„Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra.”
Luther: A wittenbergi 95 tétel 46. pontja - 1517. október 31.
„Európa ma szenved, mert elvesztette gyökereit” – nyilatkozta Orbán az Új Ember c. katolikus hetilapnak adott interjújában. „…A hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik” – jellemzi az európai folyamatok (és: az európai történelem) főirányát a miniszterelnök, hozzátéve, hogy „mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van”. És végül: „Most dől el, hogy kimaradhat-e egy ország a szekuláris, családellenes és a nemzetet meghaladottnak tekintő európai szellemi törekvések hatálya alól, építheti-e jövőjét az azokkal ellentétes értékekre.”
…Talán ennyit elég is idéznünk (és most kihagynánk az interjú gazdasági mondandóját – aki arra is kíváncsi, megtalálja itt: http://www.portfolio.hu/gazdasag/orban_anyagi_erdekek_is_vannak_a_magyarorszag_koruli_vitakban.165455.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox. Mi most a társadalmi és ideológiai mondanivalót vizsgáljuk.
Az európai gyökerek témáját.
Hogy Orbán szerint mik ezek a gyökerek, nyilvánvaló az interjú alapján (is): a kereszténység, annak is a római változata. „A keresztény Európa gondolatával korábban szinte mindenki egyetértett, mára azonban vízválasztó lett” – mondja a Nagy Nyilatkozó. És látszólag valóban igaza is van, hiszen még jóval a felvilágosodás után is szinte általános volt, hogy Európa országai „keresztény alapon” álltak. Látszólag…
Mert valójában a kereszténység csupán máz azon az Európán, amelynek valóságos alapjai jóval mélyebbre és más irányba nyúlnak időben és térben, mint a szentföldi eredetű és a latin kultúra által közvetített kereszténység. Merészen hangzik, ám igaz: valójában az európai civilizációnak és mentalitásnak kevés köze van a kereszténységhez. Mert mik is a mai Nyugat-Európa jellegzetességei, társadalmi, közösségi és (mondjuk így) viselkedésbeli téren?
· Szabad kezdeményezés és az egyén szabadsága – individualizmus.
· A szabad és egyenlő polgárok összefogása, közös (és persze evilági) célok érdekében.
· Függetlenség mindenféle „külső-felsőbb hatalomtól”. (Reformáció - beugrik valami?)
· Az emberi élet szentsége, mindenek felett valónak tartása.
· Törekvés a világ minél teljesebb és alaposabb megismerésére – és (ha szükségesnek tartjuk) megváltoztatására.
Tessen mondani, hol keresztény jellegzetességek ezek? Hol van ezekben Róma centralizált birodalmizmusa, vagy akár a kóbor sivatagi próféták és igehirdetők evilág-ellenessége?
Bizony, mindezekben a kultúrtörténetben jártasak kifejezetten kelta és germán jellegzetességeket ismernek fel. Az a mentalitás, az a társadalomideál, az a közgondolkodás, amely ma „európaiként” ismert, valójában germán és/vagy kelta. Igen kevéssé latin és még kevésbé zsidó-keresztény. Pogány.
Ami ma valójában Európában zajlik, az nem más, mint a hatalommonopóliumban gondolkodók és a demokraták harca. Persze, értjük mi, hogy Orbánnak az előbbi tetszik – mert ott nem kell teljesítmény a hatalomhoz: elég az erő(szak). És az is nyilvánvaló, hogy arra kellene neki az „esély egy nemzetnek arra, hogy a saját útját járja”, hogy a nemzeti kereteken belül a saját nemzetének korlátlan „birodalmi ura” lehessen - és kikerülhesse a másik, a demokratikus Európa eszméit és gyakorlatát. És: a (római, centralizált, abszolút tekintélyen alapuló) kereszténység is a saját hatalmi vágyait segítendő szimpatikus neki (a reformátusnak) annyira - hogy a fejeket a neki kellő irányba programozza át.
Ma Európában nem csak két politikai ideál (a centralizmus és a demokratizmus) harcol, hanem két, ezeknek megfelelő mentalitás is: az egyik a „máról holnapra élő”, a következményekkel nem (szívesen) törődő, a másik pedig a távlatokban is gondolkodó és öngondoskodó modell. És ha a térképen megnézzük, hogy hol jellemzőbb egyik vagy a másik, akkor meglátjuk, hogy Európa távlatos és öngondoskodó „erős fele” bizony egybeesik a „nem latin hagyományú” résszel*. Ebből is kitűnik, hogy mik Európánk igazi hagyományai – akár tetszik ez az Orbán-féléknek, akár nem.
Ez a harc, amiről Orbán az interjúban mesélt, már egyszer lezajlott – és el is dőlt: a XVI-XVII. században. Ez idők óta nem tud a „latin-római keresztény” Európa-fél az észak-nyugati, „germán-kelta” hagyományú és a római centralizmussal szemben álló Északnyugat-Európával „elbánni”. Arra pedig, hogy római egyház mennyire is van valójában „beágyazva” Európába, mi sem jellemzőbb, mint hogy évszázadokig Róma városából származó arisztokrata családok adták a pápákat…
…És mi van akkor azzal, hogy „centralizált Európa”? Az éppen az északiak által óhajtott, a jelenleginél sokkal erősebben összeolvadó Európai Unió nem „centralizmus”?
Nem bizony! Hiszen nem arról van-lesz szó, hogy felülről ül egy „idegen hatalom” a népekre, hanem éppenséggel arról, hogy az egyenlő szabadok közösségei választják meg a vezetőket: éppúgy, ahogy eddig is – csupán immár nem egy-egy nemzet, hanem az Unió élére. És természetesen nincs és nem is lesz ott szó az orbánizmusból ismerős híres „kötcsei 15-20 éves uralomról” sem: nem „élethossziglani diktátort”, hanem időben korlátozott és hatalmában ellenőrzött parlamentet és kormányzatot fogunk választani.
A köznép felett álló „örökletes arisztokrácia” helyett Európa igazi hagyománya a teljesítményelvűség: ez adta és adja erejét és rugalmasságát is. A diktatúrák és egyéb hatalommonopóliumok legfeljebb lefölözik ennek hasznát, de nem gazdagítják az európaiakat. Az pedig, hogy sok-sok európai miféle transzcendens tézisekben hitt a középkorban és hisz ma is, nem befolyásolja azt a mentalitást, amellyel evilági magán– és közügyeit intézi. A vallás számára általában csupán addig terjeszkedhet, ameddig nem akarja uralni az életét – és mindazok a „gyökerek”, akik ennél többet akarnak, azok egyhamar a wittenbergi templomkapun találják magukat…
* Észak-Itália társadalom-, kultúr és etnikumtörténetébe most nem mennék bele, de aki valamennyire ismerős e témban, hallott már bizonyára a longobárdokról...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek