Egyesek az IMF-ben túlélésünk zálogát és az Isteni Gondviselést látják, a spektrum másik végén pedig az Ördög Maga–kategorizálás áll. Mi is az igazság? A Progresszív Blog most megmondja! („Osszuk az észt!”)
Eleve rossz a kérdés: jó-e, vagy sem az IMF-segítség? A jó kérdés így hangzik: mely társadalmak képesek jól élni az IMF-fel?
Már a ’90-es évek végén jelentek meg „IMF-szkeptikus” vélemények, tanulmányok. Azóta tart a vita. Egyes tények azt mutatják, hogy az IMF által megsegített országok újra és újra bajba kerülnek, úgy járnak az IMF-hez kölcsönért, mintha hazajárnának. Argentína, Brazília, Törökország hosszú évek óta nem tud talpra állni. Ugyanakkor vannak jó példák is, mondjuk a ’90-es évek elején kicsit „IMF-ező” svédek.
…Na, kérem, itt a kulcs: attól függ, hogy egy ország „hogy jön ki” az IMF-ügyből, hogy milyen az adott társadalom mentalitása! Ha magunk elé képzeljük a fölgömböt és megnézzük, hol vannak az „örökké bajos” és hol a sikeres példák, akkor nagyfokú egyezést fogunk találni az egyébként is problémákkal küzdő és az általában „jól menő” országok között! A címben felett kérdésre tehát a választ az adott ország mentalitása adja meg: minél közelebb áll ez a mentalitás a „kooperatív-céltudatos-szervezett-kitartó-hosszú távra tervező” ideálhoz, annál nagyobb az esély arra, hogy az IMF-kaland ne legyen tartós viszonnyá. Mert nyilvánvaló, hogy az ÁLTALÁBAN jól működő gazdasághoz ezek a tulajdonságok kell, hogy jellemezzenek egy társadalmat. Minden társadalom hibázhat – de hogy mit tesz a hiba után, visszatér-e újra és újra a hibákhoz és az azok alapját adó illúziókhoz, az határozza meg, hogy kell-e újra és újra az IMF...
Ahol a válság állandóan visszatér – vagy el sem múlik – ott valami alapvető ellentét van a társadalom mentalitása és a jól működő gazdaság igényei között. Ez országonként lehet más, de hasonlóságok is vannak. És addig, amíg át nem gondolja egy társadalom, hogy mi akadályozza meg a „jó működést”, addig az Isten pénze sem mentheti meg, nem terelheti jó útra. Ha a társadalmi berendezkedés és a köz ügyeihez való hozzáállás megakadályozza azt, hogy a társadalmat világosan és célszerűen gondolkodó elmék vezessék, ha „a zemberek elvárásai” határozzák meg, mit tesz a kormány, akkor már nyithatja is ki az IMF a trezort…
…Nyilvánvaló, hogy mindezt azért irkáltam össze, hogy a végén a mi IMF-kalandunk lehetséges hosszú távú következményeiről, saját esélyeinkről mondhassunk megalapozott prognózist. Hol vagyunk mi azon a skálán, amely az egyes társadalmak gazdaságműködési szempontból való „jóságát” és a legalkalmasabb vezetők kiválasztódásának lehetőségét mutatja? Nos, ne legyenek illúzióink: mindkét szempontból veszélyes helyen! A „kooperatív”, a ”céltudatos”, a „szervezett”, a kitartó” és a „hosszú távra tervező” jelzők nem épp azok, amelynek a leghívebben adják vissza a magyar mentalitást – márpedig fentebb megállapítottuk, hogy ezek nélkül visszatérhet a gazdasági válsághelyzet. És az is egyértelmű, hogy épp ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezve tudunk igazán jó politikai elitet is magunk fölé emelni. Amíg mi „magányos pontként” határozzuk meg magunkat és helyzetünket a társadalomban, és a gazdaságban is ekként viselkedünk, továbbá, amíg "Fentről várjuk a Csodát”, addig sem valódi, hosszú távú, közös érdekeinket nem leszünk képesek megfogalmazni és belátni, és nem tudjuk ezt „rákényszeríteni” sem az elvileg általunk választott kormányzatra.
…És akkor akár már nyithatjuk is a kaput a következő válságnak!
Ne az IMF-fel kapcsolatban tegyük hát fel a kérdést, kérdéseket magunknak kell feltennünk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek