2012.04.16. 01:10 Szerző: piefke

Izrael és a zsidók

„Nincs is itt haszna szépszónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.”

Babits Mihály: Jónás könyve – 1937-’38

 

Már jó ideje érik bennem ez a poszt – de mindig halogattam a megírását, mert nem voltam-vagyok biztos abban, hogy kellő precizitással fogom tudni megfogalmazni a mondandómat. De – ahogy nagyanyám mondogatta - „Az elvégzett munkánál nincs jobb!”, ráadásul mostanság két olyan esemény is történt, amely indokolja, hogy megírjam végre. Az első: Günter Grass Nobel-díjas német író minapi megnyilatkozása, amellyel elítélte Izrael Irán-ellenes terveit. A második: a mai Élet Menete, ahol a felvonulóknak izraeli zászlócskákat osztogattak…

…Izrael és a zsidók.

Hogyan tartozik össze ez a két fogalom? Mind Grass eseténél, az arra adott hivatalos izraeli válasznál, mind pedig a mai budapesti zászlóosztogatásnál összecsúszott ez a két dolog.

Civilizált ember mind a zsidókkal, mind Izraellel kapcsolatban megszokta, hogy óvatosan fogalmazzon. Antiszemitának lenni/látszani/mondatni „tisztátalan dolog”: olyan, mintha az illető egyszerűen nem tudna „normálisan viselkedni”. Megszokás, hogy különös tapintattal viszonyuljunk a zsidósághoz és a vele kapcsolatos, érzelmek kiváltására is alkalmas témákhoz. ha valakinek halottja van, akkor tapintatosak vagyunk vele – ha pedig egy népnek milliószámra vannak halottai, akkor evidens a tapintat azzal a néppel szemben is. Ezért aztán ha van terület, ahol aztán elvárható a „polkorrektség”, akkor éppen ez az…

…És én most jövök, és azt írom, hogy nem tartom helyesnek Izrael Állam Grassra adott válaszreakcióját és nem tartom helyesnek azt sem, ha a Magyarországon 67-68 évvel ezelőtt meghurcolt-meggyilkolt zsidók emlékét egy, akkor még nem is létezett ország zászlójának lobogtatásával akarjuk kísérni!

El kell végre választani a zsidóságot ért történelmi – és akár jelenkori – sérelmeket Izraeltől! És azért kell elválasztani, mert ez épp a zsidóságnak és Izraelnek okozza a legnagyobb károkat. Sokan akadunk ki azon – jogosan –, ha a világban a magyarok, a magukat magyarnak vallók kultúráját, tetteit, érdemeit és sérelmeit azonosítják a mai magyar állami politikával, az orbánizmussal. Ahogy nem lehet és nem is helyes egyenlőségjelet tenni „magyar” és az „orbáni állam” közé, éppúgy nem célszerű és nem is igazságos ezt tenni a zsidók és Izrael relációjában.

Izraelt, mint államot jogos, megalapozott kritikával illetni nem antiszemitizmus – még akkor sem, ha jól tudjuk, hogy sokan, amikor Izraelt és tetteit emlegetik fel és szidalmazzák, akkor valójában egy kiadósat zsidóznak éppen. De tovább is megyek: zsidókat kritizálni sem egyenlő az antiszemitizmussal – még akkor sem, ha jól tudjuk, hogy sokan, amikor a zsidók egyes tetteit emlegetik fel és szidalmazzák, akkor valójában egy kiadósat zsidóznak éppen

Ha egy, csak a hasznot néző – és történetesen zsidó, esetleg izraeli állampolgárságú – üzletember tevékenységét annak minősítem, ami: gazemberségnek és a közösség szempontjából nézvést károsnak, akkor „antiszemita” lennék? Nem, hiszen ha (mondjuk) a német Siemens konszern egyes vezetőihez köthető közismert korrupciós ügyeket emlegetem és az ezzel okozott közösségi, erkölcsi és anyagi károkat, a tisztességtelen versenyelőnyöket és azokat a hátrányokat, amelyeket e Siemens-vezetők tisztességtelen magatartása miatt sokaknak el kellett szenvedniük, akkor vajon „antigermanitának” fogok számítani? És: ha kritizálom egyes – történetesen épp zsidó, vagy izraeli – üzleti körök agresszív, pozíciószerző és a kiszemelt „célterület”, „célország” érdekeit semmibe vevő terveit, fellépését és üzletpolitikáját, akkor nem teszek mást, mint ha (pl.) egy dél-koreai cég européer szemmel „embertelen”, „munkáselnyomó” attitűdjét emlegetem fel… (Az „antidélkoreaiságra” talán csak az észak-koreai pártnyelvezetben létezik kifejezés…)

Nem lehet felmentés a tisztességtelenségre és az önzésre, a közösségi szempontok és az általánosságban vett értékek leszarására a származás, a vallás, vagy az állampolgárság. És nem helyes, ha tojástáncot járunk egy mai állammal és mai emberekkel kapcsolatban azért, hogy tekintettel legyünk 6-7 millió egykor elpusztított emberre. Amikor Izraelt „a Holokauszt jogörököseként” kezeljük, akkor egy teljesen torz „igazságot” követünk. Nem a Holokausztra „reagálva” jött ugyanis létre ez az ország: Izraelt, mint zsidó (nacionalista) államot bő fél évszázaddal korábban eltervezték már – sőt: hozzá is kezdtek a megvalósításhoz. És: a Holokauszt túlélői egyáltalán nem „egy az egyben” Izraelt választották új hazájukul a háború után…

…Térjünk ki egy kissé az Izraelt „kitaláló” ötletre! Ezzel már foglalkoztunk e Blogon, egy korábbi írásunkban – ezt most „egy az egyben” idelinkelem, mert ott a témáról minden lényegeset és tanulságosat leírtunk: Állam-álom: Izrael és Poroszország - http://progressziv.blog.hu/2011/06/13/allam_alom_izrael_es_poroszorszag; kérem, mielőtt továbbmennénk, olvassák el az!

…Megvolt? Akkor folytassuk!

Ahogy láttuk: Izrael „kitalálása”, majd az abból következő megalapítása egy kifejezetten XIX. századi megoldás volt a zsidóság problémáira, arra, hogy zavartalanul élhessen sajátos kultúrája hagyományai és persze vallása szerint. Tipikusan XIX. századi észjárással véltek megtalálni egy jó megoldást… De ahogy ez a XIX. századi „találmány”, a nacionalizmus és a „nemzetállam” semmit sem oldott meg Európában sem, úgy ennek az európai találmánynak az arab világ kellős közepébe való importálása (vagy exportálása?) sem oldhatott ott sem meg semmit. Mint ahogy Európában sem élhetett igazán zavartalanul egyetlen „nacionalista alapú” ország sem – hiszen „ellennacionalistáik” vették körül azokat… A XIX. századi antiszemitizmusra lett volna „válasz”, „megoldás” az, ha a zsidóknak is lett volna egy „saját, nacionalista országuk” – de ezzel a zsidóság nem tett mást, mint hogy ráerőltette ezt a nem működő nemzetállam-megoldást egy olyan népre (az arabokra), amely korábban sosem gondolkodott „nemzeti keretekben”. (…A zsidó betelepülés felerősödését követően persze ott is megjelentek a helyi – de európai iskolázottságú és európai hatalmak által manipulált - „hatalmasságok”, akik szintén létrehozták a saját, arab nacionalizmusaikat… Ennek igazi abszurdja volt a II. világháború alatt náci német segédlettel létrejött arab SS…)

Amikor – nem minden szándékosság és nem minden izraeli nemzeti önvédelmi szándék nélkül – kevergetik össze a zsidóságot a történelme során, vagy épp a jelenben ért sérelmeket az Izrael állama elleni támadással, akkor azok, akik ezt teszik, éppen a zsidóság valódi érdekei ellen cselekszenek - ráadásul összemocskolják több millió ártatlan áldozat emlékét a nacionalizmussal.

Izrael: egy rossz ötlet volt (ahogy azt a fentebb idézett korábbi posztunkban is leírtuk), amelyet egy sokat szenvedett nép valós és súlyos problémáira szántak megoldásul... És minél jobban próbálják (akár jó szándékkal is) azonosítani Izraelt és a zsidóságot, annál messzebb lökik a problémák valódi feloldását. Annál könnyebb és logikusabb lesz érvekkel alátámasztani az antiszemita propagandát – hiszen „a zsidók” (Izrael állam) valóban művelnek „nem elegáns” dolgokat, mint bármely más idióta, frusztrációiba merevedett nacionalista társaság. És tévedés, hogy „a zsidóságot Izrael léte óvja meg egy újabb Holokauszttól” – mert nincs az a katonai erő, amely képes győzni egy, a fejekben és kultúrákban fészkelő konfliktusban. (Hiába a világ harmadik legerősebb, atomfegyverekkel is rendelkező hadserege az izraeli. A legerősebb hadsereg, az USA-é sem képes győzni a szintén fejekben fészkelő terrorizmus ellen – mint ahogy annak idején az angolok sem tudták legyőzni a maguk erősebb hadseregével az „Egyesült Tizenhárom Gyarmat” fejükben a szabadság eszméjével harcoló katonáit…)

A zsidó nép (ó, mit is jelent ez pontosan?) mindig is sokra értékelte az ésszerűséget – vajon miért ne élne ezzel a módszerrel a saját létét, biztonságát és identitását illető kérdésekben is? Jól tenné, ha mint nép, mint vallás és mint ősi kultúra „elengedné” célszerűtlenül és a zsidó népre nézvést olykor veszélyesen viselkedő állam(a?) kezét – még akkor is, ha történetesen azt az államot zsidók találták ki, hozták létre és tartják fenn. Hiszen a magukat zsidónak vallók többsége nem is él abban az országban és nem is akar ott élni.

Izrael: egy átlagos, magát eredetileg nemzetállamként és egykultúrájúként elképzelő, ám a valóságban nem olyan ország. Ez az ország – mint megannyi neofita, és ezért önbizalom-hiányos országtársa – (még mindig) „vagy-vagyot” szeretne játszani az őt körülvevő más népekkel. Nem baj, majd leszoknak róla – ahogy remélhetőleg Magyarország is leszokik egyszer majd az önvédőnek gondolt sérelmi-nacionalista politikáról. …Mert amikor olyasmiket hallok, hogy „Magyarország a magyaroké!”, az jut eszembe, hogy a zsidók is hasonlókat mondtak a Szentföldről egykor – és abból sem lett „sikersztori”…

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr644451829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

/manens 2012.04.16. 18:32:22

Szerintem sikerült korrektül leírni a gondolataidat. Én nem értem félre. Egyetértek azzal is, hogy a mai (világ)környezetben nem születne ilyen megoldás.

zum trucc 2012.05.09. 14:35:13

Mocskos szélsőbaloldali náci, szégyen, amit leírsz. Szerintem Hitlernek is, Brezsnyevnek is, Nasszernek is nagyon tetszene. Ócska szovjet propaganda a hatvanas évek végéről, gyenge és unalmas megfogalmazásban.
Meggebedhetsz, akkor sem tagadható, hogy a polgári társadalom, marxista nevén kapitalizmus, szépen fejlődik, belső ellentmondásait a rendszer keretein belül meg-megoldja, gyarapodik, terjed, persze nem olyan gyorsan, mint szeretnénk. Mármint az immár több évszázados, és immár globális trendet tekintve.
A többi meg csak üres beszéd.
süti beállítások módosítása