A Város alapítását követő MMDCCLXIII. évben a frissen megválasztott consul, Maximus Victor igen nagy bajban volt... Az előző VIII évben ugyanis rendkívüli néptribunusként működött: miután annak idején szoros küzdelemben elveszítette a consuli tisztet, azon plebejusokra támaszkodván, akik gyűlölték az új consult, Petrus Mamlasicust, hirtelenjében néhány nap alatt néptribunussá tétette magát.
Mint írtam, VIII évnyi oppositio következett Victor számára, mely években önmagát mindvégig teljes mértékben azonosította a populus romanussal – és amely VIII év alatt mindenkit aljas barbarusnak titulált, aki nem volt neki feltétlen híve. Mindebben oly következetes és kitartó volt és nem utolsó sorban annyira képes volt a plebset a senatus ellen hangolni, hogy a Nagy Oppositio vége felé már az egész senatus és maga a consul, az annak idején Petrus Mamlasicust megbuktató F. Curo is rettegtek tőle, a rettegéstől elerőtlenedett F. Curo le is mondott fogadott fia, Gordiusicus javára. És bár Gordiusicus meglehetősen jól kormányzott, immár kétség sem fért hozzá, hogy Róma következő consulja ismét Maximus Victor leend.
Eljött a nap, amikor végre consulként léphetett a senatus elé – és ekkor kiderült, hogy annyira eggyé vált a tribunusi szereppel, hogy mint consul sem volt azzal képes szakítani. Mivel mindig csak a consulok és a senatus ellen fondorkodott, ez töltötte ki minden idejét, ezért elhanyagolta a felkészülést a consulságra: úgy gondolta, ha megszerzi a hatalmat, már senki sem vonhatja kérdőre szavaiért és tetteiért.
Napok alatt a chaos szélére vitte Rómát. Emberei kikiáltották ország-világ előtt, hogy gyűlöletes elődeik üres kincstárt és védtelen Várost hagytak maguk után és hogy Róma alighanem bukni fog. Hallván ezt a germánok, gallok és saxonok, menten páni félelem uralta el őket, hiszen csak nemrég került nekik ezermillió sestertiusba a bukott Hellas. El is nevezték Victort Maximus helyett Idioticusnak, amit persze ő rendkívül sérelmesnek talált és duzzogva igyekezett meggyőzni a Rómán kívül élő népeket (akiket ő oktalan és okvetetlenkedő barbarusoknak tartott), hogy ura a helyzetnek és tartja szavát feléjük. (Tudvalévő, hogy ebben az időben Rómát válságos helyzetében a nevezett barbarusrok aranya mentette csak meg a biztos bukástól.)
Mivel tehát a consulságra nem készült fel, továbbra is tribunusként viselkedett és beszélt. Mindenért hivatali elődeit és a barbarusokat okolta és mindenáron a plebs szereteté óhajtotta, mert azt hitte, ha a nép szereti, hatalma örökké fog tartani.
A plebs pedig a már régóta megszokott ingyengabonát és az adók csökkentését várta, mivel Victor éveken át ezzel hitegette. Victor pedig sejtette, hogy ha a plebs nem kap a továbbiakban sem ingyengabonát, sem adócsökkentést, akkor bizony rendez akkora circust, amekkorát még nem látott Róma – ő pedig átlépheti a Styxet! …De honnan vegyen annyi töméntelen sestertiust, mely ígéretei teljesítéséhez elegendő lehet? Időt kell nyernie, gondolta, ezért servienseivel III nap alatt sebtében megszerkesztett egy tervet, amit aztán maga olvasott fel a senatusban.
…A tapasztalt, az élet és a világ dolgaiban jártas senatorok persze azonnal látták, hogy mit sem ér a terv, ha a cél Róma megmentése és újbóli naggyá tétele. Azok pedig, akik Róma valódi nagyságát és erejét adták, akik a legtöbbet tehettek volna a Városért, most kétségbe estek.
- Hová vezet minket a consul?
- Végünk van! Talán a consul megháborodott, még mindig tribunusnak képzeli magát?
- Ki foga így vezetni Rómát, ki emeli ki a chaosból, ki tehetné ismét naggyá a Várost? – ezt kérdezgették egymástól.
Róma legélesebb elméi tudták már a választ, ott volt az őseink régi, a Várost egykor naggyá tévő szokásaiban: a végveszélyben dictatort kell választani, olyan római polgárt, aki nem személyes érdekből, hanem a Városért és Róma polgáraiért gyakorolja hatalmát, bölcsen és merészen, olyan polgárt, aki tudja, mi Róma valódi érdeke, tudja, miféle bajok okozzák immár régóta tartó agóniáját és tud gyógyírt e bajokra…
…És akkor ezek az éles elméjű polgárok összefogtak és elindultak, hogy megkeressék Cincinnatust…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek