Az elmúlt hetek-hónapok nyugdíjrendszer-vitáiban az egész nyugdíjügy legalapvetőbb kérdése még nem vetődött fel: lehet-e bármiféle „extenzív módon” hosszú távon is fenntartható nyugdíjrendszert csinálni?

Mit jelent itt az „extenzív mód”?

A nyugdíjrendszer problémáját alapvetően abban szokás látni, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, legalább változatlan, de ha lehet, egyre jobb életszínvonalon. A „magán-, vagy állami” – vita is kimerül abban, hogy az emberek aktív korukban takarékoskodjanak-e majdani nyugdíjas éveikre és ha igen, akkor milyen keretek között? De akár a „tisztán állami” rendszerben gondolkodunk, akár kiegészítjük azt valamiféle kötelező, vagy önkéntes öngondosodással, csupán részmegoldásokat kaphatunk. Éspedig azért, mert semmit sem fog változni az alapfelállás: a társadalom egyre nagyobb hányada lesz „inaktív öreg”.

Szokás erre „megoldásként” javasolni a születésszám-növelést – vannak is erre kiválóbbnál kiválóbb „ösztönzők, a családi adózástól a vallásos-klasszikus világképen alapuló sokgyerekes családmodellig: „sokasodjatok és szaporodjatok” – de ne védekezzetek szex közben!

De mi is történne, ha így lenne: ha megugrana a szaporaság?

Egy „ma született” gyerek jó, ha 20 év múlva „fordulhat termőre” és lehet a nyugdíjrendszert fenntartó „adóalany”. Addig viszont növeli az eltartandók számát – ami ugye világos, hogy „többletterhet” ró a társadalomra. Arra a társadalomra, amely a jelenlegi keretei között, a jelenlegi hatékonysága és termelékenysége mellett már így is „kivan” a terhektől… Az első 20 évünk tehát a „babyboom” startjától rémálom lesz.

De vajon utána, ha felnőnek a fiatalok, eljön-e a Nyugdíjkánaán?

Nem. Azért nem, mert a 20 év alatt a nagyobb létszámú ifjúság felnevelésére-kiképzésére fordított összegek másutt hiányoztak-hiányoznak a társadalomból (és a gazdaságból is). Tehát: „lyukakat” okoztak. Ezeket „be kell foltozni”, ha nem akarjuk, hogy végletesen „lezülljön” a társadalmi és gazdasági infrastruktúra és fel kell tölteni a gazdaságot finanszírozó forrásokat is. Amikor belép a termelésbe az új, nagyobb létszámú generáció, akkor – látszólag – rengeteg többletforrásunk keletkezik. Ám egyrészt a pályakezdők az áltagoshoz képest általában alacsonyabb jövedelemmel rendelkezvén kevésbé is terhelhetők költségvetési és nyugdíjrendszer-fenntartói szempontból. Másrészt pedig hamarosan nekik is lesznek gyerekeik, akiket el kell tartani, költeni kell a neveltetésükre… A rémálom tehát, ahelyett, hogy megoldódott volna, folytatódik…

Sőt: nem csak folytatódik, de szükségképpen és elkerülhetetlenül eszkalálódni is fog. Mert ahogy a népesebb generáció is nyugdíjba megy, ezen az extenzív úton haladva az ő eltartásukhoz egy még népesebb új generáció kell, amelyet ismét fel kell nevelni, a még nagyobb létszáma miatt még több pénzből, ami még több társadalmi erőforrást köt le…

Hoppá! A társadalomban – ezek szerint – „extenzív pályán” nem marad elegendő erőforrás az öregek életszínvonalának megőrzésére, pláne nem az emelésére!

A társadalom „létszámbeli felfuttatása”, láthatjuk, semmit sem old meg – viszont elhozná (ide is) a túlnépesedést, ami nagyobb ellátási feladatokat, több és több erőforrást igényelne. Elvileg lemondhatnának az extenzív úton felfutó emberiség az extenzív fogyasztásról – ám a génjeinkben más van kódolva és gének ellen harcolni elég reménytelen dolog, hiába mondanak már az „önkorlátozással fenntartható fejlődés” hívei... (Hiába ültetjük pl. bringára autók helyett az embereket: manapság már a bringa sem az az „együgyű drótszamár”. Drága csúcstechnológiai termék. Aztán ott vannak a „kiegészítők”, a bringásruha… És ha az ökogyerek beér a bringájával a munkahelyére, rögtön mehet a zuhanyozóba – az meg nem más, mint többlet közműinfrastruktúra-igény és környezetterhelés-növekedés… Nem eccerű ez, kérem!)

A népességszám-növelés mint többleterőforrás-teremtő eszköz az ipari forradalom előtti időkből származó gondolat. Addig volt járható ez az út, amíg viszonylag kevés ember viszonylag nagy területen viszonylag kis infrastruktúra-igénnyel élt.

…Van-e megoldás?

Igen, van - de annak semmi köze a „sokasodó társadalom” és a „növekvő születésszám” populizmusához. Nem az emberek számát kell növelnünk, hanem az erőforrásokat bővítenünk. Erre az útra az emberiség az ipari forradalommal léphetet rá: azóta nincs egyértelmű és szükségszerű kapcsolat az előállított erőforrások mértéke és az előállítók létszáma között.

Ehhez először magas szintű technológiák, másodszor kiváló szervezettség, harmadszor pedig az előző kettőn alapuló hatékonyság kell. A későbbiekben a termelésből hiányzó embereket így lehet „pótolni”. Ha „sci-fiül” akarnék fogalmazni, akkor „robotokkal”…

Világos, hogy egy „Kenjük be sárral!”-társadalomban nem lehetséges magas szintű szociális biztonság, sem magas életminőség – mert ott nincs meg az ezekhez kellő színvonalú munkakultúra sem. Vagy azzal az elvárásunkkal kell leszámolnunk, hogy legyen hosszú távon is stabil, egzisztenciális biztonságot biztosító nyugdíjrendszerünk, vagy azzal az illúzióval, hogy ez elérhető slampos, rosszul szervezett, kevéssé hatékony munkával és populista jelszavakkal manipuláló kormányzással.

„Jobb magyar körökben” manapság „szégyen- és átokszámba megy” Tamás Gáspár Miklós emlegetése is, hát még tőle idézni – én mégis megteszem, mert az alábbi mondata igaz:

„…a javakat sokkal kevesebb ember sokkal kevesebb idő alatt könnyen előállíthatná, ha a gazdasági rendszer nem volna tébolyodott, s ennél fogva halálra ítélt – a klasszikus tőkés szocializációs modellt próbálja megőrizni.” (Az ellenállás érthető hiánya – Népszabadság, 2010. december 1.)

Nem tisztem TGM elveivel (sem „gyakorlatával”) foglalkozni. Az viszont tény, hogy nem lesz „megoldható” a nyugdíjrendszerünk, ha azt „klasszikus modellel” a fejünkben akarjuk megtenni és a „klasszikus eszközökben” gondolkodva.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr742572025

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Leszámolni az illúziókkal 2011.01.09. 17:43:28

Tulajdonképpen egyet kell értsek a miniszterelnökkel: a versenyképesség javítása érdekében rugalmasabb munkaerőpiacra van szükség Európában és nyilván Magyarországon is. Csak azt nem tudom, hogy hogyan jön össze mindez a "megmentjük a munkahelyeke...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.01.09. 18:00:30

A bringa annyira drága csúcstechnológia, hogy én már 5 éve járok azzal a használtan, 20 ezer ft-ért vásárolt biciklivel, amire azóta ráköltöttem (lánc, gumik, lámpa) kb még egyszer egy húszast. Naponta használom, munkába, sőt, színházba, moziba járásra is. nem vettem még észre, hogy undorodva fordulnának el tőlem az emberek, mert büdös vagyok. Ennek oka viszonylag egyszerű: ha az ember nem tourdefrance tempóban teker, egyáltalán nem izzad meg jobban, mintha gyalog vagy autóval menne, plusz, bizonyos edzettség is ráugrik a bringásra egy idő után, így még akár siethet is, ha úgy adódik, de büdös nem lesz. Talán meg kéne próbálni, nemcsak teoretikusan fikázódni.

piefke 2011.01.09. 21:24:11

@efes:

Bocs, de a poszt nem a te létező vagy nem lézető testszagodról szól.:-)

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.09. 22:22:36

értő olvasásra nagyon kevesek képesek ám - sajnos. Az még sajnosabb, hogy a termelésből miért is hiányoznak emberek, amikor éppen az emberek hiányolják a termelést? Mert ez a fő probléma szerintem, hogy bőven van dolgozni vágyó és megkockáztatom, hogy nagyon sok a dolgozni tudó és szakmával parlagon hevertetett ember kis országunkban. Én ott látom a megoldást, hogy egy ember- egy munkahely, de azt becsülettel elvégezve és megfizetve! Oldana a nyugdíj feszültségen bőven. És a többivel nagyon egyetértek. Az előző poszttal meg pláne! (még megosztásra is vetemedtem életemben először :))Gratulálok Neked! Remek ez a blog!

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.01.10. 10:58:45

@piefke: Persze, én csak a hozott példára reagáltam, hogy szar. :)

aeidennis 2011.01.10. 13:26:20

A blog írója is beleesik abba a csapdába, hogy egyik vagy másik álláspont mellett teszi le a garast. Holott több jó megoldás is létezik. A népességszámot nem növelni kell, hanem SZINTEN TARTANI. Hogy ne legyenek kilengések, tervezhetőek legyenek az ellátórendszerek. A gazdasági növekedés ugyancsak jó megoldás lehet, de azért az is rengeteg befektetést igényel (struktúraváltást a társadalomban, gazdaságban, oktatásban, és egy egészséges msgyar önbecsülést, miszerint *nemmegyekkülföldrenapszámba*)
Mellesleg én 5000 forintért vettem a bringámat 3 éve. A példa valóban kissé túlzó.

legeslegujabbkor 2011.01.10. 19:20:45

A legegyszerűbb megoldás, ha minden Erasmusos egyetemista hazalop külhonból valami jó kis technológiát, és azt mondjuk, hogy a bolognai rendszer miatt ugrásszerűen fejlődött a képzésünk.

Mayhem 2011.01.10. 23:40:32

Nos, azért én csínján bánnék a "klasszikus" jelző használatával. Az össztermelés neoklasszikus szemléletben nem mástól függ, mint a termelési tényezők inputértékeitől (munka és tőke) és a termelési függvény meredkségétől (nevezzük mondjuk hatékonyságnak). Ez alapján az, hogy az összes megtermelt javak mennyisége mekkora, és hogyan változik az inputtényezők változtatása mellett, az függ a termelési függvény adott pillanatban mutatott hatékonysági együtthatóitól (nevezetesen a munka- illetve tőketermelékenységi mutatóktól). Mindkettőtől. És ez nagyon nem hülység, az élet hosszútávon mindig a rideg racionalitást igazolja. Ilyen értelemben én nem kukáznám ki a "klasszikus" megoldástokat, még akkor is ha neokommunista gondolkodók (TGM-től Matolcsyig) igen.
A bringa meg a legnagyobb királyság :)

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.11. 00:44:22

micsoda arrogáns hozzáállás AKARNI a népességet növelni, szintentartani, növelni, no de csak irányítani is,
mintha állattartásról lenne szó...

a Vakond 2011.02.12. 22:54:16

kedves cikkíró, csunyán benézted, mint feljebb már megjegyezték, a népességszámot szinten kell tartani, mert ahogyan van logika az általad vázolt nem fenntartható folyamatos népességnövekedésben is, a másik oldala pont ilyen kellemetlen, mikor elfogy az aktiv dolgozo reteg,azt mondod egy megoldás van, ha a dolgozók egyre hatékonyabban, egyre többet termelnek, de ha marad az átlagos gyerekszám cirka 1,3 (2+ kellene a szinten tartáshoz is!)
akkor értelemszerűen idővel kihal a társadalom.
tehát, ha ténylegesen 2 körüli lesz az átlagos gyerekszám Magyarországon, akkor az egyre hosszabb inaktív életkort talán finanszírozni tudják a hatékonyabban dolgozó aktívak, de ehhez a jelenlegi gyerekszületéseknek minimum 50%-l nőnie kellene...

ui, a kommunisták által kreált nyugdíjrendszer teljesen életképtelen, hamarosan nem fogja tudni még szintentartani sem az inaktiv réteg jövedelmét, nemhogy javítani, szal hamararosan vissza fogunk térni a sokezer év alatt kipróbált működő öregellátáshoz, ha valaki több gyermeket felnevel rendesen, akkor azok el fogják tartani idős korában, aki meg szingliként éli a világát, az jobban teszi ha a gyerekekre el nem költött jövedelmének többszörösét teszi félre öreg napjaira...

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2011.02.13. 10:28:45

a probléma felvetése és megoldásainak boncolgatása bár érdekes, de alapvetően mellébeszélés, nem releváns.

a gyerekszám csökkenése, vagy növelése nem a probléma.

a probléma az, hogy az ország jelenleg nem csábító, nem kiszámítható, nem "élhető", nem vonzó. az életpályák nem tervezhetőek, a népesség töredéke érzi magát biztonságban.

ha ez megváltozik, akkor a szülőkorúak (több) gyereket fognak maguktól vállalni, valamint a bevándorlás is pozitívba fordul.

a képzettek meg nem lépnek le külföldre.
süti beállítások módosítása