.jpg)
A jobboldal nyugodt – már amennyire nyugodt lehet valaki, akinek életét a túlkompenzálás határozza meg… A kormányerők és a társadalom őket támogató része nem tart attól, hogy belátható időn belül bárki veszélyeztethetné hegemóniájukat: a régi, nagy liberális ellenfél kimúlt és a szocik haldoklását és a test felbomlását is immár elkerülhetetlennek tartják, joggal. Az LMP-hez képest a kezesbárány maga a vérfarkas, a Jobbik pedig egy látványos, de hatalomképessé sosem váló társaság…
A Fidesz győzött: 20 évnyi „hosszú menetelés” után elhullottak az ellenfelei – és semmi jel arra, hogy a magyar társadalom jelen állapotában képes lenne spontán módon magából egy komoly erőt kitermelni.
Azonban jól tudjuk, hogy az ilyen „kegyelmi állapot” sosem lehet tartós: ha a felszín sima és veszélytelen is, a mélyben közelíthet azért VALAMI! A Fidesz egy klasszikus síktengeri flotta… A Progresszív Blog pedig a rá lecsapni kész „farkasfalka” első U-Bootja. Ideje felfejlődni a többieknek is a támadáshoz!
…Mit gondoltok, miért hoztuk létre hónapokkal ezelőtt a Progresszív Blogot?
Nem azért, hogy csupán elmondjuk a véleményünket a magyar társadalomról: nem vagyunk társadalomtudósok, „önmagában a társadalom” nem érdekel minket.
Nem azért, hogy „Orbánt szidjuk”: egyrészt erre van elég fórum, másrészt nem hiszünk abban, hogy a „valaki-valami ellen”-politizálás sikert hozhat az országnak.
Nem azért, hogy legyen még egy ballib fórum: az ország modernitáspárti, progresszív szándékú szerveződéseit nem szaporítani kell, hanem végre egységbe fogni.
Azért kezdtünk bele, mert úgy láttuk: rajtunk kívül senki sem mondja el azokat az alapvető okokat, amelyek hosszú-hosszú ideje teszik sikertelenné a magyar népet és amelyek miatt nemhogy „veszélybe került”, de ki sem fejlődött itt a demokrácia és annak alapja: a demokrata mentalitás. Azért kezdtünk bele, mert azt kellett látnunk: a baloldali, liberális, modernitás- és nyugatpárti szervezetek és azok „emblematikus figurái” éppúgy „egymás ellen” játszottak eddig, mint ahogy az általánosan jellemző az egyéni taktikázással sikert elérni próbáló magyarokra. Azért kezdtünk bele, mert úgy láttuk: példákra van szükség, amelyek „beindítják” az emberekben ösztönösen meglévő együttműködési készséget. Azért kezdtünk bele, mert úgy láttuk: szükség van világos gondolatokra és az azokat karakteresen és merészen képviselni kész és képes személyiségekre, akik megszervezhetik, ideológiával láthatják el és vezethetik mindazokat, akik egy teljesítményalapú, XXI. századi, az Európai Unióba integrálódni kész Magyarország polgárai akarnak lenni. Mindazokat, akik önmagukat nem a múltban keresik, hanem jelen és jövendő tetteikkel akarják meghatározni önmagukat...
Igen, kell egy ideológia, amely minden eddiginél jobb leírását és magyarázatát adja a világnak, az emberi társadalom és a politika működésének, amely hitet ad és amelynek birtokában jobban működő társadalmat és megalapozott programot lelet létrehozni. Kellenek személyiségek, „arcok”, akik szervezik és vezetik a társadalom progresszív erőit – olyanok, akik erre a legalkalmasabbak. És természetesen kell sok-sok tenni kész ember…
„Aktuális kormányunk” meghirdette augusztus 20-ára a „Nemzeti Összefogás Napját” – de ehhez sem valódi tartalmat, sem igazi, valóban az egész társadalomért tenni kész mentalitást nem rendelt hozzá, ilyen ugyanis nincs neki! Ha valódi összefogást akarunk, akkor ehhez közös, reális, megalapozott célok kellenek és e célokhoz vezető járható utak. Most nincs egyik se! A kormány egyetlen, valódi célja önmaga minél teljesebb és minél tovább fenntartható hatalma csupán – függetlenítve azt a valóságos teljesítményétől. Ha elfogadunk egy teljesítményfüggetlenített hatalmat, akkor ezzel azt is elfogadjuk, hogy a magyar társadalom erőforrás-teremtő képességét nem jól hasznosítjuk. Ekkor pedig nem lesz sem dinamikusan fejlődő ország, sem jól működő gazdaság. Jól működő gazdaság csak jól működő társadalomban lehetséges, a jól működő társadalom pedig nagyjából-egészéből a jól megválasztott célrendszerrel rendelkező és jól szervezett társadalmat jelenti, amelynek polgárai készek egymással együttműködni valódi közös, hosszú távú céljaik érdekében.
Ennek spontán képessége a magyar társadalomban – történelmük okán – nem jöhetett létre, ezért ennek megteremtését azoknak kell vállalniuk, akikben ott vannak az ehhez szükséges alapok. Akkor járunk el helyesen és a magyar nép érdekeinek megfelelően, ha az irányítást és a döntéshozatalt a legfelkészültebbekre leszünk képesek bízni. De hiába felkészült valaki, ha egyedül van. Közegre van szükség, amely támogat – és ha kell, meg is védelmez! Mégpedig fő céljaiban hosszú távon is egyetértő, azok mellett kitartó és együttműködni képes közegre… Ilyen közeg pedig ma nincs!
Létre kell hozni – ez az ország elsőrendű érdeke!
EZÉRT hoztuk létre a Progresszív Blogot: adva vannak a gondolatok, feltártuk a magyar társadalom válságának okait, javasoltunk módszereket, melyekkel lehetőségünkben áll a változtatás… Világosan láttattuk, hogy nincs más út – minden más út visszavezet a válságba.
Most, a meghirdetett „Nemzeti Összefogás Napjának” előestéjén egy valódi tartalommal bíró és progresszív célokat kitűző összefogásra szólítunk fel. Ez az összefogás nem „valaki ellen” irányul, mint láthattuk, láthatjuk azt a jobboldalon oly gyakran és amit sajnos a baloldal is kezd „magáévá tenni”. Mi a „valamiért”, pozitív, közös célokért való erőegyesítést akarjuk. Nem az a kérdés számunkra, hogy ki minden hisz, mik az ideáljai, honnan jön, hanem az, hogy mit tesz és mennyire képes kitartóan jól teljesíteni. Mert valódi sikert csak ez hoz.
…E gondolatok mentén „hívunk mindenkit fegyverbe” – hogy megszülessen az a dinamikus, tetterős és magabiztos magyar progresszív erő, amely nélkül itt soha „szebb jövő” nem lesz!
De felhívásunknak egy másik aktualitása is van…
47 éve, 1963. augusztus 28-án hangzott el Martin Luther King híres „I have a dream…” („Van egy álmom…”) – kezdetű beszéde, amely egy új társadalom és egy új társadalmi együttműködés, egy új nemzeti önkép és közgondolkodás alapjait rakta le…
...Mondjuk, hogy akkor a közelgő évforduló tiszteletére nekünk is lehet egy álmunk: a Progresszív Egység Álma!
Szóval, álmunkban úgy van, hogy egyszer csak valami Isteni Sugallatra – vagy egyszerűen a józan eszükre – hallgatva összejönnek a Nempopulisták & Nemszélsőségesek, hogy megbeszéljék közös dolgaikat: érdekeiket, lehetőségeiket, céljaikat és teendőiket… A találkozó lehet bárhol, de ha az illetők esetleg kezdetben még szégyellnék magukat, hogy a többiekkel egyáltalán szóba állnak, legyen a tali mondjuk egy pincében, petróleumlámpa fényénél (...ahogy Szerb Antal írja). Ott ülnek, kissé zavarban érezve magukat: a szocik, az LMP-sek, ilyen-olyan Demokratáék és Liberálisék, Szabadék és Európaiék…, szóval mindenfélék, akiknek „bassza a csőrét” a jelenlegi célszerűtlen politikai vircsaft. (Akiknek anyagilag bassza, azok persze nincsenek ott…) Ücsörögnek, szótlanul, mint akik nem is értik, miért jöttek össze…
…Nyilvánvaló, hogy a valóságban a felsoroltak – az „érintettek” - közül egyesek el sem jönnének, mások pedig nem lennének készek a valódi együttműködésre… De csak az a harc reménytelen, amit el sem kezdünk – ezért, a kezdés lehetőségét megadandó, fogalmaztuk meg ezt a felhívást…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek