„Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.”
II. András Aranybullája, XXXI. törvénycikk 2.§ - 1222
Az 1660-as évekre világossá vált Zrínyi Miklós előtt, hogy a török birodalom már nem a régi: meggyengült – tehát: támadható és legyőzhető. Ő, aki „napi munkakapcsolatban” állt a török hadsereggel, jól érzékelte ezt: az erőforrások szűkülését, az elbizonytalanodást... És tájékoztatta is erről a tényről és a lehetőségről a bécsi udvart, mondván: eljött a pillanat, amikor a török kiűzhető Magyarország területéről (és talán a Balkánról is).
I. Lipót, az éppen regnáló császár és az udvar nem élt a lehetőséggel – nekik „más szempontjaik” voltak és ez a döntésük később, a majdan meginduló felszabadító háborúk során, jelentős többletnehézségekhez vezetett...
Miért írom ide ez az ósdi sztorit? Hát csak azért, mert némiképp hasonló helyzetben vagyunk mi is, „nemfideszes” magyarok. A Fidesz már nem az, ami korábban volt: meggyengült. Meggyengült, minden „közgépezése”, minden hatalmi bűvészkedése, minden pöffeszkedése ellenére. Elbizonytalanodott, kapkod, rögtönöz, „lemerülnek az akkumulátorai”... Szorong, félti a hatalmát – és ezért válik egyre értelmetlenebbül és átgondolatlanabbul agresszívvá. Nem sikerült neki a Nagy Ugrás: a gazdaság recesszióban és semmi jele, semmi alapja annak, hogy ez a maradék 20 hónapjukban megváltozhatna. Nincsenek barátaik – a Kurultájon kívül, persze. A rendőrség szanaszét zavarva – mintha annak idején a Nagyvezír szélnek eresztette volna a janicsárok, vagy a szpáhik főtisztjeit...
A Fideszben már mindenki, akinek egy csöpp esze van, a túlélésre vermel. Orbánt pedig kétségtelenül meglévő politikai ösztönei folytonosan a hatalma elvesztésének valós lehetőségével riogatják...
Mondom: az ellenség meggyengült, tudja is magától, fél is a vereségtől – és annak következményeitől – márpedig a félő ellenség hibát hibára fog halmozni, ergo: megverhető!
Most kell hadat állítani, most kell stratégiát felépíteni – és mostantól kell és lehet majd mindazoknak, akik nem szeretnék tovább a Fidesz célszerűtlen-elvszerűtlen hatalmát, befektetni egy új, racionális politikába.
Mert az, ha támogatják (anyagilag) a Fideszt valóba leváltani képes (és azt nem csak fejben lejátszó) erőt, az befektetés a saját jövőjükbe. Egyfelől, ha ezt nem teszik és marad a Fidesz, akkor fizethetnek Matolcsynak, Közgépnek, ki tudja mikor és mennyit. Másfelől viszonyt, ha megteszik, akkor ezzel egy olyan politikát segítenek a hatalomba, amely – ésszerű döntései és megalapozott, átgondolt gazdaságpolitikája révén – hamarosan olyan többlet-erőforrásokat tud biztosítani, amelyek a polgárok mai „politikai befektetéseinek” többszörösét hozzák.
...A Fidesz mostantól megverhető, ha vannak-lesznek, akik „beleállnak a dologba” – akár aktivistaként, akár támogatókként. Félni pedig az egyszerű polgárnak immár nem a Fidesztől, annak „bosszújától” kell, hanem annak következményeitől, ha kihagyja a magyar társadalom a kínálkozó lehetőséget, hogy visszavegye a saját jövőjét.
Ne kövessük el Lipót császár hibáját!
...De mit kezdjünk, mit kezdhetünk a Fidesz törvényekből tákolt védvonalaival: az Alaptörvénnyel, az új választási törvénnyel – és még ki tudja, mivel fognak félelmükben előállni? Mekkora akadályt képeznek ezek akár a hatalomváltás, akár utána a Fidesz érdekeivel ellentétes kormányzás útjában?
Semekkorát – mert nem is léteznek!
Mi is áll az új Alaptörvényt bevezető (és annak deklaráltan szerves részét képező) Nemzeti Hitvallásban?
„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait…”
Viktor, ezt elkúrtátok! „Nem kicsit, nagyon…” Mert ugyan mi más lehetne történeti alkotmányunk legstabilabb eleme, mint az Aranybulla? Abban pedig ott áll a 31. fejezet 2. §-a, a híres „ellenállási jog”1. Bizony: kár volt ezt a történeti alkotmány-dolgot becikkelyezni az Alaptörvénybe, ha egyszer az volt a feltett szándékotok, hogy itt stabil egyeduralmat vezessetek be – mert így saját magatok ütöttétek le magatokat attól, hogy „jogszabályi környezettel” tarthassátok magatokat hatalomban a nép érdeke és akarat ellenében is!
Igen, az ellenállás joga. Ez a jogtörténetben egyáltalán nem egyedülálló, tulajdonképpen természetjogi jellegű kitétel megakadályozza a hatalommal visszaélőket abban, hogy hatalmukat jogszerűnek tüntethessék fel, és hogy a hatalmuk ellen fellépőkkel szemben jogosan alkalmazhassanak retorziókat. Csoda, hogy ennyi jogász van a Fideszben és egyiküknek sem tűnt ez fel…
Egy szó mint száz, a magyar népnek joga van az immár hatalmával nyilvánvalóan és öncélúan visszaélő Fidesz-hatalmat leváltani, továbbá e hatalomnak a saját túlélését biztosítani akaró törvényeit egyszerűen érvénytelennek deklarálni és azokat a hatalomváltás útjából félretolni.
Az utóbbi két évben a Fidesz-hatalom azért, hogy saját magát kiakolbólíthatatlanná tegye, totális jogbizonytalanságot idézett elő. Ha érdekei úgy kívánják, bármikor bármiféle törvényt meghozhat, hivatkozva a „több mint kétharmadára”. (Látjuk, mit művelt ez a hatalom legutóbb épp a saját túlélése szempontjából rendkívül fontos választójogi törvénnyel…) Márpedig állam, társadalom és gazdaság jogbiztonság nélkül nem képes jól működni. Akik tehát azzal jönnek, hogy „Ha érvénytelennek tekintjük a Fidesz-kormány törvénykezését, akkor ezzel Magyarországot a jogbizonytalanságba taszítjuk!”, bizony, tévednek: a helyzet éppen fordított! Semekkora parlamenti többség nem elegendő ahhoz, hogy egy demokratikus választásokon és demokratikus hatalomgyakorlásra kapott felhatalmazást legitim módon lehessen hatalommonopólium kiépítésére és bebetonozására használni. Nem fér bele a demokratikus hatalomgyakorlásba az, ha addig-addig farigcsálunk a „jogszabályi környezeten”, amíg a sok törvénymanipulálás együttes hatásaként a saját hatalmunk leválthatatlanná nem válik. Így van ez abban az esetben is, ha nem hozunk de jure hatalomváltást tiltó törvényeket, csupán de facto lehetetlenítjük ez azt, hogy a váltás megtörténjen akkor is, ha ez a nép többségének óhaja. Ami pedig kívül esik a demokratikus hatalomgyakorláson, az onnantól kezdve illegitim hatalomgyakorlásnak számít – tehát „történeti alkotmányunk” alapján érvénytelennek tekinthető.
Viktorékat (pontosabban: a hatalmukat) innentől kezdve immár nem védi a törvény – mert ők maguk helyezték törvényen kívül magukat. Nem védheti meg őket és hatalmukat a TEK sem. (Na, jó, az amúgy sem lenne erre képes – hiszen mint láthattuk, még arra sem képesek profi terrorelhárítóink, hogy azt kiderítsék, ki is a Szentkorona Rádió főszerkesztője…)
…Mindezt pedig azért írom le, hogy nyilvánvaló legyen: hiába fognak még változtatgatni akár a választójogi törvényen, akár bármi máson – mert mindez immár nincs, nem létezik, annyit se ér és annyit se véd, mint a papír, amit elrondítanak vele.
„Az magyar népnek, ki ezt olvassa”2 pedig álljanak itt egy másik, a mi Aranybullánkhoz hasonló okmány, az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának szavai:
„Ha… a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új védelmezőkről gondoskodjék.”
…Igen, Kedves Jónép: nem csupán jog, hanem kifejezett kötelesség. Persze nem úgy, hogy odamennek tízmillióan az Országházhoz és kidobálják őket az ablakon (ez a cseheknél szokás…), hanem úgy, hogy elkezdik támogatni maguk közül azokat, akiket felkészültségük, teljesítményük, meghirdetendő programjuk alapján alkalmasaknak ítélnek arra, hogy belőlük a nép (szintén a Nyilatkozat szavait idézve ide) „új kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi biztonságát, és jobban elősegíti boldogulását.”
1 Bár a magyar rendek 1687. novemberében a pozsonyi országgyűlésen lemondtak (a szabad királyválasztás jogával együtt) az ellenállási jogról, kvázi cserébe a Habsburg-ház által ígért törökellenes védelemért, ám mivel a későbbiekben a Habsburgok – úgymond – „nem tartották magukat a szerződéshez”, így a jogról való lemondás is érvényét vesztette.
2 Az magyar népnek, ki ezt olvassa: Sylvester János disztichonjai - 1539
A posztot kísérő kép Ilja Repin: A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak (Запорожцы пишут письмо турецкому султану - 1880) c. képének felhasználásával készült.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek