„Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.”
Máté evangéliuma 8. 12., Károli Gáspár fordítása - 1586
Úgy látszik, nem tanulnak a magyarok! A devizahiteleket a 2000-es évek elejétől úgy vették fel, hogy utánanéztek volna a feltételeknek és az esetleges veszélyeknek… Aztán persze sírtak… Később, 2006-ban anélkül hitték el Gyurcsány Ferencnek, hogy modernizálja és a nyugat szerves részévé fogja tenni Magyarországot, hogy elkérték volna tőle a kezében lobogtatott dossziét, amely állítása szerint ennek az új, modern Magyarországnak a komplett terveit tartalmazta volna – és amely az avatott szemeknek gyanúsan vékonyka volt… Majd 2010-ben anélkül adtak több mint kétharmados felhatalmazást a Fidesz nevű „maffiacsaládnak”, hogy belegondoltak volna, vajon lehetséges-e mindaz, amit ígértek és sejttettek a választások előtt. Utána pedig, amikor kiderült, kiket is emeltek a szinte teljhatalomba, csak csodálkoztak és a fogaikat csikorgatták…
Furcsa, hogy rövid egy évtizeden belül többször is megtapasztalhatta egy nép azt, hogy ha nem az esze, hanem az érzelmei és a vágyai után fut, akkor nekicsattan a falnak – és az „fájni fog”.
Tegnapi hír szerint a széria fut tovább: immár 14%-on áll egy olyan „ellenzéki erő”, amelynek konkrét programjáról még semmit sem tudhat a választó, viszont amely erő úgy lett összetolva, hogy abban sokan megtalálhassanak valamit, amire vágynak a „Fidesz-kétév” után. A fiatal, jól képzett szakértelmiség megkapja benne Bajnait, akiben a saját szakszerűségét véli felfedezni. A fővárosi liberális humánértelmiségnek ott van benne a Milla, amely hozzá hasonlóan laza – és amelynek a szája ugyanazokkal a szövegekkel van tele, mint táborának feje. És ott vannak az Orbánban csalódott kisemberek, akiknek a Szolidaritás mondja ki a vágyait: azokat a vágyakat, amelyek nem törődnek e vágyak fedezetoldalával. És az a legérdekesebb ebben a 14%-osra mért támogatottságban, hogy e felsorolt három „érdekkör” (vagy inkább „érzelemkör”?) egymás vágyait kölcsönösen kizáró elvárásokkal él és a három közül egyik kör sem számol a másik kettővel. Némi túlzással élve: mintha antiszemiták és zsidók egyszerre ugyanabban a politikai mozgalomban vélnének otthonra lelni… A Bajnai-féle piacbarát, teljesítményalapú gazdaságpolitika csak a Szolidaritás-hívek „véráldozatával” valósítható meg és megfordítva: a „szerzett jogok” és járadékok eddigi rendszerét továbbéltetni akarók vágyai csak úgy lennének (egy nagyon rövid ideig) teljesíthetők, ha Bajnai, mint leendő miniszterelnök mindennel szembemenne, amit 2009-’10-ben tett és amit azóta is konzekvensen képvisel (és amiben egyébként tökéletesen igaza is van).
Nem tudom mindezt mással magyarázni, mint hogy most még tartanak a „mézeshetek”: mindenki örül, hogy a menyasszony igent mondott – és senki sem gondol még arra, hogy „miféle nőszeméllyel” bútorozott össze…
…Az egészről Ady Endre A ló kérdez c. verse jut eszembe, 1913-ból, amelyben ilyesmik olvashatók:
„Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.”
Meg hogy:
„Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?”
Most viszont nemhogy a ló, de a kutya se kérdezi meg, hogy miféle politika lehet ebből?
A magyar nép azon része, amelyik nem akar se fideszeseket, se szocikat a kormányon látni, bizony, a valóságban továbbra is „ki van vettetve a külső sötétségre”, ahogy az Írás szól, és továbbra sincs aki, onnan bevezethetné őket az „Édenkertbe” – csak még ezzel nem akarnak foglalkozni. Éppen ezért most sokan készek kiállítani egy újabb biankó felhatalmazást, mint előzőleg Gyurcsánynak és Orbánnak is tették (részben persze mások). Mindez pedig jól mutatja, hogy mennyire azonos rugóra jár a mélyben szinte az egész magyar társadalom – és hogy e rugók mennyire távol esnek az igazi demokrácia működtetéséhez szükséges belső tudati és lelki mechanizmusoktól.
…De ha ez a helyzet, akkor mit tehetünk vajon? Tehetünk-e vajon egyáltalán valamit azért, hogy Magyarország következő kormánya olyan legyen, amilyenre objektíve szükségünk lenne?
Igen, tehetünk – most mindenek előtt azzal, ha kérdezünk, ha folyamatosan számon kérjük a program hiányát, és ha napirenden tartjuk azokat a kétségeket, amelyek az Együtt 2014-et alkotó szervezetek összeillésével kapcsolatban vannak. Ennek hatására a mozgalom és annak tagszervezetei két dolgot tehetnek:
Ha az első történik, akkor sikerülhet velük „kijönnünk a sötétségből”, ha pedig a második, akkor még talán lesz idő egy új, valóban ütőképes ellenzéki erő létrehozására.
Update: mintegy fél nappal a poszt kikerülése után, olvasva a kommenteket, talán még nem késő idelinkelnem két korábbi posztunkat. Az egyik szintén az Együtt 2014-gyel foglalkozik (http://progressziv.blog.hu/2012/10/24/_bajnai_gordon_en_is_a_tied_vagyok), a másik pedig azzal, hogy miért nem lesz elegendő egy minőségileg más kormányzáshoz és egy sikeres ország felépítéséhez csupán a gazdasági kompetencia (http://progressziv.blog.hu/2012/10/20/_gazdasag_gazdasag_gazdasag)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek