A napokban ismét Bajorországban jártam és látva az ottani viszonyokat és ismerve az országrész történelmét, elgondolkodtam a ránk, magyarokra is érvényes tanulságokon…
Bajorország a XIX. század második feléig önálló állam volt, akkor csatlakozott a létrejövő német egységhez - nem is egészen önként... 1946 óta Németország egyik tartománya – tehát „hazai fogalmaink” szerint:
· elveszítette önállóságát
· kisebbségbe került kulturális téren egy észak-német, protestáns „masszában”
…És mégsem tűnik egy „lúzer helynek”!
Vajon elvesztette-e Bajorország az identitását, sérült-e kultúrája, csökkent-e gazdasági ereje? Nem: mindezeknek épp az ellenkezője történt: identitása erősödött – mert joggal lehetett büszke az immár tágabb keretek között elért teljesítményeire. Kultúrája gazdagabb lett – mert kinyílt a világ felé. Gazdasági ereje megsokszorozódott – mert egy jóval nagyobb piac vált számára minden további nélkül elérhetővé.
Természetesen mindezek mögött ott kellett, hogy legyen felkészültsége, szervezettsége, céltudatossága. Ha ezek nem léteztek volna, akkor elmaradtak volna a sikerek is.
És épp itt a probléma a mai Magyarországgal: azért féltjük az identitásunkat, mert nincs élő erő benne. A magyar kultúra nem alkot szerves egységet, mert számtalan klikk harcol a pozíciókért és tombol a kontraszelekció – és mindezt erősítik a politikai erők „kultúrmegmondói” is. Az ország polgárai közül pedig sokan „hagynák a francba az egészet”, mert annyira reménytelennek látják a „kollektív jövőt” – és ez az önfeladás eleve lehetetlenné teszi egy erős kultúra létét.
Az ország gazdasági szuverenitása - abban a formában, ahogy erre sokan gondolnak - nem egyéb fantomnál. Nem az a kérdés és a feladat, hogy „függetlenedjünk” a világtól és annak hatalmasaitól, hanem az, hogy miképpen tudunk „részt venni a világban”? Egy akaratoskodó, állandóan konfrontálódó, de egyébként gazdasági hatékonyságát tekintve gyenge ország nem érhet el sikereket önmaga világban való pozícionálásában, akármennyire szövegelnek és ábrándoznak is erről polgárok és politikusok, egymást hülyítve meg… Nem az idegen hatásoktól, EU-tól, IMF-től kell féltenünk az identitásunkat és a karakterünket, hanem éppenséggel önmagunktól: szervezetlenségünktől, attól, hogy téves célokat követünk, ráadásul e téves célokat elénk tűző vezetőkkel az élen…
Lehet-e még „nemzeti keretek közt” gondolkodni és ebből következően politizálni? Amikor a rajtunk lévő ruha is legalább 3-4 országból származik. Nem! Megúszhatjuk-e a nemzetközi versenyt azzal, ha kijelentjük, hogy annak szabályait csak szelektíve tekintjük magunkra nézvést érvényeseknek? Nem! Ha sem nemzeti keretek között nem maradhatunk, sem pedig a versenyben való megmérettetést el nem kerülhetjük, akkor csak egy marad: úgy kell megtanulnunk teljesíteni, hogy nem csak a „nekünk lejtő pályán” állhassák meg polgáraink és vállalkozásaink a helyüket, hanem úgy, ahogy a bajorok a nagyobb egységben… Ez pedig elsősorban nem állami preferenciák és szubvenciók kérdése, hanem tudásé, szervezésé és következetességé. Ne legyenek illúzióink: a teljesítmény sosem úgy áll elő, hogy az Állam pátyolgat – épp elég ha nem akadékoskodik! Akik pedig vállalkozókként, vagy polgárokként mégis bő tejelő állami emlőkre vágynak, azok a valóságban csak az éles versenyt akarják még egy kicsit megúszni.
Vajon vannak-e nekünk olyan identitáselemeink, amelyek „kompatibilisek” egy modern, teljesítményalapú, kooperatív társadalom igényeivel? Ne feledjük: az a hagyomány ér valamit, ami napjainkban is fejlődik és a jövő számára biztosít alapokat. Javaslom, hogy mindazok, akik hisznek egy „nemzeti keretei között mindenkitől függetlenül létező, tradicionális, polgári és konzervatív” Magyarországban, mielőtt elkezdenék elképzeléseinket megvalósítani, töltsenek el pár hónapot az erős tradíciókkal és kulturális identitással rendelkező, konzervatív és patrióta Bajorországban! No nem „ösztöndíjasként”, semmittéve, hanem dolgozzanak mondjuk a BMW-nél! Ha sikerül kitartaniuk és megállni a helyüket, akkor hazatérvén biztosan nem jut már eszükbe majd a „világot kioktató” Magyarország…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek