda vezethetők vissza, hogy a gyerekek meg vannak fosztva a demokratikus érdekérvényesítés egyik legfontosabb eszközétől, a választójogtól.”
Aha!
Nos, emlékeim szerint annak idején az athéni demokrácia nem küzdött semmiféle népesedési problémával és a mai euro-atlanti típusú demokráciák alapjait adó szabad germán közösségek is úgy szaporodtak annak idején, mint a nyulak. (Ez okozta többek között annak idején a vikingek kirajzását is…) De a kezdeteitől demokrata USA is szépen szaporodott egészen a legújabb korig – tehát: nem a demokrácia a baj és nem is az, hogy az apróságok után nem szavazhat Apuci és Anyuci.
De vajon sújtják-e tényleg „társadalmi igazságtalanságok” a gyerekeseket? Ha a Jeles Szerző itt arra gondol, hogy nekik jövedelmük egy részét a gyerekekre kell költeniük és ekképpen kevesebb jut a felhőtlen szórakozásra és a fogyasztói társadalom talmi javainak felhalmozására, akkor ezzel Máriusz barátunk igen csúnyán bebukik: mert ezek szerint a konzervatív-tradícionális-keresztény elvek hívei is vágyakoznak a „földi kincsek” után, holott ezt ők hivatalosan tagadják… Hoppá! „Életszínvonal” kell nekik, nem csak melegség és szeretet! Pedig a szektaalapító, bizonyos Jézus annak idején a „Gründerzeit”-ben még úgy nyilatkoza’, hogy „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…!” Ettől azért elég messze esik Lázár „Limuzinpopulista”János – azóta sírva leadott – Audi S8-asa…
De ha már „populizmus”, akkor bizony Máriusz is adagol belőle: „…ha egy átlagos kétgyermekes család egy újabb gyerek vállalása mellett dönt, akkor azt is eldönti, hogy önerejéből nemhogy külföldön, de még a Balatonon sem tud majd üdülni az elkövetkező húsz évben.” Ez egyszerűen nem igaz! De ha igaz lenne, akkor meg nem értem, hogy miért szünteti meg épp ez a kormány a Nemzeti Üdülési Alapítványt? (http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/12/02/megszuntetik_az_udulesi_alapitvanyt/)
Van egy emelkedett példája is Máriusznak: „…ha egy családi vállalkozás disznót, vagy tehenet nevel, annak költségeit leírhatja, ha gyermeket, akkor annak minden költségét, a pelenkától az iskoláztatásig, a család fenntartóinak kell állnia, a keményen megadóztatott jövedelmükből.” – Igen, itt előmászik a sötétből az a szemléletmód, hogy „A Zállam aggyon nekem..!” Máriusz és elvbarátai azt akarják, hogy az államra – és azon keresztül a kevesebb gyereket nevelő polgárokra - terhelhessék át a saját családideáljuk költségeit. Éspedig azzal akarják ezt megokolni, merthogy: „A fáradságosan felnevelt gyermekek adóforintjaiból a társadalom paradox módon azoknak biztosít nyugdíjas korukra magasabb színvonalú ellátást, akik gyereknevelés helyett karriert építettek, és addig is magasabb színvonalon éltek. Ez az ordító igazságtalanság általánosan jellemző a fejlett demokráciákra.”
A gondolatmenet alapja világos és közismert – csak éppen téves: az az állítás, hogy a társadalom stabil anyagi alapjait és a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát a sok gyerek adja meg. Nos, ezzel a témával nemrég már foglalkoztunk a Progresszív Blog egyik posztjában (Sok gyerek – stabil nyugdíjrendszer? - http://progressziv.blog.hu/2011/01/09/sok_gyerek_stabil_nyugdijrendszer). Ott többek között ezt írtuk:
„A társadalom „létszámbeli felfuttatása”… semmit sem old meg – viszont elhozná (ide is) a túlnépesedést, ami nagyobb ellátási feladatokat, több és több erőforrást igényelne…
A népességszám-növelés mint többleterőforrás-teremtő eszköz az ipari forradalom előtti időkből származó gondolat. Addig volt járható ez az út, amíg viszonylag kevés ember viszonylag nagy területen viszonylag kis infrastruktúra-igénnyel élt.
…Van-e megoldás?
Igen, van - de annak semmi köze a „sokasodó társadalom” és a „növekvő születésszám” populizmusához. Nem az emberek számát kell növelnünk, hanem az erőforrásokat bővítenünk. Erre az útra az emberiség az ipari forradalommal léphetet rá: azóta nincs egyértelmű és szükségszerű kapcsolat az előállított erőforrások mértéke és az előállítók létszáma között.
Ehhez először magas szintű technológiák, másodszor kiváló szervezettség, harmadszor pedig az előző kettőn alapuló hatékonyság kell. A későbbiekben a termelésből hiányzó embereket így lehet „pótolni”...” – elnézést a hosszú önidézetért, magam is viszolygom ettől…
Ezek szerint tehát nincs ok arra, hogy a „Sok gyerek–virágzó ország”-elvben higgyünk, azért áldozatokat hozassunk a társadalommal, vagy annak gyermektelen, illetve kevésgyerekes tagjaival! Nem helyes, ha „lejárt szavatosságú igazságokra” akarunk társadalompolitikát alapozni, mint ahogy az sem helyes, ha belemegyünk abba, hogy egyes csoportok a saját hatalmi érdekeiket ezekkel a lejárt igazságokkal megideologizált machinációkkal akarják kiszolgálni.
Máriusz további eszmefuttatásai ezek után már szinte szánalmasak. Ismét elő-előkerül az életszínvonal kérdése – pl.: „Miért természetes, hogy ha valaki gyereket vállal, annak alacsonyabb életszínvonalon kell élnie annál, mintha nem lenne gyereke?” – azért wazze, mert (ahogy fent bizonyítottuk) nem a társadalom, hanem a saját elvei, „kedvtelése” miatt vállalta azt a (több) gyereket! Aztán elkezd Máriusz a választójog „evolúcióján” elmélkedni, hogy: „…szavazati joghoz jutottak a szegényebbek, a nők, és ma úgy gondoljuk, hogy mindenki egyenlő eséllyel részt vehet a közélet formálásában. A gyerekeknek erre nincs esélyük.” – még jóhogy! Hiszen számtalanszor leírtuk már, hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy „bárki beleugathat bármibe, bárhogyan”, hanem azt hogy legalábbis célszerű „kompetensen beleugatni”. Ebből pedig az következik, hogy aki nem kellően felkészült ahhoz, hogy beleszóljon a közösség ügyeibe és esetleg meg is határozza ezzel a közügyek folyását, annak nem célszerű beleszólnia azokba – mert ez veszélyes. És következik ebből az is, hogy nem célszerű „súlyozottan” beleszólást engednünk a közügyekbe azoknak sem, akik valamely „téveszme”, „lejárt igazság”, vagy ideológia fogságában vergődve próbálják az egész társadalmat a maguk hasonlatosságára és a maguk igényei szerint formálni.
A cikk további részében süvít a hülyeség, amikor arról ír Máriusz, hogy:
„Vajon ilyen költségvetést fogadna el akkor is az Országgyűlés, ha a gyerekek után is járna szavazati jog? Az adórendszerben akkor is figyelmen kívül hagynák ezt a 2 millió állampolgárt? Biztos nem! A gyermekek és szüleik helyzete javulna, a gyereknevelés társadalmi presztízse jelentősen növekedne. Minden párt programokat készítene a nagycsaládosok lakáshoz jutásának megkönnyítéséről, az anyák munkavállalási lehetőségeinek szélesítéséről s a gyereknevelés kedvező nyugdíjbeszámításáról, hiszen kétmillió szavazat az nem elhanyagolható.”
No, itt szabadulna el a populizmus! Itt omlana össze a költségvetés! Máriusz barátunk nyíltan azt mondja, hogy a politikusok szabadítsák rá az esztelenséget az országra! Fentebb emlegettem az „Aggyon a Zállam!”-szlogent, most ehhez csatlakozna az „Ígérjen a Politika!”… Okos!
Erről az egészről, ahogy Máriusz és elvbarátai meg akarják oldani a magyar társadalom és gazdaság problémáit, valahogy Mikszáth Kálmán Fekete városa jut eszembe, amikor a város földjeinek gyarapítását a bíró vérére alapoznák:
„…Ezentúl majd mindég hektikus, vérköpős bírákat fogunk választani, akik a Róbert Károly privilégiumai szerint majd körülköpködik nekünk a szomszédos határokat. Hahaha, fel van találva a nagy arkánum. Lőcse így éri utol Londont, s földbirtoka egykor majd csak Kassa kapujánál fog végződni…” – ez a gyerekválasztójog is egy ilyen „arkánum”, nem lenne jó, ha Máriuszék körülköpködhetnék így az országot! Ez is csak egy olyan hatalombebetonozó eszköz lenne, mint a „határon túli magyarok szavazati joga” – vagyis: egy trójai faló, amely ismét bevinné a halatomba a Fideszt…
…Nem tudom, mi járhatott Máriusz fejében, amikor ez így összeállt benne – és arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy miért vette elő ezt az egészet most a Fidesz? De ha végképp be akarjuk verni az utolsó szöget az ország koporsójába, akkor járjunk csak el a javaslat szerint – és hamarosan megoldódik minden bajunk!
…Az utolsó majd oltsa le a villanyt!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek