Olvashattuk az alkotmánytervezetben: amíg az államadósság az 50%-os szintet el nem éri, addig az alkotmánybíróság nem fogja visszakapni azt a jogát, hogy költségvetést érintő kérdésekben is hozhasson döntést. Lefordítom magyarra: a kormány tudja, hogy kerülhet olyan helyzetbe, amikor az adózást, vagy a magántulajdont érintő döntései, a törvények, amelyeket elfogadtat majd a parlamenttel alkotmányellenesek lesznek.
Most bizonyára sokan vannak, akik erre azt mondják: Ugyan már! Ez is csak a szokásos ballib rettegés…
Nos: nem az! Ki hitte volna egy évvel ezelőtt, hogy simán, egy mozdulattal államosítanak majd 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjvagyont. Ha a választások előtt ezzel jött volna elő valaki, sültbolondnak nézték volna – és íme: mára már rég túlvagyunk ezen…
Mi másért kellene már jó előre gondoskodni az alkotmányban arról, hogy az alkotmánybíróságnak ne legyen jogosítványa fellépni ilyen ügyekben? A dolgok okát mindig azok felől a lehetőségek felől tárhatjuk fel, hogy ki és mire használhatja majd az adott dolgot? Legyünk tehát biztosak afelől, hogy ha Orbánék úgy találják majd (a maguk nézőpontjából) szükségesnek, akkor nem fognak visszariadni a hasonló, a magántulajdont érintő döntésektől.
Nekik nem számít más, csak a hatalom – a sikerről már úgyis letettek régen… A hatalom megtartása az egyetlen céljuk, amit – úgy vélik – reálian elérhetnek, legalábbis generációjuk nyugdíjkorhatáráig, ami még nagyjából 15 év.
…És ha nem a sikeres kormányzás biztosítja azt, hogy hatalmon tartsák őket a választók, akkor maradnak az adminisztratív eszközök és a jelenlegi hatalmukkal való visszaélés. Ezért alkotmányoznak, ezért szűkítik eleve az új alkotmányban azon dolgok körét, amelyeket az állampolgárok elvárhatnak az államtól az alkotmányra hivatkozva. Ezért fognak szavazati jogot kapni a külföldi állampolgárságú magyarok. Ezért születik majd olyan választójogi törvény, amely feléjük fog lejteni… Ezek nem „riogatások”: ezek tények.
Hetven évvel ezelőtt sokan lehetetlennek tartották, hogy a Németországban hatalmon lévő nácik a zsidók kiirtására törekednek. Azt mondták, hogy ez „lehetetlen, hiszen a németek olyan civilizált, rendes emberek!” Ezek a fajta okoskodások mindig csak arra szolgálnak, hogy az okoskodók elleplezzék maguk elől azt a valóságot, amely – ha szembesülniük kellene azzal – elborzasztaná őket. Ez a tipikus struccpolitika – amelynek mindig igen kellemetlen következményei szoktak lenni a „struccokra” nézvést...
Kedves Futómadarak, Orbán és társai a polgári jogállam és a valódi demokratikus teljesítményverseny holokausztjára készülnek. Amit eddig már megtettek és amit ma is nap mint nap megtesznek, az ahhoz hasonló, amit a Reich csinált: lépésről lépésre nyomulnak előre, mindig csak akkora sérelmeket okozva, hogy azt a békés polgárok világa még benyelje – legfeljebb némi morgolódás árán. És lesz majd egy pont – ha hagyjuk – amikor a folyamat átlép egy olyan határt, ahonnan a klasszikus demokratikus eszközrendszer már hatástalanná fog válni, ezért azzal immár nem fogunk tudni megszabadulni az addigra már igen kellemetlenné váló Orbánéktól.
Ez a pont még messze van – de semmi sem utal arra, hogy ne efelé haladnánk. Természetesen itt nem emberek-embercsoportok elleni „direktholokausztról” van-lesz szó – bár nem vitás, hogy lesznek (a legszegényebbek között) talán fizikai áldozatok is. Itt a szabadság kerül a krematóriumba.
Az a szabadság, amely az egyéni kreativitás és kezdeményezőkészség kibontakozásának eszköze. Az a társadalom, ahol az állam mondja meg, mi a jó és kinek hol a helye, képtelen arra, hogy jól hasznosuljon benne az emberekben lévő tehetség. Azt nem szokta jó szemmel nézni az ilyen állam, ha valaki „túl tehetséges” – mert az „veszélyes az elitre” – és azt meg még kevésbé veszik jó néven, ha ezek a tehetséges emberek összefognak egymással… Persze, tudom én, hogy Orbánék is állandóan a „nemzeti összefogásról” beszélnek – de ez a diktatúrák tipikus felfogása. „Mindenki” ugyanis sosem fog össze magától: ez nem is szükséges és nem is természetes az akkora emberi közösségekben, mint egy egész ország. Az a természetes és annak van igazán haszna, értelme, ha kisebb, de célszerű közösségek születnek – és azok alkotnak hálót. Ez a viselkedésmód azonban nem alakult ki a magyar társadalomban: nem ilyen volt a történelmünk. Az utóbbi években kezdődött el valami, ami mostanában mintha felgyorsulna… És bár még tétován és nagyon tapasztalatlanul, de a folyamat „felfelé tart” – és ez az, amit az Orbán-félék sohasem akarnak. Jól tudják ők, hova vezet ez – ezért akarnak ők felülről „nemzeti egységet”: mert azt hiszik, hogy akkor ők adhatnak célokat az embereknek és nem fognak azok maguktól saját közösségi célokat keresni.
Nincs olyan központi hatalom, amely képes lenne egy modern társadalom minden igényét kielégíteni – igazából a modernitás éppen a többközpontú rendszerek dinamizmusát jelenti. Ezt a működést pedig nem lehet Széll Kálmán-tervekkel pótolni, sem pedig „nemzeti hitvallásokkal”. Ezt csak tehetséges emberek tudják működtetni, ha szabadon cselekedhetnek – és ez a modern jólét alapja.
…No, ezért kell a szabadság!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek