Most nem az Erőben érzünk zavart: az Erő érzi úgy, hogy (esetleg) zavar lehet. Mintha Gyurcsány Ferenc valahogyan az MSZP keretein belül, bár azt erősen megreformálva képzelné el visszatértét és majdani győzelmét. Mintha a (természetesen megreformált) MSZP-vel, mint ballib-modern-nyugatos integráló erőközponttal kívánná felépíteni a modern és nyugatos Magyarországot…
Mi ezzel a baj?
Már többször megírtuk itt, a Progresszív Blogon: Magyarországon az a képtelen helyzet állt elő, hogy épp a társadalom gazdaságilag és intellektuálisan is legaktívabb tagjai közül érezhetik rengetegen – joggal – úgy, hogy nincs politikai képviseletük. Ez a tény már önmagában is igazolja a magyar demokrácia csődjét. Hogyan fordulhatott elő egy EU-s tagállamban ez? És: mik a következményei – pontosabban: miféle halaszthatatlan teendők következnek ebből?
A helyzet úgy állt elő, hogy 1989-’90-ben az akkor alakult-átalakult párok az akkori, késő-kádári társadalomból jöttek létre: azoknak a társadalmi és mentális alapoknak és állapotoknak feletek meg. Ezek pedig igen távol álltak egy modern, demokrata „önképű” polgári társadalomtól. Sikeres, valódi polgári tömegpártok csak akkor létezhetnek, ha az adott társadalom zöme eleve természetesnek érzi a „polgáriságot”. Akár konzervatív, akár szociáldemokrata, akár liberális, akár zöld párt csak így képes valóban demokrata és valóban a közösség érdekeinek megfelelő „működést produkálni”.
Ha viszont a társadalom zöme nem „polgárfejjel” él, akkor hiába hozunk létre államberendezkedésében minden téren „mintademokráciát”, annak gyakorlati működése nem lesz, nem lehet demokratikus – mert ha az államberendezkedés és a mentalitás között lényeges az eltérés, akkor csak az utóbbi lehet a győztes. Ez történt nálunk is.
Pontosabban: ez működött 1989 és 2010 tavasza között. A régi mentalitást leképező pártstruktúra „minden rezdülésében”, a hatalomgyakorlás minden pillanatában „nempolgári üzemmódban” dolgozott…
Egyetlen haszna volt demokratikus berendezkedésünknek: a társadalomba „újonnan érkezőkkel” már nem ismertette meg a régi félelmeket a Hatalomtól és sokkal nyitottabbá tette a világunkat, éspedig a szó fizikai értelmében. Ez pedig oda vezetett, hogy százezer számra jelentek meg a magyar társadalomban azok a fiatalok, akik egyrészt igénylik a nyugatosságot, másrész nem is félnek ezért tenni. Akik 1989-ben még gyerekek voltak (mondjuk: 14 évesek), azok mára harmincas éveik közepén járnak. Ha igaz, hogy nagyjából 70 évenként „cserélődik ki” a magyar társadalom, akkor ez azt jelenti, hogy a mögöttünk lévő két évtizedben politikailag aktív polgáraink negyede megújult.
Nyilvánvaló, hogy közülük számosan csatlakoztak támogatókként meglévő pártokhoz – vagy éppen hoztak létre újakat, de éppen a legsikeresebbek és legképzettebbek, akik a leginkább nyitottak a nagyvilágra, nemigen találták meg a saját világukat a hazai politikai palettán. Persze, vannak egyetemisták, akik a Jobbikkal szimpatizálnak – mert az legalább újnak, merésznek, lendületesnek és persze „tabudöntögetőnek” számított - és hát épp ezek a szimpatikus tulajdonságok egy tapasztalatlan, de a sikertelenségtől félő fiatal szemében! Ha létezett volna az elmúlt 2-3 évben már egy valóban modern, konstruktív jövőképet hirdető párt, akkor sok Jobbik-fan fiatalunk abban találta volna meg a helyét – de nem volt! És őket az LMP sem tudta felszívni, mert az egy – ökológiai terminussal éve – „speciális élőhely”, „specializálódott egyedek” számára…
A Fideszről érzik-tudják, hogy semmi köze Nyugathoz, teljesítményhez és modernitáshoz. Mondhatjuk: kész röhejnek tartják őket. A szociktól pedig forog a gyomruk – nem csak lopkodásaik, hanem legalább annyira a szakszerűtlenségük és megalkuvásaik miatt is. (Pl.: Gyurcsánynak sem „gazdagságát” vetik a szemére, hanem, hogy beígérte, de nem csinálta meg itt a Nyugatot…) A szocikról ezeknek a tehetséges, tevékeny fiataloknak sokszor saját „jól helyezkedő”, de "szakmai nulla" főnökeik jutnak eszükbe – és már rohannak is hányni! Ugyan hogy bíznák az országot tehetségtelen balfaszokra, na ne má’! Bármennyire is a Fidesz világa ma a legavíttabb, a legkevésbé modern, mégis az MSZP idézi fel bennük a „túlhaladottság” érzetét – mert az MSZP-re jellemző korszerűtlenséggel ők is találkoztak-találkoznak még, de a „horthysta” Fidesz-világgal már nem, ezért nem is vált az ki belőlük „személyes ellenreakciókat”. Hiába „veszélyesebb” a Fidesz a modernitásra, ha azt a fajta veszélyt még nem tapasztalták meg/élték át ők személyesen!
Nekik hiába mondja azt bárki, hogy azért támogassák az így-úgy megreformált MSZP-t, mert „veszélyben a demokrácia!” – erre ők azt felelik: „Éppen MIATTATOK van abban, mert TI nem tudtátok új erőkkel és új gondolatokkal megerősíteni azt!” Tudják, hogy ha egy dinamikus, a meghirdetett céljait elérő és ehhez a fiatalok tetterejére támaszkodó MSZP vezette volna legalább 2006-tól az országot, akkor itt az Orbánék-féle antidemokraták labdába se rúghattak volna – legfeljebb az Alcsút SE színeiben…
…Mármost: mi fog történni, ha valaki – Gyurcsány Ferenc – megpróbál „új lelket adni” az MSZP-nek? Ha hihetünk a lelki mechanizmusokban, akkor a szimpátiákat – és az elutasítást is – elsősorban az érzelmek és csak kevésbé a konkrét mondanivaló határozzák meg. Ha Gyurcsány azzal áll fiataljaink elé, hogy átveszi és átalakítja, megreformálja az MSZP-t, akkor éppen ezzel veszi el a dolog hitelét. Nem úgy működik a dolog, hogy a lehetséges támogatók majd szépen elkezdik kiértékelni, elemezni, döntési mátrixba rendezni Feri új mondanivalóját, nem: az fog történni, hogy „Ez megint lepaktált azokkal a köcsögökkel!” – és ezzel vége, „fertig, erledigt!”
Az a szöveg, hogy „azokkal a köcsögökkel” csinál valamit Gyurcsány valójában azt fogja jelenteni, hogy „…pedig velünk kellene!” MI vagyunk az ország ereje, mert mi csináljuk a jövőjét – ha veled, Feri, akkor együtt, ha nem, akkor mi előbb-utóbb úgyis megcsináljuk… Új világot csak új erő építhet – és az országban rajtunk kívül más valódi új erő(forrás) nem létezik!
Ha nincs veled az Erő, akkor csak erőtlen lehetsz – és aki erőtlen, az sikertelen is lesz!
Kár lenne!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek