„Ha a háborút választod, el kell szánnod magad arra, hogy győzz!”
Bölcs Frigyes szász választófejedelem szavai a Luther c. filmből - 2003
Orbán Viktor azt mondta 2002-ben, a Fidesz számára vesztes választás után, hogy „A haza nem lehet ellenzékben!” – nos, ma a haza ellenzékben van! A haza ugyanis nem más, mint az ország polgárai – és a magyar választópolgárok túlnyomó többsége ellenzékben van a kormányhoz képest: csupán 15%-uk támogatja azt. (Forrás: http://www.tarki.hu/hu/news/2012/kitekint/20120926.html)
Normális társadalmi viszonyok közepette egy kormányerő ekkora elutasítottság esetén áshatná a sírját másfél évvel a választások előtt. Ehhez képest „ha ma lennének a választások”, akkor ez a kormányerő, a Fidesz-KDNP (mi is ez az utóbbi???) simán nyerné azt, lehet, hogy ismét „több mint kétharmaddal”.
Lássuk be, ez képtelenség! Képtelenség az, hogy egy társadalom 85%-a elutasítja egy kormánypárt politikáját – és joggal – és mégsem áll már kormányzásra képesen egy ellenzéki erő. (Figyelem: nem azt írtam, hogy „kormányzásra készen” – mert nem az az igazi kérdés, hogy „kész-e” egy párt a kormányzásra, hanem az, hogy valóban képes-e jól kormányozni?)
Az a tény, hogy a magyar társadalom jelenleg képtelennek mutatkozik egy 15%-os támogatottságú kormányerő leváltására, mindennél jobban mutatja a magyar társadalom atomizáltságát és azt is, hogy itt az emberek – ön- és közbizalom híján – nem képesek közös érdekeket megfogalmazni és azok mentén együttműködni. Mutatja ez a képtelen helyzet továbbá azt is, hogy a jelenleg létező magyar pártok elszakadtak a társadalom valóságától és így képtelenek a társadalom számára új irányt szabni, képtelenek egy valóban működő társadalmi-gazdasági programot összehozni. A magyar pártok saját pártelitjeik foglyai.
Ki kell mondanunk: az országban folyó politikának semmi köze az országhoz!
Ezen sürgősen, azonnal változtatnunk kell, máskülönben az ország népe követhető irány nélkül fog maradni. Az utolsó „Nagy Remény” - a Fideszbe vetett 2010. tavaszi remény - elillant. Most itt áll az ország népe vezetés nélkül – márpedig a magyarság, gyenge demokratikus mentalitása miatt, belátható időn belül nem lesz, nem lehet képes saját maga kialakítani a korhoz és helyzethez illő „játékszabályokat”.
Ha megkérdezünk valakit az utcán, hogy milyen jövő vár rá és az országra, nemigen tud mit mondani – jót pedig biztosan nem. Él az ország máról holnapra, távlatok, remények nélkül... Csakhogy ezt így nem lehet. Nem lehet a XXI. században, az EU-ban „máról holnapra élnie” egy egész országnak, egy egész népnek. Itt tudni kell, hogy mit akarunk – hogy mit akarhatunk reálisan – és azt is, hogy mit és hogyan kell ezért tennünk... És most nincs az országban semmiféle szervezett erő, amely ezt tudná és tudatosíthatná az országgal is. Ezért is merő illúzió az „ellenzéki összefogás”: mert ugyan mi jönne ki abból, ha összefogna 2-3-4 tanácstalan párt? Ugyanaz lenne, mint amit nap mint nap tapasztalunk az emberek között is: egymásnak esnének, tanácstalanságukban. Ráadásul, mivel fogalmuk sincs, mit kellene csinálni, ezért görcsösen ragaszkodnak a pozíciójukhoz, a „status quo”-hoz, a „kis igazságaikhoz” – mert ők is bizonytalanok, márpedig a bizonytalan ember nem mer változatni. Pedig változtatnunk kell!
Sokan mondják, hogy semmit sem tehetünk a Fidesz-kormány hatalma, pénze ellen – de vajon valóban igaz-e ez, vagy csupán egy önfelmentő duma? Nos, nem igaz! Nem azért nem teszünk semmit sem, mert a Fidesz „elnyom” minket – mert egyetlen kormány sem működhet a jelenlegi Európában úgy, ha a polgárok 15%-a támogatja csupán és a többiek masszívan ellenállnak neki. Nem igaz az sem, hogy nem lehet előteremteni azt a „rengeteg pénzt”, amely ahhoz szükséges, hogy ellensúlyozzuk a Fidesz-hatalom kommunikációs kapacitását – mert ha csak nem több, mint néhány százezer ember áldoz erre havi néhányszáz forintot, akkor máris meg van verve a teljes közmédia.
Az igazi oka a nemszerveződésnek nem más, mint az, hogy ebben sem rutinunk nincsen, sem pedig olyan (jó-)tapasztalataink, amelyek meggyőznének minket arról, hogy érdemes egymással közös célokért együttműködni. Ez a „Csináld csak magad, mert a többiek úgyis csak átbasznának!” kultúrája – ám ez a kultúra korántsem hatja már át az egész magyar társadalmat! Vannak „kivételek” és éppen nekik kell elkezdeniük a szerveződést – a többiek meg majd „gravitálnak” hozzájuk, ha megérzik, hogy sikerülhet a dolog... Néhány embert, akik kiállnak a jónép elé szónokolni, nyilván nem támogat „milliárdokkal” a nép – mert nincs is mit támogatnia, alapos program híján. Azonban egészen más a pszichológiai szituáció akkor, ha ez a néhány (tucat) ember egy alaposan kidolgozott, kőkemény programmal áll ki és kezd el beszélni – ennek „húzása” lesz és akkor lesz pénz is! De csak akkor, ha van „projekt”, amelyre lehet kérni és érdemes adni pénzt, mert a befektetett összeg busásan megtérül az ésszerű kormányzás által.
...Ha lesz ilyen „program-erő”, akkor a következő választáson össze fog csapni a demokrácia az összeharácsolt pénzzel, a tehetség az akarnoksággal, a megalapozott program a maradni akaró hatalommal. Meglátjuk, ki győz majd – de lenne egy tippem!
(Elárulom: a tehetség és a program hozza el a győzelmet...)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek