„Szabadságharc” kezdődött Magyarországon. Nem az Orbán-félére gondolok, nem. Az csak egy kínjukban kitalált szlogen: a saját, választások előtti populizmusuk és a választások után nyilvánvalóvá vált felkészületlenségük kényszerítette ki belőlük. Amire én gondolok, az a magán-nyugdíjkasszákban maradókra értendő.
Pedig a fene se akart „harcolni”. Azt hittük, hogy ez végre egy szabad ország, a saját érdekünket képviselő kormánnyal – erre kiderül, hogy fenét az! Megint ott tartunk, mit ’48-ban: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés: válasszatok!” – most éppen nyugdíjkassza-modellt… Most nem egy idegen hatalommal szembeni függetlenségünk a tét, hanem a saját koncepciótlan, de végletekig önérdekű kormányukkal szembeni szabadságunk: szabadon döntő polgári létünk megmaradása.
Eljutottunk oda, hogy ismét rengeteg emberben vetődik fel a kérdés, hogy ha a józan esze szerint cselekszik, akkor emiatt vajon éri-e retorzió az állam felől? Nyilvántartásba kerül-e a neve, mint az államhatalommal szembeszegülő deviáns, gyanús elemé? Ha leadja a munkahelyén a „Maradok!”-lapot, akkor nem kell-e szembenéznie ott hátrányos megkülönböztetéssel, nem válik-e pl. egy állami, önkormányzati intézményben „feketebáránnyá”, ha épp ott dolgozik?
Sokan nemcsak azért vacillálnak a maradás vagy átlépés kérdésében, mert a 20-30 év múlva lehetséges helyzet nem biztos számukra. Nem csak azon spekulálnak a döntésük meghozatala közben, hogy vajon ér-e majd valamit 20-30 év múlva Orbán mostani „garanciája” az állami nyugdíjjal kapcsolatban és ha igen, vajon mennyit? Sokan azért nem mernek majd maradni, mert félnek…
Hogyan jutottunk idáig? Vagy netán mindig is itt voltunk? Mindig is tartottunk az államtól, mindig is megmaradt bennünk az „alattvalói félelem” – csak éppen az elmúlt 20 évben nem volt olyan kormány, amely „manifesztálta” volna bennünk ezt a félelmet?
Hajlok arra, hogy sokan az államra mint valami gondoskodó, de büntetni is tudó Atyára gondolnak és gondoltak az elmúlt két évtizedben is. Elvárják az államtól a „róluk való gondoskodást” és ösztöneikben az él, hogy ha (nyíltan) szembeszegülnek az állami mindenhatósággal, akkor elveszítik a jogot a gondoskodásra. Ők nagy valószínűséggel hagyni fogják magukat visszaterelni az állami nyugdíjrendszerbe…
Van-e ott „biztonság”? Orbánék szerint: igen! De mondjanak nekem Orbánék az utóbbi évszázadok magyar történelméből olyan időszakot, amikor évtizedekre előre lehetett megalapozott ígéreteket tenni, amelyek teljesültek is! Ugyan miért kellene vakon elhinnünk azt, hogy éppen ők hosszú idő óta az első ilyen „csodakormány”? Hiszen ha a matematikai és népesedési modelleket nézzük, akkor nem hogy 20-30, de már 10-15 év múlva sem lesz biztonságos az állami nyugdíjrendszer. Mi fog történni a következő egy-másfél évtizedben, amely alapvető változásokat fog eredményezni a modellekben? Most azt tapasztaljuk, hogy még azt sem teszi meg a kormány, amit tehetne: a magánnyugdíj-pénzeket simán feléli és nem befekteti… Uraim, akkor miből épül itt fel a „MatolCsoda”? Lesöprik a padlást, de aztán csak simán felzabálják a terményt – és semmit sem vetnek el abból. Mondhatni: a szabadrablást akarják szabadságharcnak beállítani.
…Van-e valami haszna ennek a mostani nyilatkozósdinak magán-nyugdíjkasszákban maradás-ügyben? Igen, lehet haszna: ha ráébrednek a maradók, hogy ők valójában egy sok szempontból „ azonos érdekű”, „koherens” társaság!
Ha nekem lenne a feladatom megszervezni a mai magyar politikai palettáról olyannyira hiányzó „ellenerőt”, akkor a magán-nyugdíjrendszerben maradókra alapoznék elsősorban. Ők azok, akik a mai magyar társadalomban a leginkább akarják az öngondoskodás polgári ideálját és képesek is arra. Ők azok, akik „nem félik” az államot, mert tudják, hogy saját egzisztenciájuk attól független, hiszen tudásuk révén érvényesülnek, nem a lojalitásuk által. Ők azok, akik „szolgáltató államot” akarnak, amely jól működik és nem vágynak „atyáskodásra”. És rájuk hatnak legkevésbé azok a (sokszor családi) „hagyományok”, amelyek miatt sokan gondolkodnak „nemzeti” és/vagy „keresztény” keretek között (amit e kettő Magyarországon jelent).
Ők a független magyarok, nekik leginkább érdekük egy hatékony, de „minimális” magyar kormány és állam, amely csak abba szól bele, amibe célszerű és feltétlenül kell, amely csak akkor avatkozik be, ha az konstruktív, de nincs „állandó cselekvéskényszere”, sem pedig „küldetéstudata”. Ők azok, akik olyan kormányt akarnak, amely úgy tekint magára, mint az utakra, a közművekre, vagy az internet-szolgáltatásra: az életet segítő infrastruktúra, nem több, nem kevesebb. Ők azok, akik olyan kormányt tartanak célszerűnek, amely a legfelkészültebbekből áll, nem pedig egy így-úgy összeszövetkezett kontraszelektív társaság, amely ráadásul még „háttéralkuk” túsza is.
Remélem, mindez sokaknak eszébe jut most a maradók közül.
Most megkezdődött Magyarország független polgárainak ellenállása egy „feleslegesen cselekvő” állammal szemben. Aki elmegy a nyugdíjbiztosítókba és nyilatkozik, hogy maradni akar, az ezzel szavaz is egyben: Orbánék ellen és egy célszerű Magyarország mellett. Ezek nem „szabad választások”; a körülmények, a „választókra gyakorolt presszió” kb. megfelelnek a belorusz viszonyoknak. A maradni merészelőknek szembe kell nézniük azzal, hogy amíg az Orbán-kormány regnál, addig tőlük beszednek egy 20%-os adót, amiért ők, mert maradni mertek, deklaráltan semmire sem tarthatnak igényt. Jól értsük meg: ez a kormány nyíltan a szemükbe mondja, hogy leszarja velük kapcsolatban az egyenlőséget (aki egyenlően fizet, visel közterheket, az jogosult az egyenlő ellátásra is). Ők „másodrendűek” a kormány szemében, „Matolcsi-zseni” szavaival: kiírták magukat” a nemzet közösségéből…
És mindennek ellenére sokan lesznek, akiket nem félemlítenek meg Orbánék fenyegetései, akik ettől a pillanattól számolják a napokat, amikor megszabadulnak a mostani kormánytól. És nagyon valószínű, hogy aki képes lesz hitelesen megszólítani őket, az számíthat a támogatásukra!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek