Maat: az ókori egyiptomi vallás szerint az igazság és a rend, valamint a törvény megszemélyesítője és istennője. Ő képviseli a teremtéskor felállított világrendet, melynek fenntartása a fáraó feladata.
Ne legyenek „demokrata illúzióink”: amit most Egyiptomban (és Tunéziában) látunk, az nem a mindent elsöprő szabadságvágy és a demokrácia melletti elkötelezettség következménye – hanem a szegénységé.
Van erre magyar analógia is: 1956. Mindkét történésre csupán „rátelepült” egy értelmiségi elit által képviselt demokrácia-eszmény. De ahogy 1956-ban Magyarországon, úgy most Egyiptomban is igen kevesen vannak, akik valóban tudják, mi is a demokrácia, mit is jelent a szabadság – és hogy „mire jók” ezek igazából?
Lázadást – akár forradalmat is – kirobbanthat hosszú elnyomás, vagy hosszú időn át romló életkörülmények. Lehet oka a hatalmasra duzzadt munkanélküliség, ami miatt akár komplett társadalmi rétegek és generációk érezhetik „feleslegesnek” magukat. (Vigyázat: hasonló helyzet kezd alakulni nálunk is a tömeges és immár két évtizedes cigány-munkanélküliséggel!) De a lázadás, vagy a forradalom nem feltétlenül „polgári-demokratikus” is: nem egyértelmű az azonosság az egyiptomi tömegek szabadságeszménye és a „klasszikus euro-atlanti szabadságideál” között.
Minden társadalom „kicsiben kezdődik”: a család szocializációs szintjén. Ott sajátítja el a legtöbb ember, hogy „mi a rend” és „hol a helye” az adott emberi közösségben. És bizony: ebből a „mikrokörnyezetből” jönnek az adott kultúra „társadalomideáljai is”. Ha pedig ez így működik, akkor vajon mennyire „eurokonform”, mennyire lehet „nyugatos” egy arab társadalom szabadságeszménye?
Mielőtt a Tisztelt Olvasók nekem esnének közlöm, hogy egyáltalán nem vagyok „kultúrrasszista”: nem azt állítom, hogy az euro-atlanti társadalom és annak ideáljai „fejlettebbek”, „magasabbrendűek” bármely másnál, akár az arab társadaloméinál. Nem: csupán vizsgálom az adott (arab) társadalom „belső lehetőségeit”, hogy „mi várható el” az adott nép bármely szabadságmozgalmától?
…De ha már a „kultúrfölénynél” tartunk: csupán egyetlen olyan szempontot ismerek, amely tekintetben az euro-atlanti típusú társadalmak „jobban állnak”: ez a fejlett ipari-tudományos-magasan technicizált termelés nézőpontja. Mivel ez a gazdasági és technológiai „világ” a higgadt, kicsit talán „lélektelen”, a monotonitást jól tűrő és a szervezettségben „örömét lelő” északnyugat-európai „centrumú” kultúrkörrel passzol össze a legjobban, ezért tud az ott a leghatékonyabban és a legkevesebb belső feszültséggel működni. (Továbbá: Kelet-Ázsiában is, mivel az ottani mentalitás is hasonló a „termelés szempontjából fontos” elemeiben…)
Európában (és az „onnan származó” Észak-Amerikában) azért jött létre az a demokrácia és az az egyéni emberi szabadságra alapuló társadalom, amely létrejött, mert ez felelt meg az ottani mentalitásnak, ebből ez „következett logikusan”.
És éppen ezért illúzió azt várni, hogy Egyiptomban most hipp-hopp meg fog jelenni ez a „tiszta nyugati” társadalomi berendezkedés. Mert vajon „mit kezd” az egyéni szabadsággal egy nagyon szegény, általában nagyon kevéssé képzett emberekből felépülő, éppen ezek miatt nagyon „kötött” életpálya-lehetőségeket kínáló társadalom – amely ráadásul a nők családon-közösségen belüli helyzetét tekintve sem kifejezetten és egyértelműen a teljes egyenjogúság, egyenértékűség és „egyenesélyűség” talaján áll?
Nem az dönti el az egyes társadalmak „hogyan tovább?”-ját egy, az egyiptomihoz hasonló helyzetben, hogy „mit vár el tőlük a Nyugat” és nem is az, hogy egy, az adott társadalomban elenyésző kisebbséget képviselő értelmiségi réteg szimpatizál-e a nyugati társadalomideálokkal. A nagy mozgásokat az adott népnek a folyamatokban aktívan résztvevő csoportjait átható belső meggyőződés és mentalitás fogja meghatározni. És ha ez nem teljesen egyezik meg a „művelt és fejlett Nyugatéval”, akkor az eredmény sem lesz azzal pontosan megegyező. (Arról már nem is beszélve, hogy Egyiptomban is több csoport él együtt, egymáséitól is többé-kevésbé különböző elképzelésekkel…) A „mi Iustitiánk” nem azonos az egyiptomi Maat istennővel – mint ahogy Allahhal és az Ő Prófétájával sem… Egyiptom nagy ország, erős, többrétegű tradíciókkal, amelyek közül csak a „sokadik” az európai (és az észak-amerikai) hatás. Ez meg fog mutatkozni a mostani események után kialakuló új berendezkedésben is…
Azt hiszem, hogy a Nyugat hibát követ el, ha „ugyanazt várja” a világ minden népétől. A világ nem egy multi-üzletlánc, ahol Grönlandtól Fokföldig minden üzletben ugyanazt találjuk. Nem dolgunk, hogy „kritizáljuk” más kultúrák másféle megoldásait és őket minden eszközzel „a mi igazságunk” mellé állítsuk.
Gondoljunk csak bele: mi magyarok is „küzdünk” az européer elvekkel, nálunk sem sikerült olyan tökéletesen a „demokratikus átállás” – pedig a mi kultúránk és mentalitásunk sokkal közelebb áll a „klasszikus Nyugat”-éhoz.
Akkor járnunk el hosszabb távon is „fenntartható módon”, ha belátjuk a fentieket és legalábbis „egyenlőbb” partneri viszont próbálunk kialakítani a más mentalitás-alapokra felépülő társadalmakkal. Persze, tudom: a Szuezi-csatorna fontos, az arab világ olaja fontos, ráadásul Izrael is ott van a szomszédban… De láttuk az elmúlt évtizedekben, mire ment a világ „izmozással”: nagyjából semmire. Ha mindent összeszámolnánk: mit nyertünk és mit költöttünk arrafelé, egyáltalán nem biztos, hogy pozitív lenne az egyenlegünk. Mert költött Nagy-Britannia, költött az USA, annak idején költött a Szovjetunió, manapság költ Oroszország is, sőt, még Magyarország is költött egy keveset. Költ az EU is… és mit kapunk ezért? Olajat és növekvő bizalmatlanságot. A számlához hozzá kell írnunk azt is, hogy mivel jár újabban repülőre szállni, meg hogy elfog a frász, ha mellettem egy arab ember a gépen előveszi a Koránt és szomorú arccal olvasni kezdi…
Ma azt látjuk, hogy az USA elnöke is csak lapít, kivár és a körmeit rághatja – de egyszerűen eszköztelen a belső történésekkel kapcsolatban. És hozzá hasonlóan tanácstalanok és bizonytalanok a többiek is. Befektettek sokat - és tartósan semmit sem nyertek általa. Nem is nyerhettek, mert nemigen vették figyelembe az egyes adott társadalmak belső logikáját – hiába vannak drága pénzen tartott elemzőik és szakértőik – mert csak azt erőltették, amit a saját érdeküknek gondoltak…
Én, ha „nagyhatalom” lennék, bizony átgondolnám a hozzáállásomat! Mert az a számla kezd negatívba átbillenni…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek