"Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini.”
(„Amit a barbárok nem tettek meg, megtette Barberini.”)
Gúnyvers VIII. Orbán pápáról (eredeti nevén: Maffeo Barberini), amikor az a Szent Péter bazilika bronzbaldachinjához leszedette és beolvasztatta a római Pantheon kupolájának ókori bronzdíszeit – 1623-’34 között
Megszűnik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, leánykori nevén az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Hírek szerint erről döntött a kormány kedden... (Ld. erről: http://index.hu/belfold/2012/09/06/megszunik_a_kulturalis_oroksegvedelmi_hivatal/)
Igen, az a kormány, amely pedig minden második szavával a magyar kultúrára, a magyar örökségre és e kettő megóvásának szükségességére hivatkozik. Ám úgy látszik, ez a szándék csak addig ér, amíg nem ütközik bizonyos érdekkörök földgyaluiba, vagy éppen ingatlanfejlesztési elképzeléseibe.
A közelmúltig e hivatal (és elődei) feladata volt a műemlékek, az épített örökség védelme. Engedélyező és ellenőrző hatóságként járt el, mondhatni: „élet-halál ura” volt egy-egy, műemlékhez, vagy régészeti lelőhelyhez kötődő ügylet során. Ez volt a helyzet évtizedek óta, szinte változatlanul – aztán jött két éve az Orbán-kormány és elkezdődött a hivatal és jogköre „eróziója”. A műemléki felügyelők átkerültek a hivataltól a kormányhivatalokhoz, majd odalett a hivatal és a kormányhivatalok mellett működő ún. Kulturális Örökségvédelmi Irodák építéshatósági jogköre és onnantól már csupán egy szakhatóság voltak a sok közül a teljes építés-engedélyezési ügymenetben. (Ez azért jelentős változás a korábbihoz képest, mert míg korábban maga a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adta – vagy, ha úgy találta megalapozottnak, nem adta – ki az építési engedélyt minden, a kompetenciájába tartozó projekttel kapcsolatban, addig mint „egy hatóság a sok közül”, immár megkerülhetővé és negligálhatóvá vált az állásfoglalása...)
...Mielőtt tovább mennénk, elmondom, hogy nekem, személy szerint sok bajom volt a „műemlékesekkel” (ahogy akár a hivatalt, akár annak munkatársait a szakmában nevezni szokás). Vaskalapos, olykor életidegen, „retrográd” hajlamú társaság voltak, nem ritkán... Úgy tekintettek (többségében) a műemlékekre, de a műemlékek környezetére is, hogy onnan szívük szerint kitiltották volna az idő folyását. Ahogy a haldokló őskonzervatív Baradlay Kázmér mondta Jókai A kőszívű ember fiai c. regényében: „A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele”, mivel „Álmodozó rajongók tűzbe viszik a gyémántot, s nem tudják, hogy az ott satnya elemeire fog feloszlani, s soha vissza nem jegecül.”
Hát igen: aki XX-XXI. századi kézzel és szemlélettel akart építészként hozzányúlni a magyar épített örökséghez, az hosszú, kemény és néha kilátástalan harcra készülhetett fel ezzel a hivatallal – és én most mégis azt mondom, hogy a magyar kultúra elleni gátlástalan merénylet volt ezt a hivatalt elsorvasztani, megszüntetni!
Hogy miért? Nos, azért, mert sajnos Magyarországon hiányzik az a polgári „jó gazda” szemlélet és tudatosság, amely a saját szűkebb vagy tágabb környezete épített és történeti örökségére úgy gondol, hogy ha az a gondatlan, vagy netán bűnös kezek és kezelők miatt „satnya elemeire fog feloszlani”, akkor „soha vissza nem jegecül”: odavész és vele a magyar polgárok és az itt élt korábbi emberek öröksége. Ez a fajta – és mondom: nálunk hiányzó – szemléletmód éppen úgy tekint egy barokk-kori városi házra, mintha az a saját atyai öröksége lenne. Mert ez a szemléletmód nem csak anyagi, hanem szellemi, kulturális értékekben is méri a „vagyont”. És ez a szemléletmód – ha általános egy társadalomban, egy közösségben – akkor mindenféle hivatalok nélkül is megakadályozza a kulturális értékek eltékozlását, magának a kultúrának a szegényítését. Egy olyan országban, ahol ez a szemléletmód általános, aligha lehet egy város polgármestere valaki, aki nem osztozik e személetmódban – nálunk viszont ez nem szempont a választásnál. Ha véletlenül kulturális értékekben is gondolkodó ember tölti be a posztot, az szerencse – de ha nem, hát nem: simán lehet valaki bunkóként is városatya!
...És ez a „bunkólobbi” most elérte, hogy gyakorlatilag ne legyen semmi akadálya annak, hogy a rájuk bízott kulturális vagyont „saját céljaikra fordítsák”. Velük szemben pedig nem áll egy általános kultúrapárti közmentalitás. Sajnos a magyarok többsége csak a mában él és úgy gondolja: nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy évszázadokkal-évezredekkel ezelőtti „kacatokkal” foglalkozzon, azok védelmében kiálljon. Ez az „itt és most” kultúrája: ami volt, elmúlt, ami lesz, az meg majdcsak lesz valahogy! Kit érdekel így egy, az életünket könnyebbé tévő autópálya nyomvonalába eső, legtöbbünknek teljesen ismeretlen nép több ezer éves településnyoma, amely ráadásul laikusoknak csak pár folt a talajon? Kit érdekel az, hogy ha egy város elad egy régi épületet, vagy éppen engedélyt ad annak átalakítására, akkor az új tulaj vajon értő kézzel nyúl-e hozzá, vagy szétcseszi, mert „úgy occsóbba van”?
Olyan sokat szoktunk beszélni a magyar kultúráról és arról, hogy értékeinkből mennyi ment veszendőbe „a magyar nép zivataros századaiban”. És akkor jön – mert jöhet – néhány önérdekű alak és kilobbizza a „nemzeti ügyek kormányánál” azt, hogy szűnjön meg az egyetlen akadály, amely eddig mohóságuk és akarnokságuk útjában állt. Ha mást nem is tudnánk jelen kormányunk álságosságáról, az már elég lenne ahhoz, hogy elgondolkozzunk: kik is vezetik ezt az országot és vajon merre? Milyen emberek ők, akik tízmilliárdokat adnak „látványsportokra”, de hagyják elpusztítani azt – persze jó pénzért! – amitől látható és kézzelfogható a magyar múlt.
...Aktualizálva a bevezetőben idézett, VIII. Orbánra vonatkozó mondást: „Amit a komcsik sem tettek meg, megtette azt Orbán.”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek