2010.08.12. 00:18 Szerző: piefke

Start!

Az utóbbi időben rendszeresen bukkannak fel hírek baloldali és/vagy liberális szerveződésekről. Ezek zöme már a politikából régebbről ismert személyekhez kötődik. Sokszor olyanok akarnak új lendületet adni a magyar progressziónak, akiknek ez már korábban nem sikerült: közülük egyesek hatalmuk teljében, minden erőforrás birtokában sem tudták az országot új, sikeres pályára állítani, ezért kevéssé valószínű, hogy most, a jelenlegi „politikai ellenszélben” menni fog ez nekik.

Szándékuk tiszteletre méltó, ám hiábavaló.

Azzal is nap mint nap találkozunk, hogy egyre több honfitársunk ébred rá arra, hogy a frissen megalakult kormánytól és annak prominenseitől sem várhatjuk a magyar társadalom régóta meglévő problémáinak hathatós kezelését. És szintén sokan vannak azok is, akik soha nem is hittek abban, hogy Orbán és a Fidesz eléggé felkészültek a kormányzásra és hogy rendelkeznek azokkal a kiemelkedő képességekkel, amelyekre szükség lenne Magyarország sikeressé tételéhez.

Felismerésük örvendetes, ám önmagában semmit sem ér – mert egyedül, önmagukban semmit sem tehetnek.

Amiről még nem hallottunk, az egy minden progresszív és demokrata erőt egy blokkba szervezni képes, hiteles társadalomképpel és működőképes megoldásokkal rendelkező új erő. Egy olyan új erő, amely azokra támaszkodna, akik jelenleg „politikai hajléktalanok”, de akik között igen jelentős számban vannak képviselve a legjobban képzett, leginkább demokrata mentalitású, társadalmi és gazdasági téren legaktívabb és az erőforrásaink zömét előállító polgáraink. „Politikai hontalanságuk” azt jelenti, hogy parlamenti képviselet híján épp ők azok, akiknek nincs beleszólásuk az ország ügyeibe – pedig épp ők azok, akik mentalitásuk és tudásuk révén erre a leghivatottabbak, akik nélkül nem épülhet a jövő, mert az elkövetkező 20-30 évünkben a társadalom erőforrásainak zömét ők fogják adni.

Ahhoz, hogy lehetőségünk legyen arra, hogy a magyar társadalom számára az eddigieknél jobb viszonyokat teremthessünk, szükséges, hogy legfelkészültebb és legkompetensebb polgárainknak beleszólásunk legyen az ország erőforrásaival való gazdálkodásba. Ez egy demokráciában a parlamenten keresztül lehetséges – a parlamentben pedig pártok vannak jelen…

Jelenleg nincs olyan párt az országban, amely – ha a helyzet úgy hozza – váltópártként szóba jöhetne. Olyan párt, amely tisztában van a környező világ és a magyar társadalom realitásaival és programját erre alapozza. Olyan párt, amely nem a felbomlás végső stádiumában van. Olyan párt, amelyben valódi tehetségek vannak és amely a teljesítményt és a tisztességet tekinti kizárólagos előrejutási lehetőségnek. Olyan párt, amely rendelkezik erős, megalapozott ideológiával és nem csupán a múltból innen-onnan összetákolt, vagy éppen importált eszmékkel próbálkozna.

Azért nincs ilyen párt, mert egyszerűen senki sem veszi a fáradságot, hogy létrehozza – egyebek mellett azért sem, mert úgy gondolja mindenki, hogy úgysem csatlakozna senki, mert „mi, magyarok” egyszerűen nem is tudjuk, hogyan kell egy közösséget kialakítani.

Azért nincs ilyen párt, mert azok, akik elvileg rendelkeznek azzal a tudással, amely a párt részletes programjának kidolgozásához szükséges, tudásukat jól hasznosíthatják saját karrierjük érdekében és talán ők sem éreznek arra késztetést, hogy „közmunkát” végezzenek.

…Kérdés, hogy meddig lehet még itt minőségi munkát végezni? Mikor hatol be a kormányzati túlhatalom a munkahelyekre is?

Megmondom: már benn is van! Akar a cég, amelynél dolgozol, közbeszerzésen indulni és nyerni? Igen? Akkor simulj és kussolj! Akar a cég K+F-támogatást kapni? Igen? Akkor a Főnöknek jóban kell lennie a Még Nagyobb Főnökökkel! Akarja a cég, hogy az APEH ne zaklassa? Igen? Akkor sündörögjetek a helyi párt-alapszervezet környékén!

…Hogy „ez régen is így volt”? Na, és régen olyan jó volt?

Ha valóban azt szeretnék mindazok, akik magas szinten képesek a saját munkájukat végezni és azt is elvárják, hogy ezt egy jól szervezett és jól működő országban, tisztességes fizetését tehessék, akkor bizony most foglalkozni kell a közügyekkel is!

A képzett és ambiciózus mai magyar fiatalok előtt két út áll:

1.    Elmennek innen

2.    Vátoztatnak honi viszonyainkon

Az első utat immár százezer számra választották – legutóbb 1956-ban ment el ennyi „erő” az országból, akkor, amikor lőttek az oroszok (meg a magyar lumpenek is…) és egy egész generáció látta úgy: itt nincs többé remény. A mai elmenők is épp így látják – és ehhez lőni sem kell most: elég, ha a mai (párt-)elit éppen úgy vezeti az országot, mint tette azt az akkori, szüleik idejében. Kösz, ebből nem kérnek! Most nyitva állnak a határok: mehetnek – és mennek is! Egy példa: a nagyjából 35.000 orvosból két éve már 6.000 dolgozott külföldön… És mit mond ma egy gondos szülő gyermekének?

„- Húzz el innen a rákba!

…Lehet, hogy ez a nép már feladta? Hát mi leszünk mi: igaz, európai ország – vagy hagyjuk, hogy megalakuljon a Kárpát-medencei Hülyék Völgye? Ha a tehetség menekülőre fogja, mert lehetetlennek érzi itt a jövőt, akkor maradnak azok, akik így, vagy úgy kénytelenek maradni – és azok, akik tök jól eluralkodnak a maradék birkák fölött. Tiszta, tőrőlmetszett dél-amerikai társadalommodell: teljhatalmú szupergazdagok egy szerencsétlen, reménytelen és gyámoltalan nép fölött…

Bármilyen meglepő is az állítás: ezt a jövőt nem Orbánék hozzák létre, hanem azok, akik elmennek innen, ahelyett, hogy a kezükbe vennék a dolgok irányítását! Orbánék csak benyomulnak a lyukba, ami az elmenők után maradt: nem többek ők a vákuumot kihasználó szerencselovagoknál! Nincs „koncepciójuk” a magyar társadalom lezüllesztésére, hogy aztán uralkodhassanak felette zavartalanuk: csupán érzik a lehetőséget és ösztönösen nyomulnak. Kiürül egy élőhely és lép egyet az evolúció… Ez a Fidesz-kormányzás: tiszta darwinizmus!

Kíváncsi vagyok, hogy mi fel tudjuk-e gyorsítani a saját „fajunk” evolúcióját és elérjük-e hamarosan az oly kívánatos „csoportalkotó főemlős”-szintet? Rajtunk nem múlik, mi készen állunk az evolúciós ugrásra!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr772215980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikénehavóna 2010.08.12. 04:52:37

"Tiszta, tőrőlmetszett dél-amerikai társadalommodell: teljhatalmú szupergazdagok egy szerencsétlen, reménytelen és gyámoltalan nép fölött…"
Látszik, hogy magyarországi magyar vagy. Ósdi sémák alapján gondolkozol.

A dél-amerikai társadalmak egyáltalán nem reménytelenek és gyámoltalanok. Ezerszer szervezettebbek és dinamikusabbak, mint a magyar társadalom. Jelentem, működnek az önvédelmi mechanizmusaik is. Magyarországon soha, de soha nem voltak olyan erőteljes és sikeres civil szerveződések, mint pl. három éve a chilei középiskolásoké. Ismétlem: középiskolásoké, akik a kormánnyal tárgyaltak a követeléseikről, nevezetesen oktatási reformot igényeltek.
Ha a magyar helyzetet is ilyen tisztán látod, akkor nem érdemes a blogodat olvasni.

mikénehavóna 2010.08.12. 04:58:42

A másik cikkedben leszólt feltörekvő piacokról annyit: Peruban, amióta sikerült megfékezni a Fényes Ösvényt, nyolc százalék körül van az éves növekedés. Gombamód épülnek a bevásárlóközpontok, amelyeket a korábbi szegények töltenek meg. A kis- és középvállalkozások szárnyalnak. Brazília Kinával, Oroszországgal és Indiával együtt alkotja - jó lesz megjegyezni - a BRIC tengelyt. Ehhez csak annyit: a Sao Paolo-i értéktőzsde a második legnagyobb forgalmú a világon.
Chile idén már benne van az OECD-ben. Bolívia, amint tengeri kijárathoz jut (és ez már igencsak érik), szárnyalni fog.
Magyarország belerokkant a válságba. Ezekben az országokban alig lehetett érezni.
A bölcs szocialista vezetés éppen ezekben az országokban zárta be a követségeket és konzulátusokat, miközben Kubában továbbra is fenntartotta. Az ész megáll...

piefke 2010.08.12. 11:02:53

@mikénehavóna:

A "dél-amerikai társadalommodell" egy társadalomszerkezeti "toposz", gondolom, ha ennyire behatóan ismered Dél-Amerikát, akkor nem kell magyaráznom, hogy pontosan mire és az adott országok-társadalmak mely periódusaira vonatkozott-vonatkozik!

Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy vannak komoly eltérések (mondjuk) egy Chile és egy Bolívia - vagy éppen Paraguay között. Én is ismerek sikeres társadalmi kooperáción alapuló progresszív latin-amerikai példákat; ilyen pl. a brazíliai Rio Grande do Sul tartományban megvalósult "AGENDA 2020"...

Azonban: az, hogy vannak EGYES sikeres példák, nem jelenti azt, hogy maga a "dél-amerikai modell" nem lenne létező jelenség. Az is egyértelmű, hogy létezésének komoly társadalomtörténeti okai vannak - akárcsak a magyar "civiltelenség"-nek!

És: az, hogy egyes országok, akár Dél-Amerikában, akár Ázsiában GAZDASÁGI SIKEREKET érnek el, még nem jelenti azt, hogy TÁRSADALMI PÉLDAKÉNT is ezeket kellene követnünk.

Én is "stratégiai hibának" tartom, hogy néhány százmillió Ft megspórolása okán hosszú évtizedek kapcsolatépítéseit tette tönkre "egy tollvonással" a szocialista kormány. (Nagyjából úgy, mint annak idején az Antall-kormány, az oroszokkal...)

Az pedig, hogy a latin-amerikai országok "alig érezték" a válságot, csak nagyon viszonylagos igazság: egyrészt a társadalmaik jelentős része már mindenféle válság nélkül is holtszegény volt, ezért az ő "válságra való reagálásuk" igen rugalmatlan, másrészt pl. Argentína minden világválság nélkül is el tudta intézni magát, hasonlóan Mexikóhoz...

...De ez ugyebár nem egy "Dél-Amerika-bolg"...:-) Attól, hogy te esetleg "ott vagy otthon", egy fél mondatos megjegyzés kiragadása az egész posztból és abból történő "extrapolálás" az egész blogra igencsak "meredek"!
süti beállítások módosítása